2007. április 13. Budapest, Wigwam
Concerto.hu szervezésében
The „One Cold Winter’s Night”-Tour 2007
Már délután négykor elindultunk, előre várván a Leaves’ Eyes dedikálását a Hammer Zenebarlangban. Csak az volt ezzel a baj, hogy mikor odaértünk, közölték velünk, hogy a banda lemondta a dolgot. Így a koncertig nem csináltunk semmit. Nem volt más hátra, rövid kitérő egy pizzériába, aztán a Wigwam elé mentünk, de lehetett vagy fél hét, úgyhogy hosszú várakozásnak néztünk elébe. A tömeg elég lassan gyülekezett, de aztán végül teltházzal indult a koncert. Valamiért nem voltak hajlandók kinyitni 8 előtt, úgyhogy az utcán toporogtunk. Mikor beengedtek, a koncert nem kezdődött el időben: egy órás késéssel (ami, ugye idehaza bevett szokás) csaptak a lovak közé.
LEAVES’ EYES
Nem teljes setlist:
~Temptation
~The Crossing
~Into Your Light
~Ocean’s Way
~Norwegian Lovesong
~New Found Land
~Elegy
Az intro talán kicsit hosszúra sikerült, de ami utána jött, az mindenért kárpótolt. Liv Kristine hihetetlen jól hallatta a hangját, olyan csiszolt volt, mintha lemezről szólt volna. Férje, Alexander hörgővokálos tudásával pedig jól megteremtette a hangulatot. Inkább showmanként szerepelt, mint énekesként: a háttérvokál azért közel sem volt tökéletes (egy Corpsegrinder-höz hasonlítva…). Összes slágerüket elnyomták, ráadásul az októberben felvételre kerülő koncert DVD-re (En Saga I Belgia) minket is rögzítettek, kb. 5 perc erejéig. A bandáról csak úgy sütött a jókedv, láthatóan nagyon meglepte őket a rajongás, amivel a közönség fogadta őket (engem is meglepett, tekintve, hogy a Leaves’ Eyes azért mégis csak egy B-kategóriás banda).
KAMELOT
Nem teljes setlist:
~When The Lights Are Down
~Center Of The Universe
~Forever
~The Haunting
~Abandoned
~Ghost Opera
~Lost And Damned
~Memento Mori
~March Of Mephisto
További félóra szünet után elkezdődött a Kamelot koncert is. Minden tiszteletem a koncertezőké, akik a fellépés 1,5 órája alatt folyamatosan kántálták a KA-ME-LOT, végigcsápolták az egészet. Roy Khan ezen a hatalmas örömünnepélyen annyira meglepődött, hogy le is szögezte, nemsoká megint jönnek majd. Itt is bebizonyosodott, hogy nem véletlenül Magyarország Európa egyik legkomolyabban vett metálfogyasztó országa. Az egésznek hatalmas, családi hangulata volt: a számok mintegy 90%-ban gyorsak voltak, a speed metalhoz hűen. Egy kevés Nightwish-koppintás is jött: az Abandoned fedőnevű össznépi sírás alatt hab formájában műhó hullott a jónép közé.
Ezek után végre eljött a személyes kedvencem, A Haunting, amit az Epica énekesnőjével adott elő Khan, igen hatásosan. A közönség annyira imádta a zenekart, hogy kétszer is visszatapsolták őket, és a második ráadásba fért csak bele az abszolút szupersláger, a March of Mephisto. Ezt azonban már nem vártuk végig, mivel a koncertnek egy hibája volt: a Sonata Arcticához hasonlóan ők is „visszaéltek” a közönség jó hangulatával és nem voltak hajlandóak teljesen felesleges számok elődadása nélkül levonszolni magukat tisztességgel a színpadról.
A hangulat nagyon jó volt, a közönség imádta a zenekarokat, a zenekarok imádták a közönséget: bátran mondhatom, hogy ilyen koncertre máskor is szívesen áldozok 5000 ropogós magyar forintot.