Koncertbeszámolók

Isis, Boris, Oxbow – Koncertbeszámoló

2007. június 22. @ Csehország – Prága, Palác Akropolis

Kalandos vonat-, és buszút után érkeztünk Prágába, ahol a fényes napsütésből csak a mi kedvünkért viharos esőre váltó időjárás fogadott. A városnézés tehát az esernyőkből kifolyólag nem volt teljes értékű, viszont volt okunk bevetődni egy helyi vendéglátóipari egységbe, ahol természetesen megkóstoltuk a cseh söröket, ahogy azt illik, természetesen mértékkel.
A koncert helyszínét elég nehezen találtuk meg, de végül egy GPS – térkép kombóval megoldódott a dolog. A Palác Akropolis egy többemeletes (gondolom lakó-)ház, aminek a földszintjéről vezetett le a lépcső a koncertterembe.

Itt kezdődött a tinilányokat meghazudtoló örömködésünk és csodálkozásunk. Kezdjünk a bejárat mellett felállított cd-árusító standdal. Nem kezdem el sorolni, hogy miket találtunk meg eredetiben, de több, mint biztos vagyok benne, hogy egyik se jutott/jut el Magyarországra soha. Sajnos nem volt felesleges párezer koronám, pedig el tudtam volna költeni elég gyorsan.

Miután megkaptunk rendkívül aranyos szmájli-pecsétünket, lerohantunk a bejárathoz. Kb. 7 óra lehetett, és mire bevergődtünk, az Oxbow-mester Eugene Robinson épp az utolsó számot fejezte be. Az amerikai banda 2 méter magas néger frontembere egy lestrapált atlétatrikóban és egy alsógatyában szinte vonaglott a színpadon, de a zene hangulatát ez csak fokozta. Igazán kár, hogy elszalasztottuk a nagy részét. (Itt jegyezném meg, hogy ugye nem kis hazánk lévén, minden pontosan (18.30, amit a jegyre nyomtattak) kezdődött és gyönyörűen szólt.) A szünetben feltérképeztük a koncerttermet, ami leginkább egy színház belsejéhez hasonlított. Székek csak az emeleti „páholyban” voltak, és a belső tér akusztikának nagyon is kedvező kialakítása megfogalmazta bennünk, hogy itt fogunk elhalálozni az Isis hangzásától.

De előbb még következett a Boris. A 3 tagú japán banda előadásától az állunkat szedegettük a földről. A gitáros Takeshi kétnyakú gitáron játszott, aminek az egyik nyaka szólóként, a másik basszusként működött, és az amúgy basszusgitáros tag, Wata, egy törékeny hölgyemény volt. A dobos frontember Atsuo tényleg vezéregyéniségnek tűnt azzal, ahogy heccelte a közönséget és még stagedivingolt is egyet. Az utolsó (szerintem legalább 10 perces) levezető számnál a dobokról átváltott a háta mögé felállított hatalmas gongra, ami a gyilkosan súlyos gitártémákkal megadta a katarzis élményt, amitől még percekig nem tudtunk szabadulni; akkor is csak azért, mert mint az előbb is megjegyeztem, pontosan kezdődött minden.

Befoglaltuk tehát helyünket a 2. sorban (legalábbis előttem csak egy leányzó ácsorgott) és alig pár perces beállás és egy elképesztően felhergelő intro után kezdett is az Isis. Az a baj, hogy innentől kezdve elég nehéz bármit is szavakba önteni, aki ismeri a bandát, tudja, mire gondolok. Próbálok tehát tárgyilagos lenni, az még megy. A legtöbb számot a tavaly megjelent In The Absence Of Truth című albumról hallhattuk (Wrists Of Kings; Not In Rivers, But In Drops; Dulcinea; Holy Tears), valamint a 2004-es Panopticonról (Wills Dissolve, Backlit). Már csak a számcímek láttán is kiráz a hideg utólag, akkor és ott tényleg kb. magamnál se voltam. A banda ezek után levonult, majd egy 5 perces visszatapsot kivárva még egy bő negyedórás „jammeléssel” kedveskedtek, amiben a Celestial (Sgnl>50, 2001) témáit is felismerni véltük.

Pár percre betáncolt a színpadra Eugene (Oxbow) is, mintegy transzba esve a zenétől. Ordított párat a mikrofonba majd az ő rusztikus mozgásával levonult. Ez még inkább csak fokozta a élményt, ahogy a tökéletes hangzás átjárt és a témák szinte kivontak ebből a létsíkból. A végső apokalipszisnál történt egy elég furcsa dolog. Aaron Turner leguggolt/térdelt a cuccaihoz, majd pár perc múlva csak annyit vettünk észre a levonulásnál, hogy a homlokán egy elég durván vérző seb éktelenkedik (az egész arca véres volt kb). Azóta is csak találgatjuk, hogy mi történhetett..
A felocsúdás után első dolgom volt megvenni az In The Absence Of Truth-t eredetiben. Igen, ez a reklám helye. Valószínűleg Magyarországon sose lesz ilyen zseniális koncertekben részünk, köszönöm a lehetőséget, a jó társaságot és grat mindenkinek, aki a szervezésben részt vett.

Kapcsolódó cikkek

ISIS – Oceanic

Ambrose

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek