2007. október 14. @ Budapest, Blue Hell
A Planetnoir Industries szervezésében
Igencsak ütős death metal estnek néztünk elébe, és a kezdés is ehhez méltó volt. Az egyik legkomolyabb hazai death metal banda, a Dephs Of Depravity kezdte a koncertet. A színpadkép teljesen új volt, a Yuk szokásos színpadából egy darabot kicseréltek, és így egy kontroll-fal választotta el a közönséget a fellépőktől.
A dobok jócskán hátra kerültek, bár a Dephs Of Depravity saját cuccal játszott, így az ő dobosuk előrébb foglalt helyett. Ennek köszönhetően viszont sokkal jobban látszott az intenzív dobjáték is, nem csak a gitárosok teljesítménye. Az énekes mintha kissé kevésbé erőteljesen hörgött és üvöltött volna, de ez lehetett a hangzás hibája is, komoly gond viszont ez sem volt. Nézni-, és hallgatnivalónak tökéletesek voltak, a közönség még be sem indult rájuk igazán, pedig ennél bőven többet érdemeltek volna.
A következő banda felállását meglepett szájtátások fogadták. Egyrészt nem a Darkfall-hoz volt szerencsénk, másrészt az Estuary frontembere egy apró hölgy volt. A látványnál még nagyobb meglepetés volt a hangterjedelem, amivel az imént említett Zdenka Prado rendelkezett. Az amerikai oldschool death igazán megmozgatta a közönséget, bár lehet, hogy közrejátszott az a tény, hogy a basszusgitár megszólaltatója maga Jack Owen (ex-Cannibal Corpse, Deicide, Adrift) volt, és láthatólag nagyon élvezte, hogy ezen a hangszeren játszhat. Az est folyamán amúgy többször is említették a nevét a fellépők közönséghergelés céljából, valamint, hogy számokat ajánljanak neki.
Ezek után elég nagy törés következett az estben. A görög, elvileg black/death metalt, gyakorlatilag azonban hörgős énekkel felszerelt rockot, játszó Inactive Messiah annyira nem illett a koncepcióba, hogy szépen lassan inkább kicsorogtunk a nézőtérről. Nem is csak a zene volt a probléma, hanem erre mintegy rájátszva a banda, de legfőképp az énekes megjelenése is. Xristost leginkább egy grunge vagy rock’n’roll banda élén tudnám elképzelni. (A neve mellesleg görögül Krisztust jelent, talán innen merítették a zenekarnévhez is az ihletet.) Bár az Inactive Messiah majdnem dupla annyi taggal lépett fel, mint a többi zenekar, mégsem tudtak igazán komoly zenei teljesítményt nyújtani, ezután viszont két egygitáros felállás is letépte az arcunkat.
Elsőként az Incantation, akik nevükhöz mérten démoniak is voltak amellett, hogy zenélni is igencsak jól tudnak. A gitáros és a basszusgitáros bemozogták az egész színpadot, láthatóan végig ugyanúgy élvezték, amit csinálnak, mint a közönség. A számok nem túl komoly változatossága ellenére (vagy éppen amiatt is) teljesen magával ragadta a közönséget a death metal, szinte pszichedelikus hangulatot teremtve némelyik résznél, ahol odáig lassult a zenekar, ameddig a funeral doom bandák gyorsulni szoktak. Setlist: Intro, The Ibex Moon, Profanation, Primordial Domination, The Fallen Priest, Lead To Desolation, Oath Of Armageddon, Dying Divinity, A Once Holy Throne, Diabolical Conquest, Anoint The Chosen, Conquered God,
Messziről jött ember azt mond, amit akar – szól a mondás. Márpedig Brazília nincs éppen közel, viszont a Krisiun frontemberének szájából elég hitelesen hangzott az est folyamán többszöri köszönet azért mert támogatjuk az underground death metalt. Igen mi, a közönség, méghozzá egyesével. Talán túl sokszor is hangzott el ez a szöveg, de a köztük eldördülő iszonyatos zúzdák megalapozták a dolgot. A közönség itt lendült be igazán, az emberek majdnem rádöntötték a már említett hangfal-falat a színpadra, de aztán pár szám után – intenzív zene ez tényleg, szóval érthető – elfáradtak. Az együttes egy saját, és egy erősen krisiunosított Venom dallal jött vissza a közönség bíztatására, majd tényleg elbúcsúztak. Sajnálhatja, aki kihagyta, és itt messze nem csak a Krisiunra gondolok.
Fotók itt láthatók!
Készítette: conatgion, medea
Fotók: conatgion