2024. június 26-30. @ Mártély, Tiszapart Camping
Immár ötödik alkalommal került megrendezésre Magyarország kedvenc extreme metal fesztiválja az Alföld szívében, a Lowland Fest, aminek dinamikus fejlődését volt szerencsém már a kezdetektől szemmel kísérni. Emlékszem, már a debütáló mindszenti rendezvény családias underground hangulata is megfogott, pedig hol volt még az a színvonal ahhoz képest, ahol most tart a fesztivál? A 2021-es helyszínváltás (Mindszentről egy Hódmezővásárhely közelében lévő tanyára került át a rendezvény) után egy óriási szintlépés következett, ami olyannyira meghatározó volt számomra, hogy a Lowland azóta már kötelező nyári programmá vált minden évben. Ez a helyszín három éven át adott otthont az eseménynek, ám az idén újabb változás történ helyileg: a fesztivál egy közeli faluba, Mártélyra költözött, ahol a szevezők egy régi szocialista kemping területét találták az eddiginél még alkalmasabbnak egy komfortos fesztivál megrendezéséhez. Mint megtudtam, ez az egykor igencsak felkapott üdülő több, mint 20 éve teljesen elhagyatottan állt a település közvetlen perifériáján, szóval nem kicsit lelakott lehetett. Az idő vasfoga általi amortizáció nyomai még annak ellenére is láthatóak voltak, hogy a szervező brigád több havi kemény munka árán megfelelően élhetővé varázsolta a portát.
Nagyon kíváncsi voltam az új helyre, ám a nulladik napi érkezésünk során tartott terepszemle folyamán pont az egyik hátrányával szembesültünk, hogy az eleve kisebb kemping területén jóval kevesebb a fa, ezzel együtt az árnyékos rész is. Hiányoltam továbbá a párakaput, ami az elmúlt években rendkívül hasznosnak bizonyult a kellemetlen hőségben. Később aztán rájöttünk, hogy mindez eltörpül az előnyei mellett, amit még felsorolni is elég: kezdve rögtön azzal, hogy ezúttal nem kellett az irgalmatlanul rossz, ráadásul jó hosszú Rárósi úton végigzötykölődni, mert végig kiváló aszfaltozott út vezetett a fesztiválig. Felbecsülhetetlen pozitívum továbbá, hogy ha bárkinek szüksége volt valamire, nagyjából 300 méterre elérhető volt a faluban egy ABC és egy dohánybolt is, ahol mindent be lehetett szerezni, vele szemben pedig egy kocsma, ahol a barátságos helyiekkel is jól el lehetett beszélgetni. Kb. ugyanilyen távolságra pedig egy holtág is rendelkezésre állt, ami nagyjából 5 percet jelentett gyalog, szóval cseppet sem volt megerőltető kisétálni egy hűsítő fürdésre napközben. Ugyan mi csak egy rövid látogatás erejéig vettük szemügyre ezt a helyet, mert nem nagyon volt időnk itt lógni, viszont a fesztiválozók nagyrésze előszeretettel töltötte itt a szabadidejét, mikor éppen nem voltak koncertek. Szintén feltétlenül meg kell említettem az előzőhöz képest látványosan komolyabb vizesblokkot is! Csempézett zuhanyzók állandó meleg vízzel, folyamatosan tisztán tartott wc-k és mosdók (külön női és férfi), és mindez a sátorhelyek közvetlen közelében helyezkedett el. Ezen kívül kapott egy saját épületet a porta szolgálat, az elsősegély és a média is, továbbá a különböző off-programok (karaoke, kvízjátékok, pódium beszélgetések, videójátékok, lufihajtogató-, és albumrajzoló verseny, stb.) is önálló objektumokban kerülhettek megrendezésre, ráadásul saját kocsmával és állandó ingyenes hideg/meleg ásványvíz ellátással! Ha jól láttam, a backstage is komolyabb lett, de ott belül az idén nem jártam. A két színpad közt elhelyezkedő merch sátra is nagyobb lett, ahol igényes termékekkel felszerelt széles repertoár várta a vásárlókat.
