IV. Stygian Shadows Fesztivál – Koncertbeszámoló

2008. június 28. Budapest, Red Hole-Blue Hell

A Stygian Shadows szervezésében:

FELLÉPŐK: SEOL, ALMOST SAINT, NEBULOSUS FATUM, GHOLGOTH, TREMOR, CATALEPSY, FUNEBRE, MÖRBID CARNAGE, DRÜNKEN BASTARDS, DOMHRING

Az idei Stygian Shadows fesztivál óriási beharangozással robbant bele a 2008-as nyári koncertszezonba, és a tavalyi jó hangulatú, jól megszólaló buli után egészen magas elvárásokkal mertem lemenni a rendezvényre. Aki már volt Stygian feszt-en, vagy egy kicsit is mozog underground körökben, tudja, hogy itt nem holmi suttyó amatőr pesti “próbatermi numetal” meg “deathcore” (akármi is legyen az) baromságok lépnek fel, hanem a magyar underground (ha lehet mondani ilyet) zenei krémje. Amatőr – első fellépős – és profi zenekar egyaránt, és lényegében az, ami death, thrash és/vagy black metal. A sok várakozás után így tehát csak elérkezett a nap, amire minden rendes pesti tröss meg blekkmetál állat készült hetek óta.

Amikor megérkeztem a rendezvénynek otthont adó Yukakba (egybenyitott este volt) már ment a zalaegerszegi Catalepsy, amire egy pár barátom (tudva, hogy nagy death metal fan vagyok) már korábban felhívta a figyelmemet. A hangzás ekkor még nem igazán volt a toppon, de még így is nagyjából kilehetett szedni a zene lényegét, ami alapvetően egy súlyos, kompromisszummentes old-school death metal muzsika. Aki szereti a lényegében egyszerűbb, ámbár szoros és összeszedett extrémzenét, annak erőteljesen ajánlom figyelmébe ezt a bandát. Ami viszont egészen levett a lábamról az a feldolgozás volt, amit játszottak a szett végén, mivel ki játszik manapság Cancer feldolgozást? Ennek külön örültem, mivel nem csak az a tény jelentett örömöt, hogy fiatal srácok még 2008-ban is hallgatnak ilyen zenét, de külön időt fektetnek abba, hogy betanulják, és tiszteletüket adják egy már JÓ régóta (leszámítva a 2005-ös sikertelen visszatérőlemezt) feloszlott zenekar előtt. (Ja, és csak hogy kérdés ne maradjon: a “Hung, Drawn and Quartered” c. számot játszották).

A koncertjük után átballagtam a Vörös Yukba, gondolva hogy még van bőven idő egy italra, vagy belemerülni az ott levő többes számban értendő disztrók kínálatába, de furcsa módon itt volt egy elég kemény átfedés a két egymást követő zenekarral. Lehet, hogy a Catalepsy késett, vagy a következő zenekar kezdett korán, de sajnos emiatt nem túl sokat láttam a dologból. Viszont az őszintét megvallva, ez volt az est egyetlen zenekara amit igazából teljes mértékben kihagytam volna a listából. A móri Seol első koncertje volt, ha minden igaz, és ezt szerettem volna tisztázni mindenek előtt. Igazából ezt nekem csak 1-2 ember elvétve említette, tehát lehet, hogy nem is igaz. De annyi szent, hogy borzasztó volt. Én mindig igyekszem azért úgy tekinteni ezekre a zenékre, hogy ne legyek túl kritikus, és átvegyem, amit el akarnak érni a zenéjükkel, de aligha sikerült nekik. Egy monoton, gyök 2 sebességű burzum-klón zenéről van szó, ami már önmagában nem túl jó hír, de srácok, ha már valamit ilyen iszonyatosan idegtépő tempóban játszotok, legalább ne rontsátok el! Mivel az egy dolog, hogy maga a zene közel hogy elviselhetetlen volt, de technikailag is előfordultak óóóriási bakik. Felvételen egyébként nem rossz zene, érdemes meghallgatni őket, de még mielőtt turnéra indulnának a grim és nagyon frostbitten zenéjükkel, érdemes lenne pár órácskát eltölteni a próbateremben együtt.

A Kék Yukban sorra kerülő Funebre-t ezek után különösképpen vártam, mivel sokat hallottam róluk, és felvételen egészen különleges, frappáns zenét adnak át. Egy elég nagy hiba, sajnos, a dobosnak a teljes hiánya, vagyis felvételen (és sajnos élőben is) dobgépet használnak, ráadásul nem túl sok időt fektetnek annak eredeti-SZERŰ hangzásába sem. Legalábbis manapság már szinte bárki akinek van Internete és 1-2 megfelelő forrása letud szedni olyan programokat amivel egészen élethű dobot lehet összetenni, de lehet, hogy ez a srácokat nem is izgatja, mert abszolút nem a dob kapja a központi szerepet ebben a muzsikában. Élőben baromi szorosan feltudtak zárkózni a dobgépre (hála az égnek), így a “dobgéppel” (ami egy mp3 lejátszóról szólt egyenesen a fejünkbe) való hibákon kívül teljesen élvezhető, áttekinthető zene volt. A hangzás is nagyjából jól kivolt egyenlítve, habár az irdatlan mennyiségű basszusgitár és “lábdobgép” kicsit dominálta a kialakított sound-ot. Elcsattant második számként egy Gorgoroth feldogi is, ami egyébként teljesen passzolt is a saját atmoszférájukhoz, tehát mondhatni egy jól sarkított, tudatosan jól összeállított melodikusabb black metal szettet nyomtak.

A Funebre után nagyjából volt az embernek ideje átbattyogni a Vörösbe és útközben vásárolni valamit Fodor Laci mini ABC-jéből, ami igazi kuriózumokat tartalmazott, mondhatni mindent, ami szem-szájnak ingere. Fő attrakcióként természetesen a frissen megjelent Stygian Shadows 15. száma, amit ajánlok mindenki számára, már csak azért is, mert a benne levő vészjósló hírek szerint ez bizony az utolsó előtti szám, és a 2009-ben megjelenő példány lesz az utolsó. Láthatólag nagy érdeklődés volt mind a “zine, mind a fincsi underground lemezek iránt, így remélem Lacinak jól jöttek ki a dolgok.

A veszprémi Almost Saint volt a következő a soron, akiket megmondom őszintén, soha korábban nem hallottam. A zenéjük viszont egy egészen érdekes, dallamos black/death/heavy metal egyveleg, ami kivételesen jól érvényesül náluk. Habár nem vagyok oda a szintetizátort túlzottan előtérbe helyező zenéknek, ők jól tették oda, és a zenéjük sokszínűségét is sikeresen használják fel a hallgató szórakoztatására. Valóban ez fogott meg leginkább bennük, ugyanis mióta világ a világ, zenekarok próbálnak különböző stílusokat ötvözni, és úgy gondolom, nekik egész jól összejön. Csak így tovább!

Ezek után következett sokak (és jómagam) számára az est fénypontja, a szegedi Mörbid Carnage első fellépése. A nemrég a pesti Concrete-al egy split-et megjelenítő thrash metal brigád egy hihetetlenül belevaló csapat, olyan SZTÁRTAGOKKAL (hihi, ezt muszáj volt elsütni) mint a Fagyhamu-ból, Ahriman-ból, és még kismillió zenekarból ismert Lédeczy Lambert, és az előbb említett pesti ős-thrash csapat basszerosa Horváth “Necrofaust” Jáni. Iszonyatos erővel robbantak ki a színpadra a Possessed By Metal számukkal, ami nem mellesleg a split kazi nyitódala is. Az összes felvett számukat hihetetlen precizitással, agypusztító intenzitással darálták le a közönségnek, akik baromira élvezték a dolgot. Nem is lehet túl sok mindent mondani a Mörbid Carnage-ról, amit még nem mondtak kritikában, vagy underground körökben egymás közt, de annyi szent, hogy ez a zenekar színpadra született. Mivel Lambert énekelt, egy számomra ismeretlen dobost tettek be a koncertre játszani, aki hibátlanul, dinamikusan és elképesztő erővel segített adni a koncertnek egy olyan lendületet, amit itthon még egyszerűen nem lehetett hallani. A gitárok tökéletesen zárkóztak fel a dob mellé, így a zene egy hihetetlenül erős masszaként tépte le közönség-áldozatuk fejeit. Magyarország egy új gyöngyszeméről van itt szó, gyerekek, egyetlen koncertjüket se hagyjátok ki!

Ezek után nem volt könnyű dolga a miskolci Nebulosis Fatum-nak, habár azt kell mondjam, fiatalságuk és kis önbizalomhiányuk ellenére jobban beadták, mint az est valahány zenekara. Valamennyi átfedés itt is volt, viszont ekkora már a Yukban kikovácsolódott egy egész jó hangzás. Zeneileg gyors, pusztító black metal-t játszanak, semmi szinti, semmi domináló melódiavilág, amit bizony tudok értékelni. Ha jól tudom, beugró gitáros volt ezúttal velük, aki viszont egész jól megállta helyét, így teljesen élvezhető volt az egész.

A Drünken Bastards fellépését nagyon vártam, mivel az első -sokat emlegetett- zalaegerszegi bulijukon is jelen voltam, meg voltam győződve róla, hogy jó kis koncertet fognak nyomni pesten is. A Vorkuta-ából is ismert énekes, Blizzard a zenekar vadiúj DB pólójában lépett színpadra, a gitáros Gunfire GBH pólóban nyomta. Szerintem sokaknak új infó volt, hogy a basszeros új tag és egy második gitárost is csatasorba állítottak WL személyében aki a Witchcraft oszlopos tagjaként ismert… Nagy vehemenciával csaptak a húrokba amivel csajnos egy kis problémájuk is adódott az első szám után -húrszakadás-. Jól vették ezt az akadályt, amíg Gunfire húrtcserélt addig Khrul dobos és WL gitáros egy kis cigifüstös blues/r’n roll-t jammeltek. Amint elhárult a technikai probléma, megállíthatatlanul zúdult ránk a punkos feelingel átitatott black’n roll. Sorba jötttek a “Poserchrusher” lemez dalai: Big Tits, Drink With Satan, Drünken Bastards,stb. Egy feldolgozással is megleptek minket (ahogy zalaegerszegen is) ez pedig a japán Barbatos “Prophecy of the Evening Star” című nótája volt.
A közönség vevő volt erre a primitív old-school zenére és a színpadról rájuk öntött sörrel sem volt komoly gondjuk, nem volt nyápickodás. Ráadást is követeltek amit meg is kaptak! Az új felállás maximálisan teljesített, élvezet volt felnézni rájuk a színpad elől, élvezték a bulit és a zenélést, semmi kétség! Remélem kicsit gyakoribbá válik náluk a színpadra lépés, szükség van az ilyen “in your face”
hozzáállású csapatokra, ezzel senki sem szállhat vitába eme este után!

A Domhring volt az egyik olyan csapat még akiknek a fellépésére nagyon kiváncsi voltam! Nem is kellett csalódnom! A nem rég megjelent Burzum tribute lemezről ismertem meg őket, (a myspace-en kívül) és az ott elhangzó átirat eléggé bejött nekem. Leginkább a szintén debreceni Neochrome koncertjeihez hasonlítanám a fellépésüket, persze kicsit tapasztalatlanabb előadásmódban-ami biztos el fog tűnni az idő múlásával-. A saját számok tartalmaznak mindent amit egy hazai black metal zenekartól elvárhat az ember, gyors-lassú témákat, de legjobban azok a részek tetszenek amik a középtempóban íródtak és végig tapossa a dobos a duplázót:) Aránylag jól szóltak, talán az ének hangerejével volt gondom. Nem tudom mennyi fellépésük volt eddig, de ez ízelítőnek nekem meg is felelt. A koncert eleje felé még nem indultak be a tagok a színpadon, de a végére látszott rajtuk, hogy végre élvezik is amit csinálnak. Gondolom nem nagyon hallották saját magukat a színpadon. Zárásként eljátszottak egy Satyricon “Mother North”-ot ami csak félig bizonyult jó választásnak…Nem könnyű szám annyi bizonyos, főleg szinti nélkül. Talán egyszerűbb lett volna egy másik számmal előrukkolni a feldolgozást tekintve, de bevállalósak a srácok annyi bizonoyos:) Összegezve: nekem tetszett az élő teljesítmény és ha el tudják érni a fentebb említett Neochrome féle koncert-intenzitást akkor sok rajongót szereznek majd maguknak, tutira!

Az est utolsó bandája a pesti Tremor volt, akiknek sajnos nem volt módom az egész koncertjüket megtekinteni. Fél kettő-körül léptek a világot jelentő deszkákra. A közönségnek szerintem ők mutatták meg az nap este másodszor, hogy a ’80-as évek fő stílusa a Thrash metal, ma is él és virul. Van is rá igény ahogy láttam, hiszen a Vörös yuk terme még ilyen későn is legalább 3/4-éig megtelt. A tőlük megszokott tech-thrash zenét nyomták, a Kreator és egyéb germán bandák nyomdokain. Րk az egyik hazai thrash banda akik saját stílussal rendelkeznek szerintem. Új nótákat is hallhatott a nagyérdemű, de előkerültek a “Thrashtamentum” Ep dalai is. Feldolgozásként két nótát kaptunk: a tőlük rég hallot Exploited-Beat the Bastards-ot és a Destruction-Bestial Invasion-jét. Nincs szükség különösebben semmit hozzáfűzni a koncerthez. Elég régóta zászlóvivői a hazai Thrash underground-nak, elkötelezettségük megcáfolhatatlan. Kíváncsian várom az új, bemutatkozó lemezt! THRASH TILL DEATH

Készítette: Arsonist
Kiegészítette: Necrofaust

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár