2017. szeptember 23. @ Szlovákia, Homonna – Nostalgia Music Pub
A szeptember 23-i, szombat reggelem eléggé szokványosnak indult, épp a kávémat szürcsölgettem, s valamilyen jófajta zenét keresgettem, amikor is egy üzenetet kaptam a fb-n a Castrum-basszeros sráctól, hogy kapjam össze magam, ugyanis egy órán belül repeszt hozzám és utazunk Szlovákiába, hogy elcsípjük élőben az Azarath/Melechesh/Immolation koncertet. (Mint utóbb kiderült, neki meg a Castrum főnök, Cornelius szólt, hogy aznap van a nagy nap és nem ártana megnézni a fentebb említett hordákat). Nem sokat teketóriáztam, gyorsan bevágtam a kávémat, közben pedig a Melechesh:Emissaries albuma szórakoztatta a szomszédságomat, amíg készülődtem. Homonna nincs túl messze Ungvártól, s szombat lévén nem lehetett nagy sorokra sem számítani az ukrán-szlovák határon, így nekilendültünk az útnak Victorral és Corneliusszal. A határátkeléssel nem is volt semmi gubanc, s kényelmesen meg is érkeztünk Homonnára, a Nostalgia Music Pub-ot is hamar megtaláltuk. (a koncert eredetileg Kassán került volna megrendezésre a Collosseum Clubban, azonban épp átépítették a színpadot, így került át a buli a fentebb említett helyszínre). Épp kezdés előtt futottunk be, úgyhogy a merch-pult felé vettük az irányt azonnal. Némi tanakodás után mindannyiunk vett valamit, Cornelius Immolation-pólót, Victor 2 darab Azarath-pólót, jómagam pedig Melechesh-t.
Miután megtörtént a bevásárlás, szinte azonnal a húrok közé csapott a romániai, bukaresti Sincarnate: korrekten lenyomták a bulijukat, a közönség a produkció végén tapssal köszönte meg a fellépésüket, ekkor még nem volt nagy mozgás a küzdőtéren.
A lengyel Azarath következett ezután, s eddigi munkásságukat figyelemmel kísérvén, tudtuk, hogy pokoli fűrészelés fogja nemsokára kezdetét venni. A beállás után nem sokat teketóriázott a lengyel okkult halálbrigád, s iszonyatos pusztítás vette kezdetét. Cornelius barátom fotózott, míg én két hajpörgetés között azért lelkesen figyeltem a banda kegyetlen, kompromisszum-mentes Death metal-ját. Néhány számcím a repertoárjukból: „The Slain God”, „Supreme Reign of Tiamat”, „At The Gates Of Understanding”, „For Satan my Blood”, „Whip the Whore” és a „Devil’s Stigmata”.
A lengyel srácok után rövid átszerelés következett, s az asszír Ashmedi vezérletével a Melechesh lépett színpadra egy remekül megkomponált okkult intro valamint az elmaradhatatlan közel-keleti füstölőillat kíséretében. (Cornelius barátommal picit hiányoltuk Ashmedi szőnyegét, de hamar túltettük magunkat ezen az apróságon.) A Melechesh gárdája a következő felállásban lépett fel: Ashmedi-gitár/ének, Nocturnal Overlord-basszusgitár/háttérvokál, Dave Meester-gitár valamint Simon Škrlec-dob. Rövid tanakodás után beküzdöttem magam az első sorba, hogy közelről láthassam a Melechesh-t és Ashmedi káprázatos gitárjátékát, s természetesen újra nem bírtam magammal, hogy ne zúzzam végig a programjukat, mely többek között olyan pazar dalokból állt, mint a „Tempest Temper Enlil Enraged”, „Ladders to Sumeria”, Grand Gathas of Baal Sin”, „Multiple Truths” és a zárótétel, a „Rebirth of the Nemesis”. A Melechesh zenekari kvalitását kár is hosszasan ecsetelnem, rendkívül magas fokon ajándékozták meg rajongóikat a jobbnál-jobb nótákkal.
A Melechesh-zenészeit a showjuk után azonnal sikerült meginvitálnunk a közös fotózásra (továbbá dedikálásra is), s mivel a legendás Immolation kezdéséig jó néhány perc állt még rendelkezésre, kimentem dohányozni Nocturnal Overlord basszusgitárossal, közben egy jót beszélgetve vele.
Miután minden készen állt, az est főbandája következett, az amerikai Immolation. Jómagam a keverőpult környékén telepedtem meg egy korsó sörrel a kezemben, s úgy néztem végig az ős-death metalosok impresszív előadását. Ross Dolan frontember az iszonyatosan hosszú, leomló haját lengetve remekül vezényelte a közönséget, miközben csak úgy ontotta a tömény basszusgitáros témákat és mélyen hörgő hangjáról is csak elismerően lehet szólni. Régi társa, Robert Vigna gitáros ördögi mozgással rukkolt elő, gitárjával többször célozta meg a közönséget, még intenzívebb pogózásra serkentve a nagyérdeműt, miközben halálpontosan pengette a súlyos témákat. Alex Bouks gitáros és Steve Shalaty dobos úgyszintén kiválóan zúzták végig a koncertet. Néhány Immo-szerzemény a teljesség igénye nélkül: „When the Jackals Come”, „Destructive Currents”, „Above All”, „Kingdom Of Conspiracy”, „Into Everlasting Fire” és az utolsó szám, a mindent megkoronázó „Burial Ground”, melyet Cornelius barátom rögzített is.
Miután a „Burial Ground” teljesen legyalulta a közönséget, türelmesen várakoztunk, hogy sikerüljön dedikáltatnunk, továbbá közös fotót készítenünk az Immolation-tagokkal. Nemsokára kijöttek a zenészek és minden vágyunk teljesült, még röviden beszélgettünk is mindegyikükkel. Mondanom sem kell, hogy rendkívül boldogan távoztunk és mindegyik csapat maximális tiszteletet érdemel a kiváló show-ért, köszönjük mindannyiuknak a csodálatos élményt!!!
Köszönet a képekért Corneliusnak!
