2013. július 24. @ Budapest, Dürer Kert
Nekem kicsit last minute volt az este, hisz kiment a fejemből, de azért sikerült eljutni. Lock Up-al 2010-ben találkoztam Brutal Assaulton, de akkoriban még nem jött át. Aztán azóta egyre inkább megszerettem a zenéjüket így nem volt kérdés, hogy el kell menni. Ráadásul hozzájuk csapódott 3 magyar zenekar is.
Az Another Way koncertjének pontosan a végére értem oda így majd talán legközelebb tudok róluk is írni. Aztán egy hosszasra sikeredett átszerelés után Kill With Hate-ék vették be a színpadot. A buli a kisteremben volt ennek ellenére elég kellemesen szólalt meg. A pergő halk volt, de ettől eltekintve szakított a hangzás. Elég kevesen voltak sajnos, pedig pofátlan jó áron volt az este. Az új lemez intrójával és első dalával kezdtek, remek előadást toltak.
Elővettek régebbi dolgokat, mint a Living in Hate vagy a Cold World. Ami különösen tetszett a megszokott precíz mészárláson túl, Pornói Patrik vokálozása mely remekül kiegészítette Gyémánt Krisztián hörgését. A rövidke koncert közepén a sampleres cucc bemondta az unalmast, de ez semmit nem vett el a produkcióból. Meghallgathattuk a már erősen groove-os kiállást tartalmazó Doubt-ot is aminek külön örültem. A már emlegetett részt most egy kis Wah effektel is megfűszerezte Olt Ákos gitáros ami, ha jól emlékszem a lemezen még nem így szólalt meg.
Utánuk a hasonló stílusban utazó szegedi Sin of God következett. Az ő koncertjük alatt is a pergő halksága probléma volt, azonban szerencsére ők is hozták a formájukat, így teljes mértékig lehetett élvezni a koncertet. Ekkor már kicsit többen voltunk, de mozgás még nem nagyon volt, viszont többen heves headbangelésbe kezdtek. Ők inkább a tavaly megjelent nagylemezt részesítették előnyben. Ugyanolyan kegyetlen mészárlást és remek bemelegítést toltak az egyre nagyobb páratartalommal bíró teremben a főzenekarnak. Kisebb pihenőt ők sem engedhettek meg maguknak hiszen csúszás volt már bőven, a közönség pedig csak a gitárszólók alatt szusszanhatott hébe-hóba.
Így a gyors egymás utánba letolt két koncert után a Lock Up kérésére kifáradtunk a teremből, hisz zárt ajtók mögött óhajtottak a legendás arcok beállni. Aztán hosszú-hosszú várakozás után az első sorban találtam magam és elkezdődött a pusztítás. A koncert remekül dörrent meg és mintha nem maximum száz embernek játszanának, teljes erőbedobást kaptunk a zenekar részéről.
A mindig baseball sapkát hordó Tomas Lindberg aki nem mellesleg az At The Gates vokalistája is folyamatosan tartotta a kontaktot az előtte tomboló néppel. Az egész kisteremben mindenki őrjöngött, hisz kegyetlen darálást kaptunk. Beindult a pogó így többen estek fel vagy épp le a színpadra/ról. A legutóbb megjelent korongról is játszottak, de leginkább egy best of programra emlékeztetett a felhozatal, mely úgy repült el, hogy csak na.
Ők se sokat pihentek inkább folyamatosan aprították az arcunkba a témákat.
Abszolút barátságosan kezeltek mindenkit, igazi klub buli hangulat lett, így egy csillagos ötös koncerttel, élménnyel lettünk gazdagabbak és kétlem, hogy bárkinek is nem tetszett volna az előadás.
