2024. augusztus 5. @ Budapest, Analog Music Hall
Koromból adódóan sajnos sok legendás zenekart már csak lemezek formájában ismerhettem meg, így mindig öröm, mikor akad egy olyan csapat, akik eredeti tagokkal kiegészülve viszik tovább egy, már nem létező zenekar örökségét! Sokak számára, beleértve engem is, ilyen a Left to Die nevű formáció, akik Chuck Schuldiner intelmeit továbbítják a nagyérdeműnek! 2024. 08. 04-én került sor a várva várt misére. Az idei év egyik, ha nem a legjobban várt koncertje volt számomra, mivel Chuck korai halála, illetve az, hogy sohasem játszottak Magyarországon, azt a szomorú felismerést tudatosította az emberben, hogy már soha nem lesz alkalma látni és hallani a Death metal keresztapjának hagyatékát. De úgy látszik csodák mégis vannak és ezt teljes mértékben igazolta a két eredeti tag (Terry Butler, Rick Rozz), illetve a Gruesome zenekarból is ismert Matt Harvey és Gus Rios!
A félhetes kapunyitásra már bőven odaértem, de a régi cimborákkal való beszélgetés és a merch pult kifosztása miatt sajnos az előzenekarról teljesen lemaradtam, mert mire a színpadhoz értem, a Nakkeknaekker már éppen a hangszereit pakolta…innen is üzenem, remélem még járnak erre, hogy betudjam pótolni az elmulasztott lehetőséget! A merch túlnyomórészt ruhákból állt, kapható volt háromféle, az összes tag által dedikált poszter, egy gyönyörű színekben pompázó marbled Leprosy vinyl újrakiadás szintén dedikálva, a Death elődjének, azaz a Mantas nevű formációnak, Death by metal című szintén újrakiadása, komplett pengető csomagok és emlékeim szerint néhány felvarró! Tulajdonképpen másra nem is számítottam, sajnos kis hazánkban általában elég szegényes felhozatal jellemzi a merch pultot, bár egy ilyen zenekarnál nyilván korlátozottabbak a lehetőségek, ami persze teljesen érthető. Éppen kifelé tartottam hogy elpakoljam a begyűjtött relikviákat, amikor egy alacsony, ősz szakállas tetovált férfit pillantottam meg az asztaloknál, Rick Rozz személyében. Az egykori Massacre gitárosa nagyon közvetlen volt az emberekkel, fotózkodott és aláírta a rajongók által odahurcolt három raklapnyi lemezt…(Haha), Illetve a koncert végén az általam kért egy db pengető helyett a kezembe nyomott körülbelül tizenötöt! (Zseniális fazon)
Nos a nagy találkozás után körülbelül még fél órán át csend uralta az Analóg Music Hallt, majd egyszer csak megjelentek a színpadon a Death metal zászlóvivői és elkezdődött a csoda! Igen csoda, ugyanis a kiéhezett közönségnek, a Mesa boogie és peavey gitár erősítőknek, a színpadon álló legendáknak, illetve a brutális hangzásnak köszönhetően olyan atmoszféra uralta az egész koncertet, ami valóban semmihez sem fogható! A színpadon álló tagság miatt egyértelmű volt, hogy a Leprosy lesz a főétel, de a Scream Bloody Gore-ról is csemegézhettünk. A nyitó dal (Leprosy) után, a Born dead és a Forgotten past következtek, hatalmas ováció, véget nem érő pogó jelezte a közönség elégedettségét. A számokat nem album sorrendben játszották, illetve az előbb említett Scream bloody gore számaival tűzdelték meg a setlistet. Végig érezhető volt, hogy ez nem egy amolyan tribute zenekar, véleményem szerint inkább volt ez egy tiszteletadás a műfaj keresztapjának! A fény technikát nem vitték túlzásba, mégis csak egy old school Death csapatról beszélünk, nem pedig valami Goa partyról, viszont a hely magas belmagassága ellenére, (ami tudni illik igencsak megnehezíti a keverő pult mögött álló kolléga dolgát), a hangosítás tényleg remek volt, ezt több ponton is ellenőriztem, de főként az első sorban…(Hehe). Egyik hangszer sem nyomta el a másikat, tulajdonképpen azon kívül hogy Rick Rozz gitárja néha valami oknál fogva (valószínűleg a gitár kábel volt a hiba) elhalkult, nem tudnék más hibát felhozni a hangzással kapcsolatban, mert valóban jól szólt, a YouTube-ra feltöltött telefonos felvételeken is hallható, hogy több mint rendben volt a Sound.
A srácok bőgő és gitár fronton a látottak alapján főként az ESP LTD márkát kultiválják, Rick viszont valami brutál gyönyörű, valószínűleg hangszermester által készített Explorer formájú gitárral szórta a súlyos riffeket… (zárójelben megjegyezném, hogy mindvégig vártam hátha előkerül a Schuldiner -féle ikonikus Bc rich stealth gitár…) Matt Harvey félelmetesen jól hozta Chuck egyedi énekstílusát, na meg nem éppen egyszerű gitárjátékát, Terry Butler és Rick Rozz pedig bombabiztos alapot biztosított az egésznek. Két emlékezetes és egyben vicces pillanat ugrik be visszagondolva az estére, az egyik, Mikor Matt valamelyik szám refrénjénél hamarabb kezdte el az éneklést, arcán egy őszinte mosollyal nyugtázta, hogy még ő is hibázhat, illetve mikor a ráadás számok előtt levonultak a színpadról, Rick Rozz földhöz vágta a gitár kábelét, és a középső ujját mutogatva annyit mondogatott a meghibásodott kábelnek, hogy Fuck You. A közönség az egész műsor alatt nagyon lelkes volt, énekelték a dalszövegeket, (még a kevésbé ismerteket is), gondolok itt például a Torn to Pieces, Infernal Death,Sacrificial stb… Az olyan slágereket, mint a a Choke On It a Left To Die, vagy éppen az Open casket hihetetlen ováció fogadta. A nosztalgiafaktor az egész koncertet végigkísérte, és a korai kezdés, illetve a hétfőre eső dátum ellenére igencsak szépen megtelt a hely, és az utolsó nóta, vagyis a Pull the plug hallatán tényleg megőrült a tömeg, mindenki egyszerre headbangelt a Chuck Schuldiner által írt remekmű hallatán!
Tulajdonképpen szinte lemezminőségben hallhattuk az album dalait és mindenféle elfogultság nélkül mondhatom azt, hogy ez a felállás méltóan emlékezett meg a Death második albumáról. A színpadon álló legendák pedig teljes mértékben kellő alázattal és tisztelettel nyúltak hozzá egy korszakalkotó zenekar, korszakalkotó albumához, és valamelyest sikerült betölteni azt a hatalmas űrt, amit Chuck Schuldiner halála okozott az egész metal színtéren.
| SETLIST: 1. Leprosy 2. Born Dead 3. Forgotten Past 4. Infernal Death 5. Regurgitated Guts 6. Open Casket 7. Primitive Ways 8. Choke on It 9. Torn to Pieces 10. Left to Die 11. Sacrificial 12. Zombie Ritual 13. Scream Bloody Gore (Ráadás) 14. Pull the Plug (Ráadás) |
