Ken Hensley, Cry Free – Koncertbeszámoló

2007. december 6. @ Budapest, Petőfi Csarnok

A Livesound szervezésében.

A tavalyi év októbere óta készültem Ken Hensley koncertjére. Az első időpont 2006. okt. 23-a volt, ami azóta még kétszer módosult. Utoljára a nov. 5-i koncert maradt el – életem legnagyobb névnapi ajándéka lett volna! – , na de ami késik, nem múlik, szoktuk mondani, és ez most is így lett.

Jó pár évvel a hátam mögött, legalább olyan izgalommal vártam a Mikulás napját, mint a gyerekek. Várakozásom izgalmát csak fokozta, hogy Ken Hensey produkciója előtt kedvenc hazai zenekarom kapott lehetőséget a fellépésre, – mintegy 45 percben. Utólag leírhatom: ettől jobb párosítást Magyarországon el sem lehetett képzelni, szóval telitalálat volt.

Este 8 után a Cry Free jött a színpadra. Attila pár mondatban elmondta együtteséről a tudnivalókat, majd Ken Hensley nagyságát méltatta, amit a közönség nagy tetszéssel fogadott. Aki esetleg nem tudná a Cry Free egy Deep Purple Tribute zenekar. Repertoárjában csakis az ő dalaikat tűzik műsorra – a kezdeti időszaktól, egészen napjainkig -. Aki szereti a Deep Purple-t, annak a Cry Free koncertjein kötelezően részt kell vennie! Talán kissé elfogult vagyok, de úgy gondolom, hogy így -vagy ettől jobban- csak a nagy elődök játsszák a saját nótáikat. Bár még nem hallottam külföldi Tribute bandákat, de a Cry Free ismerete óta nem is nagyon érdekelnek. Sholtz Attilának -zenekarvezető- és az együttes tagjainak több mint szakmai siker, hogy jó párszor találkozhattak a Deep Purple tagjaival. Első számként a “szokásos” Burn-el indítottak, ami a ’74-es Purple album címadó dala. Már ekkor látható és hallható volt a közönség számára, hogy az együttes nagyon komolyan veszi amit csinál, teljes hitelességgel szólt a nóta. Következett a ’71-es “Fire Ball” albumról a “Strange Kind Of Woman”, ami szintén elismerést érdemelt. Bizonyította ezt a -műsort azonnal befogadó- közönség reakciója. Majd megszólalt a ’84-es Perfect Stranger úgy, ahogy azt a Cry Free-től megszoktuk. Precízen, pontosan, szóval hibátlanul.

Itt jegyezném meg: a Deep Purple zenekar interpretálását ilyen magas szinten felvállalni több, mint maximalitás kérdése. Ehhez megszállottság kell, ami nyílván kisugárzik a produkció minden percéből. Sokszor emlegetjük a “klasszikus” kifejezést a rock zenében is. Nos, mi lehet a “Child In Time”? Ugye erre a dalra is illik az előbb leírt megállapítás. Rádióból, magnóból, CD-ről sokszor meghallgatott nótáról van szó. Na de élőben kedves közönség, ugye az egészen más, köszönhetően Kállai János gitárjátékának, Attila ének hangjának, nem elhanyagolva a másik három zenésztárs tökéletes játéktudását sem. Majd ezután jött a “Black Night”, amiből a közönség is aktívan kivette a részét, és folytatódott az aktivitásuk az együttes utolsóként elhangzó “Smoke On The Wather” c. számában is. Több évtizede nem lehet Deep Purple koncert a műsorban elhangzott nóták nélkül, mint ahogy a Cry Free esetében sem. A kiválasztott dalok biztosítják a koncert sikerét. Már “csak” így kell előadni, mint ezen az estén a “Cry Free” tette. Köszönet érte az együttes minden tagjának. Sholtz Attila – ének, konga; Kállai János – gitár; Kecskeméti Csaba – basszus; Blaskó György – dob; Nagy Attila – billentyű

Este 9 óra után elkezdődött a főműsor: Ken Hensey és zenésztársai jöttek a színpadra. Nálam Ken Hensley neve összeforr a Uriah Heep-el, de több mint 20 éve egészen pontosan 27 (!) éve, a Uriah Heep és Ken Hensley “különél”-Az utolsó “közös” albumuk 1980-ban jelent meg “Conquest” címmel-, mégis a ma is aktívan koncertező Uriah Heep együttes műsorai nem múlhatnak el Ken Hensley dalok nélkül. Nálam az együttes “örökös” felállása: Hensley, Box, Byron, Thain, Kerslake. Intróval indult a koncert, miután a fények kigyúltak, szemrevételeztem a színpad szereplőit. Örömmel láttam, hogy a mester külsőre szinte alig változott. 62! évesen semmi súlyfelesleg. A “rőzse” a fején most is annyi és olyan, mint fénykorában. Farmerben, pólóban volt a színpadon, ült az orgonája mögött és játszott (!!!) -úgy ahogy csak ő tud. A többi zenésztársakról is leírható, hogy nem mai gyerekek és élvezték a mester közelségét, az általa kapott lehetőséget. Az első szám az 1980(!)-as “Free Spirit” c. szólóalbumról a “Brow Neyed Boy” c. nóta tökéletesen ráhangolta a nagyérdeműt, igazi hardrock jegyeivel, profi előadásmódjával. Következett a “Circle Of Hands”, majd a “July Morning”. A kezdéskor fantasztikus érzések kavarogtak bennem. Annak idején hányszor hallottam bulikon így vagy úgy eljátszva ezt a nótát. Most viszont maga a szerző adta elő. Ugye kedves közönség – megérte a 36(!) év várakozás. Majd folytatódott a műsor az idén megjelent szólóalbum nyitójával “Just The Begining”. Talán már írtam, de nyomatékosítanám, hogy mennyire profi volt a színpadon lévő zenészek hozzáállása – hát persze, Ken Hensley-t nem csak látni, de vele egy színpadon játszani sem akármi. Tették a dolgukat, ahogyan a mester kérte bár az egyik gitáros mintha túljátszotta volna a szerepét…-Talán nem tudta, hogy a koncert nem róla szólt.- Következett egy újabb klasszikus- “The Wizard”, “Rain”, “Stealin”,a “The Wizard” nóta egy szál gitárral előadva kezdődött és vált a közönség által “együtt éneklővé”. Fantasztikus érzés volt együtt lélegezni a közönséggel.

A csodának még korántsem volt vége, jött a “Easy Livin”. Többször hallottam a Uriah Heep ’73-as Birminghem-i koncert LP-jéről. /- Mekkora kincs volt az a lemez…-/ Nyugodtan leírhatom, hogy egy élmény volt. Ezután ismét az új szólóalbumról egy gyönyörű dal következett, melynek címe: “The Last Dance”. Mivel is lehetne befejezni a koncertet? Igen, a “Lady In Black” c. nótával. A mester a gitáron még csupán “hangolt”, a közönség már énekelte a refrént – teli torokból (!). Ráadásként elhangzott a “Gipsy”. Fantasztikus este volt, köszönjük! Ken Hensley örömmel nyugtázhatta: rockzenei munkássága Magyarországon is ismert és elismert: azt hiszem ez az érzés semmihez sem hasonlítható. A felejthetetlen élményt nyújtók névsora: Ken Ingwersen – gitár, ének; Erik Hawk – gitár, ének; Sid Ringsby – basszus, ének; Willy Bendiksen – dob; Ken Hensley – billentyű, gitár, ének.

Néhány megjegyzés a beszámoló végére: Ugye nem gondolta komolyan senki, hogy Ken Hensley legújabb albumán szereplő vendégénekesei közül akárcsak egy is eljön? Ez nem hiszem, hogy ráérés kérdése… Főként azért mert tudjuk a névsort – Jorn Lande, Glenn Hughes, John Lawton, Eve Gallagher. Nálam rendhagyó volt a mikulás ünnepség. December 6-án este kezdődött. Az ajándék: Ken Hensley legújabb CD-je, amin a személyes aláírása látható. Ezt nem teszem ki az ablakba! Ettől a naptól kezdve a legféltettebb kincsem egyike. Tudom, hogy Ken Hensley először és remélem, hogy nem utoljára volt nálunk. Ebben bízom minden,- írásomat megtisztelő- olvasóval együtt.

Készítette: Fanny

Kapcsolódó cikkek

Ken Hensley & Live Fire – koncert az A38 Hajón

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár