Jon Lord – Koncertbeszámoló

2010. március 25. @ Győr, Richter Terem

Ritkán fordul elő, hogy egy nagyközönség előtt is ismert zenész egy olyan – világviszonylatban – kis városban lépjen fel, mint Győr. Márpedig március 25-én ez történt. Tavaly hazánkban két nagy sikerű, teltházas koncertet is adott, ezen kívül olyan rocktörténeti szempontból megkerülhetetlen csapatok billentyűse volt, mint a Deep Purple és a Whitesnake. Mint azt sokan már kitalálhattátok, Jon Lord koncertjéről szól ez a beszámoló.
Tavaly már volt szerencsém részt venni a Művészetek Palotájában szervezett koncerten, ezért talán mondanom sem kell, hogy nagyon vártam a győri fellépést, hiszen az első találkozás örök emlék marad számomra. A Richter terem és a Győri Filharmonikusok közreműködése pedig újabb garancia volt a kitűnő szórakozásra.

Sajnos azonban egy amatőr hiba kissé keserű ízt adott az estének, nem csak nekem, hanem olyan embereknek is, akik előre megváltották a jegyüket a mester koncertjére. Történt ugyanis, hogy a koncert szervezője eredetileg este 8-ra hirdette meg az eseményt, majd ezt valamikor a rendező helyszín 7-re módosította. A szervező honlapján azonban maradt a 20.00-ás kezdési időpont, ez többeket is megzavart. Én teljesen nyugodtan érkeztem nem sokkal fél 8 után a Richter terembe, hogy szembesüljek vele, Jon Lord már elkezdte a koncertet. Még páran jártak így, nekik sem volt más lehetőségük, mint a szünetig az előcsarnokból hallgatni a Concerto for group and orchestrát, esetleg az ajtók közötti résen bekukucskálva egy pillantást vessenek a bent folyó történésekre. Kár érte!

Szerencsére a szünet után azonban el tudtam foglalni a nekem kijelölt helyet, akkor szembesültem vele, hogy ha totális telt ház nem volt, akkor is mindössze pár szék maradt üresen a teremben. A szünetben már szemügyre vettem a közönséget, így csak az okozott meglepetést, hogy némileg kevesebb Deep Purple pólós embert láttam a tömegben, mint tavaly a budapesti koncerten.
Legtöbben szolid, akár ünnepi ruhát öltöttek, de a hosszú hajak és a beszélgetések témája is nyilvánvalóvá tette, hogy bár elismerik Jon Lord szólólemezeinek zsenialitását a legtöbben mégis egyértelműen a rockzenei múlt miatt vannak jelen.

Tehát mindenki örülhetett a második blokk kezdő dalának, ami a Machine Head album Pictures Of Home-ja volt. A szimfonikus kíséret még erőteljesebbé tette ezt az amúgy is kiváló nótát, rengeteg láb és fej indult el ritmusra. Csodálkoztam, hogy Steve Balsamo teljesen átengedte a dalt Scholtz Attilának, aki az este kísérő rockzenekarának, a Cry Free-nek énekese. Hazánk Deep Purple tribute zenekara ezen az estén is kitett magáért, de ez nem csoda, hiszen az elmúlt évben már rutint szerezhettek Jon Lorddal együttműködve, hiszen Oroszországban, Szlovákiában és természetesen hazánkban is többször kísérték a billentyűslegendát. Amikor szükség volt rájuk, hatalmas alázattal és láthatóan emelkedett lelkiállapotban nyomták nekünk a zenét. Attila jó rockénekeshez méltóan énekelte a dalt, megtartva annak eredeti kvalitásait, még ha az előadás részeként most nem volt színpadon rohangálás és headbangelés sem, hiszen azért az este inkább komolyzenei hangverseny volt. Az meg már csak hab a tortán, hogy nem csak énekesként működött közre az este, hanem perkázással is emelte az est fényét.
A közönség jót derült, amikor Jon Lord a dal után elmondta, hogy nem tudja pontosan mikor született pontosan a Machine Head album és a Pictures Of Home, a 70-es évek egy kicsit sűrű volt számára, nem csoda, hogy 70-hez közeledve nem emlékszik minden pillanatra kristálytisztán. A következő dal Lord elmondása szerint nagyon személyes. Következett hát a The Sun Will Shine Againt, és a bámulatosan gyönyörű hangú Kasia Laska működött közre énekesként. A lassabb dalban a rockzenekar közreműködésére nem volt szükség, így ők nyugodtan pihenhettek a színpad számukra üvegfallal elválasztott bal oldalán.
Jon valószínűleg teljesen tisztában van a koncertprogram összeállítás minden buktatójával vagy csak szereti a hullámzó ritmust, érzelmeket, de a lassú szám után megint egy gyorsabb, táncolósabb darab következett. Ez a hullámzás az egész koncertre jellemző volt, de a közönség legalább nem fáradt el és minden idegszálával az éppen megszólaló csodára figyelhetett. A Bouree végén megint egy érdekes történetet mondott el, miszerint azt a dalt valahol Los Angeles környékén írta, miután egy hastáncos klubban megszállta az ihlet. Ha engem kérdeztek, a hastáncos valószínűleg egy másféle női táncos helyszín kódneve lehet nála!:) Valamint megdicsérte a zenekar harsonásait. Itt említette meg Bartók Bélát is, mint egyik nagy példaképét, remélte, hogy valahonnan a nagy magyar zeneszerző is figyeli őt, elnyerve ezzel egy újabb hosszan tartó tapsot. Kellemes felvezetőt kapott hát a saját bevallása szerint legszemélyesebb dalához, a Pictured Withinhez. Itt már nyilvánvalóvá vált, hogy ezen az estén Attila teljes egészében átvette Steve Balsamo helyét a produkcióban. Jól énekelte a dalt, de kicsit eltérő felfogásban, mint híresebb kollégája szokta, de ez nem is csoda, hiszen Steve inkább musicalekben csillogtatja tehetségét.

A gyors-lassú menet következtében ismét itt volt az ideje egy gyorsabb szerzeménynek, a barokk zene mestere, Georg Philipp Telemann ihlette a Telemann Experience-t. Lord itt is tréfásan megjegyezte, hogy reméli nem hozott szégyent a germán mesterre és még nem forog ventilátorként a sírjában. A közönségnek pedig lelkére kötötte, hogy támogassák mindenben a város filharmonikusait, hiszen nagyszerű zenészek és a Győrt is megdicsérte, melynek 3 napig élvezte a vendégszeretetét.
A Wait A While-ban ismét Kasia Laska kisasszony dalolt nekünk. Gyönyörű, érzelmes előadása egy hölgyet meg is könnyeztetett, hiába, a zene ereje alól senki sem vonhatja ki magát, ha az megérinti lelke legmélyét. A második blokk végét a dobszólóval is megtámogatott Gigue hozta el, Jon Lord pedig hatalmas üdvrivalgás közben vonult le a színpadról. Mivel a zenészek még maradtak, mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy nincs még itt a vég. Hamarosan vissza is tért, a kötelező körök lefutása – kézfogás a karmesterrel, első hegedűssel – pedig elmondta, hogy egy olyan dal következik, ami teljesen kilóg a többi közül a műsorban. Nem technot vagy grindcore-t játszottak, mindössze ez volt az egyetlen szám, amit nem Jon írt, csak a hangszerelésében, a végső megformálásban segédkezett. Ez pedig a Soldier Of Fortune volt a Stormbringer lemezről. Lord állítása szerint két jó barátja írta, hát nem tudom most milyen a viszonya Blackmore-ral, de annak idején, ha jól tudom elég nagy harc ment közöttük (a másik dalszerző barát David Coverdale). A lassú Deep Purple szám után szintén egy lassú következett, de egy a zenekar legnagyobb klasszikusai közül: A Child In Time mindenkit lenyűgözött, még ha Scholtz Attila ebben a dalban nem is tudta Ian Gillan eredeti témáit egy az egyben hozni (hozzáteszem, manapság már Gillan sem tudja, ezért sem játsszák már ezt a dalt Purple koncerteken), de Kasia Laska besegített neki, félelmetesen hatásos volt így a dal, tökéletes lezárása az estének.

A győri közönség pedig hatalmas, álló tapsviharral köszönte meg a nagyszerű előadást. Legalább háromszor visszajött Jon Lord, Kasia Laska és Rácz Márton karmester is, majd végül a Cry Free és a Győri Filharmonikusok is meghajoltak és az este tényleg elérkezett a végéhez. A ruhatárnál, az előcsarnokban csak mosolygós arcokkal találkoztam, szóval ismét csak azt tudom mondani: Köszönjük Jon ezt a nagyszerű koncertet! Ha a hírek igazak, idén még egyszer meglátogatja hazánkat, ahol a most megjelenő új szólólemezéről is hallhatunk dalokat.

A koncert programja:
Concerto For Group And Orchestra

Pictures Of Home
The Sun Will Shine Again
Bouree
Pictured Within
The Telemann Experiment
Wait A While
Gigue

Soldier Of Fortune
Child In Time

Köszönet a Livesoundnak és a Győri Filharmonikusoknak!

Kapcsolódó cikkek

Jon Lord – Koncertbeszámoló

Cosmicantagonist

Jon Lord – Koncertbeszámoló

Darkjedi

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár