2010. október 12. @ Budapest, Club 202
Lassan már megszámlálni sem tudom, hogy hányszor láttam a Korpiklaanit, hiszen évente legalább egyszer benéznek hozzánk a különböző Pagan- és Heidenfestekkel, hogy a tavaszi Metalfestes kvázi főzenekari státuszukról ne is szóljak, de önálló koncertjük talán 2007-ben volt utoljára Budapesten. Ráadásul most a svájci Eluveitiével bonyolítanak egy elég nagyszabású európai körutat, szóval mulatozásra vágyó embernek ott volt a helye.
Sajnos ezt a BKV fergeteges állapotban lévő buszai nem így gondolták, mindig nagy öröm, ha az úticél felé közeledve egyszer csak leszállítanak, hogy bocs, műszaki hiba, innentől garázsmenet… Most is ez történt, pár külföldi rockerarc nézett is, hogy most mi a teendő, de végül laza negyed órás ácsorgás után jött a következő busz, így már döcöghettünk tovább az ex-indiánsátor irányába.
Kinn még rengetegen vedelték a műanyag palackos bort, hogy elég folk metalos állapotba hozzák magukat, így szomorúan vettem tudomásul, hogy a bejutás után már csak az utolsó taktusait láthattam aVirrasztók műsorának.
Rövid átszerelés után következett a godnr.universe!, amiről mindössze annyit sikerült kiderítenem, hogy az Eluveitie két hölgytagjának, Meri Tadic-nak és Anna Murphy-nek a projektje. A kissé átalakított klubban már jó sokan álltak a színpad előtt, hogy megnézhessék a lányok bemutatkozását, néhányan már eléggé oldott hangulatban várták a csodát. Ami nem jött. Lehet, hogy maradi vagyok és elfogult, de a godnr.universe műsorából egy árva dallamfoszlányt se tudnék felidézni. Persze a megfelelő fokon égő kollégákat, ez csöppet sem zavarta. Már a kezdés is furcsa volt, feljött a színpadra a már említett két hölgyemény, de velük csak Kay Brem és Merlin Sutter jött a színpadra, így dob+basszus, hegedű és ének felállásban tolták az elektronikus zenékre hajazó dolgaikat. Illetve csak az első számot, hiszen ahogy figyeltem, nem volt olyan szám, amit azonos felállásban nyomtak volna: volt 1 gitár, nulla basszus; 2 gitár basszus nélkül; gitár+basszus, össze-vissza. A koncert legnagyobb pozitívuma azonban Anna éneke volt, aki az Eluveitiében szinte csak vokálozik, talán érdemes lenne elgondolkodniuk azon, hogy több teret kapjon a hangja a főbandájuk zenéjében. Anna azt is elmondta, hogy tudja, nagyon nem illenek a fellépők közé (ezzel még egyet is tudok érteni), de azért reméli mindenki jól érzi magát (hát a már említett magas hőfokon égők biztosan). Összességében hamar elment a körülbelül fél órás műsoruk, de szerintem senkiben sem maradt hiányérzet, hogy csak ennyit játszottak.
Az Eluveitie koncertjét nagyon vártam, már csak azért is, mert a májusi bulijuk elég sok kívánnivalót hagyott maga után, amiről a zenekar nem tehetett: többszörös áramkimaradás, pocsék hangzás. Most utóbbival nem volt különösebb gond, mindegyik hangszert lehetett hallani, Chrigel mikrofonja lehetett volna helyenként hangosabb, de bőven elfogadhatóan szólt a banda. Mindenesetre már az intro alatt nagyon jó volt a hangulat a küzdőtéren, ahogy a banda belekezdett a Nil-be, mindenkiből kiszabadult a feszültség és tombolni kezdett az új album egyik legzúzósabb tételére! Nekem a következő dal volt a kedvencem, ami a Slaniáról érkezett. A műsor közepe táján volt egy kis lassulás, de ezen kívül inkább a zúzósabb dalaik mentek, főleg az Everything Remains As It Never Was és a Slania lemezekről egy-két csemegével megspékelve. Példának okáért: Omnos, Isara, de nekem nagyon hiányzott a Primordial Breath, azért a ráadásban elővezetett Tegernako kicsit feledtette ennek a dalnak a hiányát.
A közönség végig nagyon aktív volt, Chrigel minden megszólalását hatalmas üvöltéssel nyugtázták, folyamatosan egy elég nagy moshpit volt és még egy wall of death-t is elnyomtak a klub szűkre szabott kereteihez igazodva. Azonban a circle pitre felhívást most sem úsztuk meg. Azt hiszem egyszer még keresztesháborút indítok eme idiótaság ellen. A zenészek közül szokás szerint az ezer hangszeren játszó Chrigel, Anna és Meri vitték a pálmát, ők mozogtak legtöbbet, a többiek inkább csak kvázi egy helyben állva nyomták a talpalávalót, néha a gitárosok átmentek a másikhoz, de ennyi. Igaz, a klub színpadát eredetileg valószínűleg nem ennyi zenészre tervezték!:)
Számomra az Eluveitie 75 perces koncertje volt az est fénypontja, 2-3 éve nem értettem miért kezdtek el hirtelen a csapból is ők folyni a metal médiában, de hamar rájöttem, hogy bizony megérdemelten forgott közszájon a nevük. Erős dalok párosulnak általában jó előadásokkal, ha ezt a színvonalat tartani tudják hamarosan még feljebb ívelhet pályájuk!
