JMB Rockfeszt – Koncertbeszámoló

2007. július 26-27-28. Miskolc, Csányik

1. nap

A fesztivál első napja “tribute” napként volt kiemelve, ennek megfelelően olyan bandák léptek színre csütörtökön, mint az Ab/Cd, a Kiss Forever Band, az Iron Maidnem vagy a Dust’n’Bones. Mellettük még a legendás Bikini is színpadra lépett, nem is akármilyen produkciót letéve az asztalra.

Az est fő látványosságának mindenképpen a Kiss Forever Band és a Bikini ígérkezett. A Bikini főműsoridőben, háromnegyed nyolckor vette birtokába a színpadot, és már messziről lehetett hallani, hogy a banda tökéletes, CD minőségben szól. Még a legapróbb cinezést is tökéletesen lehetett hallani, minden teljesen tisztán és arányosan szólt. A Bikini hangzását nem is tudta felülmúlni senki a három nap alatt. A csapat a közkedvelt slágerek (Közeli Helyeken, Részegen Ki Visz Majd Haza…stb) mellett legújabb szerzeményeit adta elő, amelyek a legújabb albumukon lesznek hallhatóak, melyet még idén adnak ki a Bikini huszonötödik születésnapjának apropójából kifolyólag. A koncert egyértelmű sikert aratott még a durvább zenék rajongói között is, remek dalaikkal, fantasztikus hangzásukkal, és kiváló élőben nyújtot teljesítményükkel.

Az ismert zenészekből álló Kiss Forever Band fél tíz tájban kezdte meg pokoli műsorát. A hangzás nem messze maradt el a Bikini zenekarétól, itt is tökéletesen lehetett hallani minden hangszert, megfelelően vaskosan szóltak a gitárok és a basszus is. A banda bulijára már egy kisebb-nagyobb tömeg is megérkezett, de nem voltak túl sokan, ahogyan azt már előre lehetett tudni. A Deuce-val kezdtek, ami egyből megadta a lökést az embereknek, hogy táncra perdüljenek, vagy legalábbis egy kicsit aktivizálják magukat. Egyébként a Kiss törénelmének szinte összes nagy slágere elhangzott, a hangulat a War Machine-nél, és az I Was Made For Loving You-nál rúgott tetőfokára, az utóbbit ugyebár, ha máshonnan nem, de a Scooter előadásában már hallhatták a fiatalabbak. Nagyon színes, és izgalmas koncert volt ez, remek hangulatú show-t adtak, nagyon szórakoztató volt. Pocky the Demon még tűzfujást is csinált, meg vérrel gargalizált, látványos volt ahogy folyt ki a vér a száján. Egyébként zeneileg is nagyon a topon volt a zenekar, a brutális Catman dobos még egy fantasztikus dobszólót is lenyomott. Ahogy az eredeti Kiss-ben is, itt felváltva énekelt a zenekar összes tagja. Kíváló produkció volt ez, aki látta őket, biztos vagyok benne, hogy nem csalódott.

2. nap

A fesztivál második napja már nagyobb látványosságnak igérkezett, mint az első nap, erre már a fellépők névlistájából is lehetett következtetni. Azonban a pénteki nap igazán gyenge produkciókkal indult, a Wasserstukker, a Zord, és Veterán Rock igazi büntető produkció, de akik látták őket valaha élőben azok tudják, hogy az említett zenekarok színvonala miatt inkább a vicc, és a röhej kategóriába sorolhatóak az előbb említett fellépők.

Igazi megváltás volt a gyenge produkciók után a jól ismert Zorall megjelenése, a tarsolyukban fantasztikus slágerekkel, melyek közül szinte mindet bevetette a partizós ötös. Jó volt hallani az olyan rockhimnuszokat, mint például a Táncolj Még, Azért Vannak A Jóbarátok, Száncsengő vagy a Valami Véget Ér, aminél egy-két mámoros arc hangos éneklésbe is kezdett, és jól tették. A frontember, Szasza egy igazi showman, nagyon ért hozzá, hogyan kell hangulatot csinálni. A zenekar többi tagja sem lazított, ők is kivették a részüket rendesen a mulatságból. Hangzásuk jó volt, és jól is játszottak, a közönségnek is nagyon tetszett a Zorall show.

