2025. június 2. @ Supersonic – Blue Hell & KVLT
The Act Vol I.
Már az év elejétől tűkön ülve vártam az eseményt amikor láttam az első flyer-eket. Bár azt is tudtam, hogy a Demonical és az Inquisition zenekarok is turnézni fognak, de abban biztos voltam, hogy ha döntenem kellett volna, akkor a Sotherion/Barshasketh/Sargeist eseményre esett volna a választásom. Viszont szerencsére a YUK nagyszerű szervezői (ezúttal is kiemelt köszönetet érdemelnek) egy napon tudott helyet biztosítani az összes fellépőnek. Az viszont már nem volt éppen jó hír, hogy a hazai Lidérc zenekarnak sajnos le kellett mondaniuk a fellépésüket (viszont a BFBMK Hellfest-en ott lesznek és nagyon várom már azt az eseményt is). Ettől függetlenül továbbra is hajthatatlan voltam, de épp az esemény előtt nem sokkal a Barshasketh is lemondta a magyarországi és az ausztriai állomást, mert a dobosuk lesérült (aki szerencsére azóta remek állapotnak örvend). Őszintén szólva a Barshasketh-et vártam a legjobban, mert idén tíz éve, hogy megismertem őket és írtam róluk, akkor a Dunkelheit és Silva Nigra zenekarokkal játszottak és elsöprő ereje volt annak az estének.
Miután a felszínen jegyet váltottam és láttam a hazai underground krémjét ahogyan jó ízűen beszélgettek, lementem a tűző Nap égette felszínről az alvilágba. A fantasztikus környezete, aurája és minden apró részlete időtálló amiért imádom a YUK-at. Magamhoz vettem én is egy sört és elindultam a színpad felé, de előtte megnéztem a merch. pultokat is. Azt kell mondjam, hogy a világ pénze nem lett volna elég (kivételesen), mert kb. minden második terméket megvettem volna. Viszont most csak a Barshasketh turné pólójával gazdagítottam a gyűjteményt és utána folytattam az utamat a sötétség hangjainak irányába.
A színpadon a francia front egyik kiemelkedő alakja a Sotherion kezdte meg a mészárlást. Tavaly volt már őket alkalmam látni, de nekem akkor nagyon új volt és nem tudtam úgy befogadni. De most ilyet nem éreztem… Azt éreztem, hogy alapjaiban rengetik meg az összes létező síkot vérfagyasztó zenéjükkel. A gitáros/frontember BST elvetemült károgásai és sikolyai minden figyelmet a zenekar köré fordított a durva gitár reszelései mellett. Fontos megemlíteni, hogy az illető csinál mindent az audio anyagokon, hozzáteszem, hogy nagyon is jól. Az elő rituálék során pedig olyan francia kiválóságok tagjai erősítik a zenekart mint pl. a Hell Militia vagy a Merrimack. A másik gitáros szerepét betöltő Saroth kíméletlenül nyúzta a hangszerét és láthatóan totálisan átszellemült állapotban játszotta a számokat. A basszusgitáros Sinaï pedig szintén precízen teljesítette amit a sötétség megkövetelhet. A dobok mögött helyet foglaló Belial pedig szintén rengeteget adott hozzá pergetéseivel és darálásaival, hogy a Sotherion kegyetlen számai a színpadon fantasztikusan szólalhassanak meg. Mindent összegezve ők a mizantrópia himnuszait adták elő és istentelenül hitelesen! A World Terror Committee kiadótól vegyétek meg az audio anyagaikat bármilyen vagy minden formátumban!
Kellett némi idő mire észhez tértem a tartalmas előadás után, de nem volt sok idő rá, mert a másik színpadon már a Demonical tettre készen várt a pusztításra. Ők azért láthatóan és érezhetően tartották a közönséggel is a kontaktust. Őszinte leszek, hogy a svéd zenekart eddig nem hallgattam és látni is csak most láttam őket először. De a teljesítményükről rosszat nem tudok nyilatkozni, mert mindent beleadtak. Ők alapvetően Death Metal-t játszanak hivatalosan, de a Black Metal, Hard Rock, klasszikus Heavy Metal elemek az instrumentális részeknél abszolút megfigyelhetőek. Az énekes nem csak iszonyú mély hörgésével, hanem sajátos színpadi performanszával is felhívta magára a figyelmet és azért a basszusgitáros és az egyik gitáros fantasztikus összhangban pengették hangszereiket és a másik gitárost külön kiemelem, mert fantasztikus gitártémákat és szólókat játszott, ráadásul figyeltem, hogy épp olyan nyakláncot viselt mint amilyen Morgan Håkansson (Marduk) is. A dobos pedig kiváló alapot képzett a dinamikus előadáshoz. Azt kell mondjam nem bántam meg, hogy őket is megnéztem. Tényleg ajánlom figyelmébe mindenkinek aki az old school Death Metal szerelmese. Az egyetlen ami talán negatívum és ez csak lassan, de fokozódott is, hogy itt már azért a jóval több ember miatt küzdelem volt minden mozgás.
Kevés idő adatott ahhoz, hogy kiértékelhessük akár csak fejben az előbbieket, már kezdett is a finnek egyik hatalmas zenekara a Sargeist. Rájuk is nagyon kíváncsi voltam mert a zenéjüket már évek óta ismerem. Saját véleményem, hogy a zenekar most rendelkezik a tökéletes felállással. Az előbbi fellépőkkel ellentétben a Sargeist tagjai corpse paint-et viseltek és fekete csuklyás köpenyekben álltak színpadra. A színpadi fények rá is erősítettek a fagyos, karcos és végtelenül sötét zenéjükre. Komolyan csodálattal figyeltem, hogy milyen fokozott odafigyeléssel teljesítettek. Ráadásul közben megjelent az új albumuk is Flame Within Flame címmel. A két gitáros a sötétséget töményen ontó témái összehangoltan hipnotikusan hatottak, mellettük a basszusgitár berregése és a dobok tökéletes dinamikáját már csak az énekes földöntúli sikolyai koronázták meg. Ezzel hirdetve tökéletesen a Sötétség igéjét. A finneket mindig is nagyra becsültem a Black Metal műfaján belül, mert pl az Archgoat, Horna, Bythos zenekarok is rendkívül erősek. A Sargeist pedig szintén bizonyította, hogy a finnek nagyon is értenek ahhoz, hogy hogyan is kell igazán sötét zenét csinálni és külsőségekre éppen csak annyit adni amennyire szükség van. Itt azért már konkrét negatív tényezőként tudom meghatározni, hogy a koncertterem teljesen telt volt és a Sargeist első számait a helyiségen kívülről, éppenhogy belátva tudtam csak látni. Szerencsére megragadva minden másodpercet(!) azért végül be tudtam préselni magamat a közönségbe és még ennél is nagyobb mázli, hogy pogózós hülyék sem voltak jelen, hogy egymást csépeljék. Szóval a közönségnek is külön köszönet jár azért, hogy megfelelő figyelemmel kísérték a Sargeist előadását.
Ahogy végzett a finn horda, próbáltam mihamarabb a másik színpadhoz igyekezni, mert az Inquisition-re is kiváncsi voltam. Az az igazság, hogy 2010.-ben szereztem először tudomást róluk, amikor egy akkor még nyomtatott újságból olvastam a tündérgyári koncertjükről, én meg pont lemaradtam róla (sajnos). Azóta már milliószor akartam látni őket élőben, de mindig volt valami ami miatt meghiúsult. De most úgy éreztem, hogy végre, itt az idő… Minden igyekezetem ellenére a színpad előtti terület nem volt szabad és már a koncertterem külső részében is rengetegen álltak. Nem volt könnyű, de ismét sikerül beljebb préselődnöm és így láthattam a kolumbiai/amerikai Black Metal duót Dagon-t és Incubus-t. Lenyűgözőnek tartom, hogy az általános felállásokkal ellentétben, színpadon is csak ketten vannak mindig, de nem is szükséges basszusgitár az ő zenéjükhöz. Nekem már az lenne furcsa, hogy ha hirtelen lenne egy basszusgitáros is a képben. Dagon két mikrofonba kántálta a Sötétség ódáit ezzel is kihasználva a színpad teljes területét és fenntartva a közönséggel a kontaktust. A gitárjátéka pedig szó szerint hibátlan volt! Minden számot abszolút felismerhetően adott elő és szinte lemez minőségben. A dobok mögött ülő, szinte hóhér külsejű Incubus pedig tökéletesen ötvözte a sámáni dobolást a klasszikus Metal témákkal. Az meg teljesen megfűszerezte az előadást, hogy Dagon egyszer csak közölte, hogy nem hoztak setlist-et, hanem azt a számot játszák ami éppen az eszükbe jut. Komolyan ennyire összehangolt zenészeket ritkán látni és hallani. Az Inquisition ezúttal is remekül teljesített és most már végre élőben is láthattam őket. Egy szó mint száz, óriási este volt és nem bántam meg, hogy szabit is vettem ki.
Ilyen kaliberű eseményekből kellene egy kicsit több hazánkba is! Természetesen a tökéletes hely nélkül esélytelen lett volna mindez, úgyhogy a YUK -nak még egyszer kiemelt köszönet és a közönség előtt is le a kalappal tényleg! Már várom a következő hasonló eseményt és azt is remélem, hogy a Barshasketh mihamarabb ismét hazánkba látogat!
