2012. november 11. @ Budapest, Dürer Kert
EUROBLAST TOUR 2012
A Vildhjarta interjú miatt hamar oda érvén a Dürer Kertbe, szomorúan tapasztaltam, hogy a kisteremben lesz megrendezve az esemény. Szomorúságom oka pedig az volt, hogy rögtön felderengett az ott hallgatott nem éppen tökéletes hangzások és a hihetetlen tömegnyomor, ami ott ki tud alakulni. Közben Jeff Loomis békésen állt össze a korán összegyűlt rajongókkal egy-egy fotó erejéig.
Az estét a Stealing Axion nyitotta óramű pontos kezdéssel. A zenéjükkel a koncert előtt barátkoztam kicsit, de nem tűnt különösebben izgalmasnak. A koncert elején nem is keltették fel igazán az érdeklődésem. A hangzás sem volt tökéletes, elmondható, hogy a lábdob az összes zenekar alatt halk volt, itt pedig a basszusgitár túl hangos volt, így a gitárokból a koncert első felében elég keveset lehetett hallani. A vokál is nagyon hátulra volt helyezve, így erőtlennek tűnt. Egyébként jól játszották a számokat, és a vége felé a koncertnek egy két kellemes meglepetéssel is szolgáltak. Egy-két váratlan ritmustöréssel vagy szólóval, így, úgy döntöttem, érdemes lesz azért végig nyálazni komolyabban a lemezüket. Illetve a koncert végére kezdett helyreállni a hangosítás, így az emlegetett témák jobban is kijöttek a szűk fél órás koncert utolsó felében.
Utánuk egy rövid átszerelés és sérülés miatt rövidebb programot játszó Vildhjarta következett. Számomra az est csúcspontja volt a zenekar. Ugyan láttam őket Assaulton, de ez nem akadályozott meg az első hangtól az utolsóig való headbangelésben. Néha egy-egy fotó vagy dalszöveg ordítására megálltam azért. Nagyon jól hozták a svédek a témáikat és az az igazság, hogy koncerten még inkább átjön a súlya a zenéjüknek. Albumon kicsit egysíkúak a számok, de élőben iszonyatos lendülete van az egésznek. Sajnos a hangzás itt sem volt tökéletes, leginkább a már említett lábdob halksága volt zavaró. Természetesen a legnagyobb őrjöngés a Dagger-re volt és az All These Feelings-re. Azonban a jövő év elején megjelenő 3 számot EP-ről két dalt is megmutattak nekünk. Ezek hozták a megszokott színvonalat, sajnos teljes lemezben csak 2014-ben reménykedhetünk.
Így a rövidített programmal is egy erős negyven percet játszottak végig nagyjából tökéletes formában. A két énekes összjátékát pedig külön dicséret illeti. Egy valami pedig nem maradhat le: THALL!
Utánuk a Monuments lépett a színpadra. Az ő zenéjük alapvetően tetszik, viszont nekem túl sok a tiszta vokál benne. Ami aztán koncerten nem volt zavaró, mert jól hozták a témákat és az ő koncertjük vitte tovább a Vildhjarta által megkezdett lendületet. Túl sok mozgás, pogózás nem volt az eddigre már szinte megtelt teremben, azonban a fejrázás ment mindenfele. Sajnos már nem emlékszem, hogy melyik szám előtt, de megemlékeztek Mitch Lucker-ről és neki dedikálták az utána következő dalt, így még inkább szimpatikusak lettek. /Talán a Memoirs volt/ Illetve ha már itt tartunk a DeathCore gyanús témáikat eszméletlen súllyal játszották ki, ami a dobos munkáját külön dicséri.
Természetesen a 97% Static-ot, a Doxa-t és a Degenerate-et is játszottak nagy örömömre, mert ezeket albumon is szívesen hallgatom. Abszolút kellemes meglepetés voltak, nem hittem volna, hogy ennyire megmozgat majd a koncertjük. Ők is egy negyven percet játszottak és utána adták át a színpadot az este fő attrakciójának Jeff Loomis-nak.
A gitár virtuóz 10 előtt kicsivel lépett a színpadra. A Nevermore-al soha nem voltam kibékülve az énekes miatt, de zeneileg mindig elismertem a zenekart. Azonban a két szólólemeze az úrnak mindig bekerült valahogy időről időre a lejátszóba. Ő is játszott két új számot, amiben volt vokál is, melyet a gitáros és basszusgitáros hozott, előbbi hörgésféleséget jobban, utóbbi pedig kicsit hamiskásan egy kis tiszta vokállal egészítette ki a muzsikát. Abszolút természetesen hozta a témákat, különösebb panaszunk nem lehetett a játékra. Ellenben a hangzás erősen kásás volt, így oda kellett figyelni a témákra, nem tudta teljesen elengedni magát az ember. Ami nem igazán tetszett a produkcióban, hogy a másodgitáros szinte semennyi szóló lehetőséget nem kapott. Itt viszont ki-ki alakulgatott egy kis pogó ami aztán mindig elég hamar alább is hagyott, hiszen nem annyira az a fajta zene ez. A Shouting Fire at a Funeral-nak illetve a Devil Theory-nak külön örültem. Egy órát játszott nekünk Jeff, aki láthatólag jól érzi most magát ebben a környezetben.
A néhol kicsit gyengére sikerült hangosítás ellenére nekem ez egy tökéletes este volt. Ha már nem sikerült eljutni a fesztiválra, legalább egy kis szeletet kaphattunk abból, hogy milyen hangulat uralkodhat a EuroBlaston. Jövőre kötelező!