A Zorall után a Junkies következett a sorban, így a dobos, meg Barbaró tulajdonképpen le sem jöttek a színpadról. Elég fájdalmas volt hallani, ahogy a Junkies belekezdett, ugyanis a gitárhanzás olyan nyers és hasogató volt, hogy masszív fül- és fejfájáshoz vezetett. Aránytalanul túl volt hangosítva a gitár, háttérbe szorítva a bőgőt és a dobot. Az ének elég tisztán hallatszott, Szekeres András frontember is jól végezte a dolgát, ám kissé erőtlen volt a produkció, sokszor úgy tűnt, mintha csak lejátszanák a számokat, mint egy magnó, és nem sok érzést vittek bele, ugyanakkor a zenekar szemszögéből nézve érthető is a dolog, hiszen nem valószínű, hogy nagy élmény lehet tízezredszerre eljátszani a Mese, meg az Ennyi Kell, vagy a Félbetépve című számokat. A zenekar még külön három tételben figyelmet fordított az alkohol káros hatására, persze nem kellett komolyan venni, csak ironizáltak Szekeres Andrisék, gyorsan az emberek a pohár után nyúltak. Amúgy mindent összegezve nem volt rossz ez a koncert, de nem is volt egy maradandó alkotás. Ahogy minidg, most is énekelt egy-egy dalt Riki meg Barbaró. Riki fantasztikus énekhanggal van megáldva, reméljük egyre többet fogja hallatni a hangját a Junkies-on belül.

A miskolci Joymusic Band nyolckor lépett a stage-re. Mint tudniillik, a zenekar gitárosa a fesztivál főszervezője is egyben, aki nem más, mint Soós László Lesly. A zenekar tagjai mind nagyon karizmatikus arcok, plusz extra bónuszként még két gynyörű énekeslányt is soraikban tudhatnak: Honfi Annát és Rövid Esztert. A csapat hangzása tökéletes volt, stílusuk amolyan old-school rock, a ’70-es évek esszenciáját magába foglalva. A JMB szerintem amolyan igazi koncertbanda. Azt hiszem, abban mindenki egyetért, hogy nem ők írták meg a világ legjobb rock nótáit, viszont színpadi előadásuk, a hangulat, nagyon élvezetessé és emlékezetessé tette a műsort. A két énekeslány fantasztikus produkciót nyomott, ahogy körbenéztem, láttam is a férfiak megbabonázott tekintetét. Tényleg nagyon gyönyörű a két lány, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy fantasztikusan is énekeltek! Látvány szempontjából a JMB produkciója volt a legemlékezetesebb, reméljük jövőre is fellépnek, mert miért ne lépnének?

Az estét a főszínpadon a két veterán rock banda: a Prognózis és a Skorpió zárta. Túl emlékezeteset egyikük sem alkotott a túlynomó többségben fiatal rockereknek, ám a késő este italmámorba fulladt hősei túlzottan nem zavartatták magukat, hogy kik azok akik éppen játszanak, így jól elmulattak. Összességében a főműsoridőben zajlott bulik jók voltak, talán páran nem örültek a Prognózis féle unalom-rocknak, de azért jó hangulat uralkodott.

3. nap

Az utolsó, a szombati napra mind a zenekarok, a szervezők, és a közönség is nagyobb tömegre számított, ám ez nagy tömeg valahogy nem jött el, körülbelül másfélszer annyian voltak mint előző nap, ami azért nem számít egetrengetően soknak, főleg, hogy a szombati napon olyan kiváló bandák léptek fel, mint az Ossian, a Moby Dick, a Slytract vagy a Storm. A viszonylag kicsi érdeklődés valószínűleg az áraknak volt köszönhető, ahogy sokan mondták is nekem, a rockerek kicsit sokallták háromezer forintot meghaladó napijegyet, ugyanis az említett zenekarokon kívül nem volt különösebb látványosság.

