2009. március 11. @ Budapest, Petőfi Csarnok
Már előzetesen is az idei év egyik legnagyobb hazai rock’n’roll showjának ígérkezett a finn Lordi budapesti koncertje, így semmilyen körülmények között nem hagytam volna ki a szörnyek műsorát. Nos, bennük a tavalyi wackeni fellépés után és most sem kellett csalódnom, de erről majd később. A turnéra két csapatot, a svéd Fatal Smile-t és az olasz Brandon Ashley and the Silverbugs formációt hozták magukkal.
A szokatlanul korai kapunyitás után nem sokkal értem a koncert helyszínéül szolgáló PeCsához, ahol még páran lézengtek beengedésre várva, a gyors bejutás után benn sem fogadott hatalmas tömeg, csak néhányan bóklásztak a folyosón és a teremben. Ahogy közeledett az első fellépés ideje, egyre többen érkeztek meg, sokan családostul, jó volt látni, hogy van ennek a zenének itthon is utánpótlása, rengeteg 10 év körüli és fiatalabb gyerkőc jött el szüleivel, gondolom rájuk a zenén kívül a főzenekar image-e is nagy hatással volt.
Az est első fellépője a már említett Brandon Ashley and the Silverbugs volt. Finoman szólva sem volt egy meggyőző produkció, a legnagyobb pozitívumot a színpadon időről-időre feltűnő csinos lány jelentette, de a csapat zenéje nagyon kiforratlan volt, de az is elképzelhető, hogy szerintük a nyerő recept a punk-goth-industrial-numetal-hc katyvasz lesz. A zenészek is elnézhették a naptárat, mert egy trendi frizurától és feketére festett szemtől 2009-ben már az óvodások sem ijednek meg, hiába próbálnák így magukat horror-show elemekkel tűzdelt zenekarnak tartani. Nem is beszélve arról, hogy némelyik számukra egy az egyben tudtam ráénekelni Rammstein szövegeket! Nem lepődnék meg, ha a banda a feledés jótékony homályába veszne.
Rövid átszerelés után pedig színpadra lépett Los Angelesből a Mötley Crüe! Na jó, nem Tommy Lee és társai következtek, hanem a Fatal Smile Stockholmból, de a vizuális hasonlóság annyira szembetűnő volt, hogy szinte egész koncerten nem is tudtam másra gondolni. A zenéjük keményebb volt a Mötley-nél, a színpad előtt állók rendesen be is indultak rá, sokaknak meg a „Motherfucker” együtténekelés jelentette a csúcsot! Blade énekes amúgy nagyon otthon volt az angol szitkozódásokban, minden második szava mellé egy fuckin”-t is társított, már vártuk a Buda-fuckin”-pest benyögést is. A banda egyébként nem a legutolsó lemezét népszerűsítette, de elhangozott többek között Stranger, Learn-Love-Hate, S.O.B (zárásként), Straight To Hell, Run For Your Life is, vegyesen az utolsó két lemezről. Nem volt egy egetrengető buli, de azért szép számmal gyűjtöttek új magyar rajongókat a svédek. Koncert után készségesen dedikáltak, fényképezkedtek a bátrakkal, kérdésemre elárulták, hogy igazából nem nagyon szeretik a Mötley Crüe-t: hozzám hasonlóan ők is popzenének tartják. Saját bevallásuk szerint annyira nem is hasonlítanak rájuk!:)
Az átszerelés alatt a Lordi technikusai egy leginkább valami elborult véres mészárszék/műtő keverékét építették fel, hogy a szörnyek minél otthonosabb közegben gyilkolászhassanak. Az otthonosságot növelte, hogy intro gyanánt a Kiss God Of Thunderje szólt, de ez nem meglepő, hiszen köztudomású, hogy a zenekarvezető Mr. Lordi hatalmas Kiss fanatikus.
Az SCGIV után a Girls Go Choppinggal indult a buli, kezdésként hatalmas lángcsóvákat és durrogatást is kaptunk, szinte a hangfalakból áradó zenét is elnyomva. A They Only Come Out At Night alatt kicsit lecsillapodtak a kedélyek, ezúttal UDO sem segített a bandának, a fényképészeket sem fenyegette a harmadfokú égési sérülések réme. Mr. Lordi mellett Amen vette ki a részét a hangulatfokozásból, Ox basszer visszafogottan pengette a négyhúrost, Awa és Kita kissé eltűntek a háttérben, de mindannyian előadtak egy kis gyilkolászós-hangszeres betétet a koncert során, Mr. Lordi pedig a Dr. Sin Is In alatt élveboncolást is végzett a színpadon Ox segédkezésével.
A szörnyek hosszú útjuk során magyarul is megtanultak, Mr. Lordi szinte minden szám után magyarul köszönte meg a tapsot, Awa pedig a zenekarvezető „Who”s Your Daddy?” kérdésére nem tudtommal felelt. Nyilván más országokban is eljátszották ezt különböző nyelveken, de akkor is jól esett magyar szót hallani a színpadról.
Mr. Lordi számtalan jelmezkiegészítőt hozott magával, a Blood Red Sandmanben Mikulásnak öltözött, de volt többek között orvosi hacukája is. A már sokat említett látványon pedig sokat dobott a szinte állandó robbantások, hóesés, szikraeső, lángcsóvák özöne és a számok közötti kis színházi betétek, Kita legyilkolt egy szörnyet majd a fejét a dobemelvény egyik karójába húzta, Awa pedig Miss Charlene és egy Eddiere hasonlító szörny táncát szakította félbe egy tőrrel. A közönség persze nagyon élvezte ezeket a betéteket, hiába, aki Lordi koncertre megy, nem csak audio élményekkel lesz gazdagabb.
A setlistet meglehetősen kiegyensúlyozottan rakták össze az első két lemezről 3-3 szám fért bele a közel 100 perces műsorba, de a műsor gerincét a tavalyi Deadache lemez alkotta, de közel hasonló súllyal volt jelen a 2006-os Arockalypse album is.
A Dr Sin Is In boncolásos jeleneteit Amen szólója vezette be, ami talán az est negatív pontja volt, bár lehet, hogy ezt is fricskának szánták, mert túl sok dolgot nem mutatott a Múmia, de aztán belekezdett a Sweet Child O” Mine-ba. Lehet, hogy a következő Guns”n”Roses lemeznél már mindannyian múmiák leszünk?
A koncert első blokkjának zárásaként a Miss Charlene történetét hallgathattuk meg, a szörnyek pedig eltűntek a vágóhíd ajtajain át, hogy az első igazán ismert számukkal, a Would You Love A Monsterman?-nel térjenek vissza. Aznap minden jelenlévő szerette a szörnyeket, cserébe a Devil”s A Losert is eljátszották, aztán megint eltűntek és hosszas taps és „Lordi-Lordi!” kiáltások után jöttek csak vissza, hogy egyértelműen legismertebb számukat, a Hard Rock Hallelujaht is prezentálják nekünk. Az Eurovízió megnyerése óta nagy karriert csinált a csapat, ezt a számot meg rockdiszkókban is hangos üvöltés fogadja, élőben sem volt másként, Mr. Lordi kibontotta szárnyait és a pokol angyalaként énekelte a dalt! Végül még a gitárokból is szikrák csaptak ki, ellőtték az összes maradék pirót és elbúcsúztak tőlünk.
A koncert után olyan átható füstszag volt a teremben, mintha tényleg háborúban lettünk volna, de ez csak aprócska kellemetlenség volt a fergeteges koncerthez képest. A Lordi pedig ismét bizonyított, hogy a szörnyek élőben is gyilkosok és imádják a rockzenét! Reméljük, hogy az első hazai koncertet még sok követi!
Setlist:
God Of Thunder – SCGIV (intro)
Girls Go Chopping
They Only Come Out At Night
Raise Hell In Heaven
Bite It Like A Bulldog
Who”s Your Daddy?
Blood Red Sandman
Man Skin Boot
Haunted Town
Deadache
Bringing Back The Balls To Rock
Monster Monster
It Snows In Hell
Wake The Snake
Amen-gitárszóló
Dr. Sin Is In
Missing Miss Charlene
—-
Would You Love A Monsterman?
Devil Is A Loser
—-
Hard Rock Hallelujah