Eluveitie setlist:
Otherworld(intro)
Nil
Gray Sublime Archon
Bloodstained Ground
Your Gaulish War
Thousandfold
Inis Mona
Slania’s Song
Omnos
Isara
Quoth The Raven
Kingdom Come Undone
(do)Minion
Andro
—
Tegernako
Előzetesen reméltem, hogy a Korpiklaani végre egy hosszabb műsorral örvendeztet meg minket, de csalódnom kellett mihelyst megláttam, hogy ők is csak 75 perces műsoridőt kaptak. Gondoltam sebaj, így is jó hangulat lesz. Hát az lett, de már az elején hallatszott és a tagok arcán látszott, hogy valami nincs rendben. Ez a valami az énekes-gitáros Jonne hangszere volt, amit az első pár szám (ami egyébként nagyon jól megalapozta a hangulatot vidám pörgősségével, főleg a nyitó Vodka és Journey Man duó) alatt szinte folyamatosan igazgattak a technikusok. Hol szólt, hol nem, valószínűleg valami kábelhiba lehetett, mert a jack bemenet környékén ügyeskedtek a roadok. Amikor végleg megadta magát a cucc, akkor a többiek egy kis zenés betéttel szórakoztattak minket, de a hangulatot azért ez a közjáték eléggé leültette. Dicséret illeti a gitáros Cane-t, aki Jonne kényszerű távollétében énekelt nekünk. Majd jött sorozatban 6 finn nyelvű dal és a koncertek biztos pontjának számító instrumentális Pellonpekko. Nagyon jó számok, még akkor is, ha én főleg a banda első három albumát szeretem és az angol nyelvű dalaikat is előnybe részesítem a finnekkel szemben, de az elszállt hangulat visszahozását nem tudták 100%-osan megvalósítani. Persze a pörgős Viimát vagy Paljon On Koskessa Kiviät is mindenki nyomta kamu finnel, hogy a még inkább közönségkedvencnek számító Hector feldolgozás Juodaan Viinaa-t vagy a programból kirobbanthatatlan Tuli Kokkot ne is említsem. Személy szerint én utóbbi vagy a Metsämies helyett jobban örültem volna a zúzós Tapporautának. A finn blokk után ismét a slágerparádé következett, ahol ismét mindenki egyként üvöltötte a refréneket Jonnéval, aki a záró Beer Beer alatt szokás szerint gitárját letéve pacsizgatott a közönséggel.
A közönség itt is nagyon aktív volt, de az Eluveitie koncertjéhez képest a hangsúly inkább a közös táncon volt, mintsem a pogózáson, a figyelmes szemek nem egy felismerhetetlen nép táncát láthatták a színpad előtt. A banda is hozta a szokásos formáját, Jonne, Cane és a basszer Jarkko jött előre a színpad széléhez, míg a tangóharmonikás Juho minél inkább lehúzódott volna a színpadról. Hittavainent, a banda hegedűsét mindig érdemes nézni, nem egy kimondott metalistenség fizimiskájával rendelkezik, de játéka mindig vonzza a szemet. Most még inkább, hiszen biztos korán érkeztek és kicsit elfáradt. Az egyik záró szám alatt például letette hegedűjét, kiment egy sörért, visszatért, leült a dobemelvényre majd kb egy percig küzdött a galád Löwenbräu dobozzal, mire az megadta magát és tartalmát a megfáradt muzsikusnak. Ennek ellenére különösebb hiba nélkül hozta le az egész koncertet, csak tekintetéből lehetett látni, hogy ő most valószínűleg az égi szférákban zenél. 🙂
A Korpiklaani koncertje ezen az estén áldozatul esett a technika ördögének, így mondhatom, hogy az Eluveitie bulija egyértelműen jobb volt. Nekem ez már a 8. Korpi bulim volt, messze nem ez lesz a legemlékezetesebb közülük ha visszanézek majd pár év múlva, de aki most látta őket először, annak kétség kívül hatalmas élmény lehetett!
Korpiklaani setlist:
Vodka
Journey Man
Korpiklaani
Cottages & Saunas
Kipumylly
Pellonpekko
Viima
Tuli Kokko
Juodaan Viinaa
Metsämies
Paljon On Koskessa Kiviä
Happy Little Boozer
Wooden Pints
Midsummer Night
Beer Beer
Annyit még megemlítenék, hogy mindegyik banda kijött a közönség közé a koncertje előtt és után is, bárkivel fotózkodtak és aláírtak mindent, amit az orruk alá nyomtak! Páran erről is példát vehetnének!