A szombati nap első nagy durranásának a miskolci Slytract számított, akik egyben a fesztivál egyetlen brutális zenét játszó fellépője volt, így sokan örültek a death/thrash négyes fellépésének, viszont kevésbé örültek az emberek annak, hogy bandát fél kettőre tették, így érthető volt, hogy a hőségben nem nagyon volt kedve a közönségnek tombolni, inkább valami fa alatti, árnyékos helyen terültek el. Ám az is nyilvánvaló, hogy a zenekar valami jobb időpontban szeretett volna játszani, és remélem ha jövőre is ott lesznek a JMB-n akkor már az esti órákban, főműsoridőben játszhat ez a nagyon tehetséges, profi banda. A Slytract jó hangzással, berobbanva kezdte meg műsorát, hirtelen adrenalindózist beadva a még mozgásképes embereknek, amiből elég kevés volt, tulajdonképpen egy Slytract-fan volt aki aktivizálta magát, az intenzív többnapos alkoholizálástól elgyengült nép inkább csak hevert, és sokszor az Obituary zenekar Slowly We Rot albumának borítója jutott eszünkbe a látványról. A banda először régebbi, az első demóról származó dalait dörrentette meg, olyan remek szerzeményeknek voltunk fültanúi, mint a Nine Lives, az Infinty Of Shame, vagy a Keep In Your Head. Érdekes, hogy élőben a régebbi dalok sokkal energikusabbak, és sokkal jobban hatnak, mint a stúdiófelvételek. Ez főleg a Keep In Your Head-re igaz, nagyon király ahogy játszák. Természetesen elhangzott a fantasztikusan sikrült 009 Demó mindhárom tétele is, óriási élmény ezeket a dalokat hallani, és tombolni rájuk. Aki több Slytract koncerten volt, az tudhatja, milyen intenzív energia jön át élőben, ha az ember megérti a szövegeket, és átérzi ezt a zenét. Most sem volt másképp, a hangulat egyből jött, ahogy megszólalt a 009, a Answer és a Localized. Külön nem emelnék ki senkit egyéni teljesítmények szempontjából, hiszen mind a négy tag: Gábor (gitár/ének), Nándi (gitár), Viktor (basszus), Tamás (dob) nagyon profin játszott, és kiváló koncertet adtak! Egyetlen dolog hibádzott, hogy a műsör elég rövid volt, amiről nem tehettek Gáborék, remélem legközelebb nagyobb figyelmet kap majd ez a csapat, mind a közönség, mind a szervezők részéről.

A délutáni lightos pihenőkoncertek alatt az emberek jórésze energiát gyűjtött, hogy az este egyik fénypontjának számító soproni Moby Dick koncertjén maximálisan dühbe tudjon jönni és kitombolja magát a soproniak remekbeszabott nótáira.
Mint a messiást, úgy üdvözölte a Moby Dicket a miskolci közönség, és mindenféle teketóriázás nélkül a húrok közé csapott a banda. A hangzás abszolút tökéletes volt, a lábdob hangja pedig szinte mellkason vágta az embert. Az emberek egyébként a koncert elejétől az utolsó másodpercig végig kívülről tudták, és Schmiedl Tamással együtt énekelték a szövegeket. Fantasztikus hangulat uralkodott, az olyan nóták bevetése mint például az Ámen, a Jusson Eszébe, a Pokolrock vagy az Ilyen Ez A Század totális önkontroll-vesztést idézett elő több embernél is. A profizmus, az intenzitás, az energia, a hangulat mind jelen volt. Nem is volt csoda, hogy eme kíváló produkció után azonnal hangosan kezdte üvölteni mindenki, hogy “vissza-vissza!”. Ennek eleget téve a zenekar még eljátszotta a Gazember-t, és a miskolciak körében abszolút közönségkedvencnek számító Keresztes Vitézt. Végül a zenekar óriási tapsviharral kísérve vonult le a színpadról, hogy átadja helyét az Ossian-nak.

Háromnegyed tíz tájékán lépett színpadra a magyar metalzene ékkövének számító, legendás Ossian, amire a fesztivál folyamán a legtöbben gyűltek össze. A színpad előtti tér teljesen megtelt, ez volt az egyetlen koncert, ami teltházas volt. Egy rövid intro után brutális hangerővel dörrentek meg a gitárágyúk, a hangzás nagyon vastag, tömény, és tiszta volt. A fiatalok azonnali tombolásba kezdtek, még egy vak Ossian rajongó srác is, aki a tömeg szélén állt. Szép nagy magyar zászlók is be voltak készítve több embernél, amik hamar elő is kerültek. Az egyik nóta alatt fel is dobták az egyik zászlót az énekesnek, aki büszkén lobogtatta azt. A nép totális önfeledt extázisba jött az olyan nóták hallatán mint a Szenvedély, az Ítéletnap, a Pokolnál Hangosabb, vagy a legismertebb hazai rockhimnusz, a Rock Katonái. Szintén fantasztikus élmény volt látni és hallani, ahogy játszották a gyönyörű és lírai Magányos Angyal-t. A közönség közepén folyamatosan intenzív pogózás zajlott, főleg a zseniális 15Perc című dal alatt, szakadtak a pólók, repültek le a cipők, és nem kímélték egymást a rockerek. A koncertet még megfejelte az is, hogy Hornyák Péter egy remekbeszabott dobszólóval örvendeztette meg a közönséget. A gitárokat kezelő Rubcsics Ricsi és Wéber Attus pedig olyan lenyűgözően játszottak, hogy a közönség soraiban levő kezdő gitárosok szája gyakran tátva maradt. És nem feledkezhetünk meg a zseniális basszusgitáros Erdélyi Krisztiánról sem, fantasztikusan nyomta a magas, szelíd tekintetű rocker, hol pengetővel pengetett, hol pedig ujjal. A koncert legvégén egy kis atrocitásra is sor került, miután a lázadó hungarista rockerek le szerették volna dönteni a színpad előtti kordont, ám a biztonsági emberek korrekt és határozott fellépése helyretette a rendet, így semmi komolyabb nem történt. Az utolsó nóta az Ossian másik nagy rockhimnusza, a Rocker Vagyok Vállalom volt, de persze még eljátszották nekünk ráadásként a csodálatos Éjféli Lány című szerzeményüket, ám azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy annyira jó volt az Ossian koncertje, hogy még tíz ráadás szám után sem lakott volna jól a miskolci rockközönség. Akárcsak a Moby Dick-et, Paksi Endrét és csapatát is hatalmas tapsviharral és éltető szavakkal búcsúztatták.

Az Ossian fantasztikus bulija után kissé kiürült a nézőtér, amit valamilyen szinten meg lehetett érteni, hisz a fáradt közönség inkább a szomját igyekezett oltani, én viszont érdekesebbnek találtam a budapesti Storm zenekar produkcióját. A zenekar ilyen heavy/power/speed metalt játszik, élükön a Joymusic Band-ből már ismert Honfi Annával. Anna nemcsak nemcsak gyönyörű, de a hangja és mozgása is fantasztikus, lenyűgöző volt látni és hallani őt. Ám a Storm nem Evanesence típusú zenekar, ahol szinte minden csak az énekesnőről szól, itt minden tag nagyon karizmatikus arc, és technikailag is nagyon képzettek. Egyéni teljesítmények alapján a zseniális Tepliczky Gábort emelném ki, isteni gitározást és kíváló szólókat mutatott be. Koszó Imre is jól végezte dolgát, és remekül is énekelt, igazi metal-fej. Horváth Norbert nagyon vagányan bőgőzött, az egyik dal közben meg is támadta egy termetesebb méretű rovar, ami azt hiszem egy sáska volt, de nem merek rá megesküdni. Viszont tény, hogy este/éjszaka a színpadon játszani ilyen dolgokkal jár a Csanyik-völgyben, nagyon sok lepke és sáska röpdesett a fényekre, ami több ízben is megzavarta a zenészeket. A budapesti banda egyaránt játszott feldolgozásokat és saját számokat. Saját dalaik közül szinte mindegyik nagyon jól megkomponált remek darab, a feldolgozások közül az Iced Earth Melancholy-ja, és az Iron Maiden Aces High-ja volt a legütősebb, és nem tartom túlzásnak kijelentetni, hogy ez a dal sokkal élvezetesebb a Storm előadásában, mint a Maiden-ében. Anna sokkal jobban is énekli a sorokat mint Dickinson úr. A Storm az egyik nagy meglepetése volt a JMB fesztiválnak, akik látták, mind arról számoltak be, hogy nem számítottak ennyire jó produkcióra ettől a viszonylag fiatal bandától.

A Lord zenekar valamikor háromnegyed egy fele lépett a stage-re, ám túl nagy érdeklődés nem volt az ő álatluk képviselt rock zenére. Az emberek többsége, akárcsak én, inkább a sörsátrak környékén húzták meg magukat, és félfüllel, mámoros állapotban hallgatták a nem túl izgalmas, kissé unalmas Lord produkcióját.

A fesztivál legutolsó fellépője a nem túl ismert Vologda Vr. volt, akik zenéjük alapján nem nagyon illettek bele a fesztivál image-ébe, ám hangsúlyoznom kell, nem játszanak rossz zenét, leginkább a Red Hot Chili Peppers, vagy a Sugarloaf neve juthatott eszébe az embereknek. Annak a néhánynak aki még fenn volt, hiszen a miskolci banda hajnalban kezdte meg előadását.

A háromnapos JMB fesztivál mindent figyelembe véve jól sikerült, talán kicsit több emberre számított mindenki, de hozzá kell tenni, nagyon sokan nem voltak elégedettek a repertoárral, és a fiatalok sok bandát hiányoltak, talán a legtöbben a Nervekillert, a Watch My Dyingot, vagy a Christian Epidemicet hiányolták, akik nagyon jeles képviselői a hazai metal életnek, de reméljük, fellépők szempontjából jobb összetételre számíthatunk jövőre, és azt is reméljük, hogy a JMB fesztivál nagyobb figyelmet kap, hogy ezáltal a legrangosabb fesztiválok egyikévé nője ki magát.

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár