2007. október 5. @ Debrecen, Új Vígadó
1. Nap
KOROG
VALE OF TEARS
TESSTIMONY
ARCHAIC
HATRED SOLUTION
BLOODLUST
A szokás szerint félévente megrendezésre kerülő Szóla Rádió Underground Fesztivál 2006. tavasza óta 2 nappal és kb 10-12 fellépő zenekarral jelentkezik, bemutatva a hazai tehetséges metál/rock műfajban ténykedő zenekarokat. A helyszín most sem változott, okt. 5-6-án a debreceni Új Vigadó várta a fesztivál iránt érdeklődőket. Meglepő volt számomra, hogy nem igazán voltak sokan, bár be kell vallanom, még erre a fesztre eddig nem sikerült eljutnom, szóval lehetséges, hogy ez átlagos nézettségnek számít. Pl. a black metál rajongótábort mozgósító augusztusi Chromized Land feszten jóval többen tomboltak ugyanitt, de persze az időpont és a felhozatal ugye nem azonos.
Az igazat megvallva tőlem független okokból – fantasztikus élmények a hazai vasút jóvoltából, de ezt most nem részletezném – lemaradtam a Bloodlust-ról, de ahogy egy kis gyors közvélemény-kutatásból kiderült, nem sokan tartózkodtak akkor még bent. Foghatjuk ezt ugye a buli előtti szükségszerű alapozásra. A Hatred Solution végét sikerült elkapnom, ami bemelegítésnek meg is felelt, ígéretes hardcore-t tolt a debreceni banda. Remélem a legközelebbi koncertjükön lesz alkalmam alaposabban meghallgatni őket.
Az Archaic számomra tetszetős kezdésére már elkezdett szaporodni a közönség is. Aki jelen volt az intró alatt, az biztosan nem bánta meg. A jól kiválasztott kezdő Marion Barfs című szám (Requiem for a dream filmzenében hallható téma) remekül megalapozta a jelenlévőek hangulatát. Az oldschool Slayer zenei vonalon mozgó együttesnek végre sikerült becsalogatnia a népet egy kis thrash/death zúzásra, ez jelentette számomra tulajdonképpen a fesztivál méltó kezdetét. A Tormentor- Tormentor I és Slayer feldolgozásuk teljesen korrekt volt; körbenézelődve, az eszeveszett fejrázásokból egyértelműen látszott, hogy a közönségnek bejön a produkció. Szerintem sikerült egy jó koncertet összehozniuk, bár talán két black metálnak bejelentett számukban nem igazán jött át, hogy mitől is lenne az black (mondjuk ez lehet, csak elfogultság-függő), de ettől függetlenül remélem a következő undergroundra is ellátogatnak majd.
A soron következő a Tesstimony volt, aki hozta a hozzájuk fűzött reményket. A helyenként lehengerlő, sodró death metálos riffelésekkel tűzdelt, blackkel fűszerezett dallamos death zenéjük kielégítette az aznapi death/black igényemet. A koncert az énekes Tóth Balázsnak köszönhetően dinamikusan zajlott, frontemberhez méltóan pörgette a népet, ahogy azt kell. A hangosítással véleménye szerint néhol akadtak problémák, de ez szerencsére nem befolyásolta a buli hangulatát. Az utolsó szám a Type O Negative jól ismert My girlfriend’s girlfriend hörögve előadott változata volt. Nyilván a srácok poénnak szánták, de én ezen is remekül zúztam, hiába titulálta cimborám ezt a dallamvilágot nyálasnak, azért a női rajongókat is ugye, kényeztetni kell kicsit.
A karcagi Vale of Tears tette tiszteletét következőként, az In Flames hatásokkal dúsított death metált játszó bandától most egy kicsit többet vártam volna. Igen csak erőlködnöm kellett, hogy felismerjem az ének témákat, pedig a 2005-ös Destined For Desolation albumukat azért sikerült már jó párszor meghallgatnom. Sajnálom azért, hogy nem jött át minden így a hallgatóság felé, mert azért tagadhatatlanul energikus, erős összhatású metált tolnak, és habár néhol kissé egysíkúnak érzem a számokat, láttam már tőlük egészen meggyőző produkciót is.
Az est utolsó fellépője, a viszonylag ritkán koncertező Korog zenekar volt. Őszintén szólva, már kíváncsian vártam, most milyen produkcióra számíthatunk, hiszen eddig még nem volt alkalmam őket élőben meghallgatni. Azt viszont sikerült megértenem, miért is tartják sokan a zenéjüket bonyolultnak. A zenekar szerint a nehezen emészthető ritmusok okozzák a hallgatókban az értetlenkedést, pedig szerintem nem ezzel van a gond. Egyszerűen csak nem tudják úgy prezentálni a zenéjüket, legalábbis az említett koncert esetében, hogy az magával ragadja az embereket, és talán megvilágosítsa előttük ennek az érdekes kísérleti metálnak a mondanivalóját. Hát ugye, mi másért lennének az élő koncertek? Persze próbált az énekes azért kontaktot teremteni, lejött a színpadról- ráadásul mezítláb-, de a szállingózó emberekből következtetve, ez sem volt elég. A hörgős, károgós zenével egyébként otthon meghallgatva nem volt problémám sőt összevisszaságában sikerült némi előre megfontolt komplexitást felfedeznem, de szerintem a koncertnek sokkal ütősebbnek kellett volna lennie.
Készítette: darkfeelings, fael
Fotók: Egri Sándor Gergő