Ami viszont lényegében nem változott, az a lebonyolítási szisztéma, a terület alapvető elrendezése, a színpadok száma és mérete („for better metal health” szabadtéri nagyszínpad és „for the underground” fedett kisszínpad a kocsmával egy sátorban), a különösen fesztiválozóbarát hozzáállás a szervezők és a személyzet részéről, illetve a már megszokott magas színvonal hang- és fénytechnika terén. Az eddiginél talán még színesebb lineup is legalább olyan erős volt, mint az előző években, hiszen most is igazi világsztárok érkeztek a rendezvényre. Újra megrendezésre került a Lowland saját tehetségkutatója, a Next Metal Generations is, amin a tavalyihoz hasonlóan ismét én lehettem az egyik zsűritag. Ezúton is köszönöm a megtisztelő felkérést Győri Gergely főszervezőnek!
Szokás szerint itt voltak a hagyományőrzők is, csak most az előző évekből már jól ismert Hősök Kapuja Hagyományőrző Baráti Kör nem ért rá, ezért helyettük az Ulfhednar Viking Vívó Klub töltötte be ezt a szerepet. Náluk különböző középkori harci eszközöket és öltözékeket lehetett megcsodálni és kipróbálni. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy nekem hiányzott a szegedi társaság, mert ők sokkal aktívabban részt vettek a fesztivál életében.
Gasztronómiai területen sem történt számottevő változás, a büfék az idén is minőségi és változatos ételeket biztosítottak. Már eleve a pecsenyésnél megtalálható volt mindenféle házias finomság: sült -hurka, -kolbász, -velő, -tarja, -fasírt, rántott hús, -gomba, -sajt, -karfiol, -hekk, gyros tál, sülkrumpli, savanyúságok, stb., emellett volt egy minőségi hamburgeres, lángosos, amerikai hot-dog árus, továbbá popcorn, vattacukor, fánk, és hasonló ínycsiklandozó csemegék.
Rendkívül szomorú dolog azonban, hogy mindezek ellenére a fesztiválozók létszáma nemhogy nem növekedett, hanem egyenesen kevesebben voltunk, mint tavaly. Még sok olyan arcot is hiányoltam, akik állandó résztvevők a Lowland-en. Ennek fő oka a kényszeres áremelkedések mellett szerintem elsősorban az, hogy 5 év után visszatért a Rockmaraton is, ami nyilván megosztotta a látogatókat. Ez egyébként teljesen érthető, hiszen két fesztivál sok embernek sem anyagilag, sem munkahelyi szabadság terén nem fér bele egy nyárra. A mi szemszögünkből ez ugyan nem feltétlen jelentett negatívumot (én speciel kimondottan kedvelem ezt a fajta családias hangulatot), mert azért így is voltunk elegen ahhoz, hogy jó legyen a buli. Egy empatikusabb aspektusból viszont nagyon tudom sajnálni egyrészt a szervezőket, hogy továbbra sem térül meg érdemileg a rengeteg belefektetett munkájuk, másrészt azokat is, akik még mindig nem fedezték fel a Lowland-et, mert egy páratlan élménnyel maradnak szegényebbek ezáltal! Értem én, hogy mondjuk a Rockmaratonon jóval nagyobb nevek vannak, de bizton állíthatom, hogy ez a fajta felhőtlen, gátlástalan, ugyanakkor full biztonságos szórakozási lehetőség, illetve ilyen összetartó, harmonikus és barátságos metal kollektíva semmilyen nagyobb fesztiválon nem található meg!
1. nap (szerda)
Délelőtt 10 órakor a fesztivál végre megnyitotta kapuit, és elkezdődött a betelepülés. Szokás szerint az elszántabb vendégek már az előző este letáboroztak a parkolóban, a támogatói jegyeket vásárlók pedig már a kemping területén belül is felállíthatták sátraikat a nulladik napon. És bizony, jól jártak, akik így tettek, mert a legtutibb árnyékos helyek gyorsan fogytak.
Az élőzenei programok előtti óráink javarészt a folyamatosan érkező cimborák üdvözlésével, baráti beszélgetésekkel, a terület részletes feltérképezésével, valamint a pecsenyésnél történő táplálkozással teltek. Az első napi ebéd rögtön egy külön élmény volt számomra, mert éppen a mellettünk lévő asztalnál étkeztek az amerikai Jungle Rot tagjai is, akik az egyik személyes favoritjaim voltak az idén fellépő bandák közül. Nem is voltam rest odaülni hozzájuk egy rövid társalgásra, amit nagyon élveztem, mert tök jófejek voltak. A beszélgetés során megemlítettem, hogy melyik a kedvenc számom tőlük (Stay Dead), mire egy jóízű kacagás után azt válaszolták: „ok, akkor lehet, hogy eljátsszuk majd neked este”. Ezt egyébként később meg is tették, de nyilván nem miattam, hanem mert eleve szerepelt a setlisten. 🙂
17 órakor megtörtént a szokásos közös pálinkázással egybekötött fesztiválmegnyitó. A szervezők egy pohár itallal kedveskedtek a nagyszínpad előtt egybegyűlt közönségnek, majd egy ünnepélyes hangulatú koccintás következett, mielőtt az első koncert elkezdődött.
Azt szeretném leszögezni, hogy senki ne várja el tőlem, hogy minden bandáról írni fogok! Elsősorban én is szórakozni jöttem, emellett ott volt a zsűrizés és a fotózás is, plusz az elmúlt évek során itt megismert számtalan haver a szervezők és a fesztiválozók közt, akikkel csak itt tudunk találkozni és bandázni. …és hát mindemellett ugye nekem is kell pihenni, étkezni, tisztálkodni, és hasonlók. Szóval 4 napon keresztül minden zenekar előadásán részt venni sem időben, sem energiában nem volt kapacitásom, és – őszintén szólva – némelyik nem is érdekelt.
A fesztivál első fellépőjeként a Next Metal Generations tavalyi győztese, a soproni Killersick állhatott színpadra. A pusztító hőség és a korai időpont ellenére egész jó kis tömeg alakult ki! A tehetséges fiatal srácok nem szeppentek meg a nagyszínpadi fellépéstől, és egy energikus, lendületes thrash metal koncerttel örvendeztették meg a nagyérdeműt. Az elején volt ugyan némi hiba és bizonytalanság az énekben, de a végére jól belejöttek. A közönségnek láthatóan tetszett a produkció, miközben a küzdőtéren egy jó kis pogó is kialakult. Elégedetten nyugtáztam, hogy nem döntöttünk rosszul tavaly, mikor őket hoztuk ki győztesnek a tehetségkutatón.
A késő délután folyamán a thrash metalban utazó komáromi Vesztegzár, majd a modern metal vonalas cseh Stellvris koncertjei zajlottak a kocsmával egy sátorban lévő for the underground stage-en, míg a nagyszínpadon a Kill With Hate utódja, a budapesti Beneath The Void brutális és tömény technical death metal koncertje pusztított. Ezeket viszont kihagytam, bár utóbbin tettem egy futó látogatást, és lőttem pár fotót, majd a továbbiakban a sátrunknál füleltem a gyilkos tempójú őrlést és kalapálást, ami még a kemping területén is jól hallható volt.
Az első nap legjobban várt koncertjét számomra mindenképp a 20:50-kor kezdődő Jungle Rot fellépése jelentette. A Wisconsin államból érkező veterán death metal kvartett zenéje korántsem idegen számomra, hiszen több albumuk is lepörgött már nálam az elmúlt években. A mai napig aktív zenekar egyébként több, mint három évtizede alakult, és immár 11 stúdiólemezen vannak túl, bár az eredeti felállásból mára egyedül Dave Matrise énekes/gitáros maradt a bandában. Izgatottan vártam, hogy mit alkotnak élőben, és szerencsére ezzel sem volt probléma. A zenekar kiállása, zenéje és játéka is hibátlan volt, szerintem azonnal lejött még azoknak is, akik nem ismerték, hogy igazi profikkal van dolguk! A hangzásra szintén nem lehetett panasz, mert úgy szólt, mint az állat! Rögtön második nótakánt érkezett a korábban már említett kedvencem, a rendkívül fogós riffekre alapozott Stay Dead, ami alatt éppen a fotós árokban tartózkodtam, de legszívesebben ledobtam volna a nyakamból a fényképezőgépet, és nekiálltam volna headbangelni! A 14 tételből álló setlist főleg a legújabb lemezekre épült, de egyébként a kétezres évek elejétől kezdve majdnem mindegyikről játszottak legalább egyet. Dave a számok közt a közönség bevonásával igyekezett a hangulatot fokozni, de nem túl kreatív módon, mert ez jóformán az „oldschool” szó ismételgetéséből állt, ami egy idő után elég unalmassá kezdett válni, mert biztos elhangzott legalább húszszor a koncert alatt. A bivalyerős zenei produkció viszont rögtön az első este igen magasra tette a lécet, és nem csak szerintem, mert később sokan úgy emlegették, hogy az egyik legjobb volt a héten!
Setlist:
Worst Case Scenario
Stay Dead
A Call to Arms
Beyond the Grave
A Burning Cinder
Doomsday
Intro
Population Suicide
Total Extinction
E. F. K.
Strangulation Mutilation
Paralyzed Prey
Face Down
Strong Shall Survive
Psychotic Cremation
Ezután a progresszív black metal rajongói örülhettek, ugyanis a kisebbik színpadon a Rivers Ablaze következett. Én ezt kihagytam, de utólag több pozitív visszajelzést is hallottam a budapesti formáció bulijáról. A diszkográfiájuk egyébként nem gyenge aktivitást mutat zeneszerzés terén, ugyanis annak ellenére, hogy még csak öt éve alakultak, már négy albumuk is megjelent!
A folytatásban a fesztivál egyik állandó hazai headlinere, az Akela biztosította a fergeteges hangulatot a ‘for better metal health’ nagyszínpad előtt. Mindig nagy öröm őket újra látni a Lowland-en, és szerencsére a farkasok minden alkalommal el is jönnek. Jómagam a kezdetektől fogva szeretem a zenéjüket, ami még egészen a tinédzser koromig vezethető vissza, de egész biztosan voltunk még ezzel így jó páran a fesztiválon, akiknek meghatározó szerepet játszott a fiatal éveiben a zenéjük, illetve Katona László „Főnök” számtalan rocker szívét megérintő frappáns dalszövegei.
Korábban láttam már kevésbé jó koncerteket is tőlük, de itt sosem szoktak csalódást okozni! Szerencsére most sem történt ez másképp, mert ezúttal is egy kitűnő formában lévő zenekart láthattunk. Történt viszont közben némi változás a banda soraiban, mégpedig bőgős poszton, ugyanis Ivanics Dániel helyére egy korábbi falkatag, Mezőfi József „November” került vissza. Ha jól tudom, ennek oka az, hogy Dani a Nest Of Plagues zenekarával turnézik Európában, és a kettő nem összeegyeztethető.
A műsor és az előadás nagyjából a megszokott módon zajlott, a zenekar tagjai remekül játszottak és előszeretettel produkálták magukat a színpadon. Arany Máté szokás szerint látványosan és élvezetesen szólózott, nem maradtak el humoros közjátékok sem Főnök és Pókember közt, és természetesen a légvédelmi sziréna is megszólalt néhányszor.
A setlist viszont ezúttal egy kicsit eltért a korábbiaktól, és talán rövidebb is volt. Sokaknak meglepetést okozott, hogy olyan slágerek is kimaradtak a programból, mint pl. a Rockernek születtem, a Megkísértelek, az Akela függőség, a Fáklyával a pokolban, vagy a Farkasok vagyunk. Ettől függetlenül szerintem ezúttal is szuper koncertet adtak, örülök, hogy ott lehettem!
Setlist:
Kurva vagyok
Fekete bárány
A fenevad
Nem hiszek
Döntsd el…!
Nyomás
Ki ad nekem pénzt?
Betyár élet
Foggal és körömmel
Menekülés
Botocska (ütős nóta)
Felkészültem a halálra
Közeleg…
Az éjfél eljövetelével a svéd típusú death metal egyik hazai zászlóvivőiként jellemezhető Deprived Of Salvation koncertjére látogattam el. Érdekesség, hogy őket utoljára pont a legelső Lowland-en láttam még Mindszenten, ami egyébként a debütáló élő fellépésük is volt egyben. Közben eltelt négy év, és ez érezhető volt a teljesítményükön is, mert természetesen jóval profibb zenekarrá avanzsálódtak azóta. Szeretném megjegyezni egyúttal, hogy jómagam is éppen Mácsai Dániel gitárosnak köszönhetően fedeztem fel ezt a fesztivált, ugyanis anno ő hívott meg az akkor még titkos rendezvényre, amiért azóta is hálás vagyok. A banda agya, az énekes/gitáros Borisz Sarafutgyinov mellesleg pár éve már a német Fleshcrawl frontembere is egyben. Egyébként a közismert német veterán death metal zenekar eredetileg szintén szerepelt az idei Lowland lineup-ján, de egy váratlan egészségügyi krízis miatt sajnos lemondani kényszerültek a felléspést. A dobok mögött pedig ezúttal is az extravagáns karakterű Hajdú Farkast láthattuk (mert egyébként két dobosuk is van koncertekre, mikor melyik ér rá), aki emellett az egyik merch felelős crew tagként volt jelen a fesztiválon. Szombat hajnalban dumálgattam vele egy kicsit a kocsmában, igazán kedves fickó.
A koncert kiválóan sikerült, igazi death metal buli volt, tele energiával. Nem véletlen, hogy vissza is tapsolták őket. A végén egy szám erejéig még a hagyományőrzők is felsorakoztak mögéjük a színpadon, ami vizuálisan is dobott még egyet a produkción.
Setlist:
Release the Wretched
Gutted Visions
Destined to Rot
Inhale the Judgement
The Uprising
The Everflowing Sands of Time
Avian Warfare
Ov Fire
Defamate
To the Threshold
The Heinous Faculty
Extorted Evolution
„Nehezen találom a szavakat, mert még elégggé frissen élnek bennem az élmények. Amikor megérkeztünk a fesztiválterrületre és hallottuk a hivatalos megnyitó előtti karaokeezást, már tudtuk, hogy egy igazán remek buli elé nézünk a srácokkal. A helyszín nagyszerű, ahol megrendezésre került a fesztivál, az emberek akik a fesztivál területen dolgoztak mind nagyon barátságosak és segítőkészek voltak. Nem gondoltam volna, hogy a Lowland Fesztivál, ami 2020-ban indult ekkorát fog fejlődni, mind méretében és minőségében. Nagyon sok ismerőssel találkoztunk és nagyon sok jó zenekart volt ismét látni élőben mint például a Killersick , Beneath The Void és a Rivers Ablaze. Továbbá a Jungle Rot-ot mindig is szerettem volna látni élőben és erre most alkalmam nyílt és bizony nem semmi bulit toltak. A Deprived of Salvation-nek különleges volt ismét itt a fesztiválon, hiszen 2020-ban pont a Lowland fesztiválon debütált a banda élőben és ez számunkra bizony nagyon sokat jelentett. A koncert maga minden várakozásomat felülmúlta, mind a hangosítás és közönség szempontjából is. Továbbá hatalmas köszönet Ulfhednar Viking Vívó Klub-nak hogy az utolsó számunknál feljöttek a színpadra ezzel is még különlegesebbé téve az estét. Ezúton szeretném megköszönni a fesztivál szervezőinek, dolgozóinak, a fellépő zenekaroknak és a fesztiválra látogatóknak, hogy eljöttek és ismét egy felejthetetlen bulinak a részesei lehettek.” – Mácsai Dániel, a Deprived Of Salvation gitárosa
A tartalmas és kifejezetten izmos első napot végül olasz Guineapig goregrind bulija zárta a nagyszínpadon, legalábbis ami koncerteket illeti, mert fél kettőtől a sátorban még egy ún. Metal Rave Party is volt utána, de ezeken én már nem vettem részt.
2. nap (csütörtök)
Jó ötletnek bizonyult viszonylag időben lefeküdni az éjjel, mert túl sokáig nem igazán lehetett a sátorban aludni, ugyanis a nap már hajnal 5 körül célba vette a kempinget keletről, a reggeli órákban pedig már igencsak intenzíven tűzött. Ráadásul nekem ettől kezdve még sűrűbb volt a napirend, hiszen kora délután kezdődött a Next Metal Generations, amin az elkövetkező három nap során minden alkalommal szigorúan jelenésem volt. Ezt megelőzően a szokásos off-programok zajlottak, többek közt például a közkedvelt karaoke, és a Metalsziget pódium beszélgetése Gera Ákos tetoválóval (Rabid Rabbit Custom Ink), aki egyben a fesztivál dizájnere is.
Az idei tehetségkutató döntőjébe (egy korábbi selejtező után) összesen 9 zenekar került be, közülük naponta 3 bizonyíthatott élőben a for the underground színpadon. Erre mindenkinek 20 perce volt, aztán a zsűri értékelte a produkciókat.
A tavalyihoz képest a három tagú bíróság összetétele mindössze annyiban változott, hogy Kővári Piros helyét Ádám (Metalsziget, Fémforgács) vette át, míg a másik két pozícióban a végtelenül szimpatikus és rendkívül kellemes hangú Mikus Tamás (Agregator), valamint jómagam maradtunk. Szerencsére a „Morcos” becenévre is hallgató új kolléga személyében is kedves embert ismerhettem meg, így ismét jó hangulatban zajlott a zsűrizés, de a későbbiekben is tartalmas eszmecseréket folytattunk.
Ezen a napon a Without Frames, a 2023 után újra próbálkozó Closure, valamint a The Beast Within került meghallgatásra. Az első banda nekem sajnos nem jött be, a Closure viszont egész jó black metalt játszott, az utoljára bemutatkozó szegedi formáció pedig kifejezetten profi produkcióval állt elénk. Egyébként bevallom, én nagyon élveztem ezt a zsűri szerepet (leszámítva, hogy kurva meleg volt közben a sátorban), ugyanakkor ez nem egy túl hálás feladat, ha őszinte az ember. Márpedig engem nem jópofizni ültettek ide, hanem hogy kritikát mondjak, és nem is rejtettem véka alá a véleményem még akkor sem, ha az esetleg nem tetszett a zenészeknek. Nem kizárt, hogy jó pár embernek nem is vagyok szimpatikus azóta, haha! 🙂
A tehetségkutató után a Cryptic Remains koncertje következett a nagyszínpadon. Az eredetileg esztergomi eredetű death metal horda még a kétezres évek végén alakult, de pár éven belül földbe állt, míg tavaly egy friss felállással újjászületett, és azóta már aktívan koncerteznek. Zenéjükben az oldschool és a technikás death metalt ötvözik. Kíváncsi voltam, hogy mit produkálnak, mert egyrészt szeretem ezt a műfajt, másrészt ebben a bandában hörög Bonin Ádám cimborám is, aki mellesleg a Lowland bookere és backstage managere is egyben. Jóféle zenét játszottak, de sajnos nem túl szerencsés időpontban, mert ekkortájt még elég kegyetlen hőség uralkodott az árnyéktól teljesen mentes színpad előterében, ezt pedig sokan nem szívesen vállalták be.
A sátor színpadán ismét a death metal kapta a nyitó szerepet, az underground körökben már kultikus státusznak örvendő Malediction által. Ők eredetileg már a 2022-es Lowland Fest-en is játszottak volna, de sajnálatos módon az nem jött össze, mert nem sokkal előtte a zenekar dobos nélkül maradt, ami ellehetetlenítette a koncertezést számukra. Szerencsére csak átmenetileg, mert ezt a problémát viszonylag gyorsan sikerült áthidalni a srácoknak, és azóta újra aktivizálták magukat élőben. Ennek ellenére valami újabb probléma miatt tavaly sem sikerült eljutniuk ide, ezért egészen mostanáig kellett várni, hogy végre a Lowland színpadán játszhassanak. A megüresedett dobos pozícióba egyébként a mindössze 20 éves Cseresnyés Balázs került, aki fiatal kora ellenére nagyon ügyes és képzett, mindemellett kellő lelkesedéssel és energiával püföli a bőröket, ráadásul idén már a fesztivál dobtechnikusi szerepkörét is ő tölti be. A gitáros szekció (Várhalmi Ákos, Rákosfalvi István és bőgőn Gábor András) heves hajrázások közepette tolta a súlyos riffeket, miközben Dinnyés István lehörögte a fejünket. Egy szám erejéig az egyik korábbi frontember, Lőcsey Csaba is színpadra állt, és párban tolták el az Awakening című dalt. Erőteljes koncertet adtak, aprítottak rendesen!
Az idei Lowland egyik legérdekesebb fellépője talán a közelmúltban újjáéledt Ultimátum volt, ami igencsak erős váltást jelentett a két death metal zenekar után. Nem vagyok képben a munkásságukkal, egyetlen számukat ismerem csak, azt is akaratom ellenére, ugyanis a fesztiválon egyfajta mémmé vált Harcos című slágerüket lépten-nyomon hallani lehetett valahonnan. Különlegessége az ultramagas vokál, ami szinte már a vicc kategóriát súrolja. Ennek ellenére nagyon sokan várták őket, sőt, utólag többen is az idei fesztivál egyik legnagyobb élményeként emlegették, ami őszintén szólva elég szürreális ebben a közegben 🙂 Én mindössze pár percet láttam a koncertből, de a sátornál is jól hallható volt a visongatás, de még a közönség hangja is! A nap további részében pedig pláne ez szólt mindenfelől a kemping területén! Furcsa, de pozitív meglepetés volt ez a nem várt nagy siker.
A lengyel Vephar koncertje részemről teljesen kimaradt, a főműsoridőben következő Vágtázó Halottkémek (VHK) fellépésére viszont igyekeztem odaérni, mert az is egy érdekes élménynek ígérkezett, hiszen műfajilag jócskán kilógtak a sorból. Az erősen spirituális töltetű szokatlan produkció különlegessége és egyedisége vitathatatlan, ugyanakkor szemmel láthatóan nem arattak osztatlan sikert a metalos közönség köreiben. Voltak jó pillanataik, a díszlet is tetszett, de a zene, illetve a frontember üvöltözései hosszútávon nekem sem okoztak igazán élvezetes élményt. Egyébként megjegyzem, hogy a mikrofon mögött álló úriember, a 73 éves Grandpierre Attila a kora ellenére igencsak energikusan tolta végig a koncertet, és mellesleg az egykori fizikus, csillagász és egyetemi doktor a zenélés mellett írói előélettel is rendelkezik, ami azért nem gyenge életmű!
A nap immár második furcsa műfaji kitérője után a lengyel Chainsword jóvoltából átmenetileg újra visszakanyarodhattunk a death metalhoz, mégpedig a jobbik fajtához! Sajnos nem tudtam maximális figyelmet szentelni a koncertjükre, mert egyéb dolgok akadtak közben, és ezt nagyon sajnálom, mert igencsak jóféle izmos, súlyos, javarészt középtempós zenét játszottak, amit leginkább a Bolt Thrower-hez tudnék hasonlítani. Nekem kifejezetten bejött, amit csináltak, és ez bizony megért volna egy jelenlétet az elejétől a végéig, valahol a színpad előtt! Remélem, hogy jönnek majd még erre!
A nagyszínpadon közben a házigazda Atrox Trauma készülődött, akik természetesen minden alkalommal fellépnek a Lowland-en. Azt viszont szögezzük le, hogy nem csak azért lehetnek itt, mert Győri Gergely dobos a fesztivál főszervezője is egyben, hanem a zenéjük alapján is abszolút megérdemelten! A kifejezetten élvezetes death/thrash dalokat ezúttal is hibátlanul adták elő, jó erőteljesen szólaltak meg, így a rájuk jellemző súlyos, vastag riffek rendesen leszaggatták az arcunkat! A debütáló nagylemezüket még 2022 elején dobták piacra On The Line Of Nothing And Something címmel, ami igencsak jól sikerült, ráadásul még egy jópofa és egyedi klip is készült a teljes anyaghoz, amiben hűen bizonyítják, hogy nem csak zenélni és fesztivált szervezni tudnak, de inni is nagyon bírnak! 🙂 Az erről már jól ismert nóták mellett két új szerzeményt is előadtak a hamarosan megjelenő második albumról, aminek felvételeivel már teljesen elkészültek, és várhatóan jövő január körül fog megjelenni az olasz Wormholedeath kiadó gondozásában. Azok alapján, amit eddig hallani lehetett belőle, nem gyengén hasítani fog! Emellett egy feldolgozás is bekerült a programba, mégpedig a Chant for Ezkaton 2000 E.V. a Behemoth-tól, de felcsendültek a Slayer Raining Blood című slágerének jól ismert riffjei is, ahogyan azt már megszokhattuk tőlük. Jóféle zúzás volt, jogosan járt a taps érte!
Setlist:
Problem Reaction Solution
Vanity
Get Out of Publicity
This is the Truth
Where are the Graves
One Who’s got Sense
Until it Connets
You are Servant
Upgrade
Chant for Ezkaton 2000 E.V. (Behemoth cover)
Immobile
Suicide Fuck
A továbbiakban a blackened/melodic death metalt képviselő budapesti Exodikon játszott a sátorban, amit egyébként Cryptic Remains és Christian Epidemic tagjok alkotnak, majd a szlovák Enema Shower zárta az estét a nagyszínpadon. Utóbbira elnéztem pár szám erejéig, ami már csak a nem mindennapi látvány miatt is megérte. A szlovák porngrind trió a stílushoz dukáló maszkokban, valamint egy teljesen megcsonkított, fej nélküli, véres, meztelen női testű babával kiegészülve állt színpadra. Ment a gusztustalakodás és a tuka-tuka ezerrel, amire még a megfáradt emberek is egész jól megindultak a nap végén.
Akik még nem voltak álmosak, a szokásos metal rave partyn szórakozhattak tovább a koncertek után.
3. nap (péntek)
A korai órákban a szokásos nappali off-programok zajlottak, de egyébként viszonylag nagy volt a pangás a fesztivál területén, amiből arra következtettem, hogy a többség valószínűleg inkább a holtág strandján hűsült. Ez egyébként teljesen érthető is, mert ezen a napon a kánikula már elég durva szintre emelkedett.
Délután 14:30-kor folytatódott a Next Metal Generations, ahol a Bite The Bullet, a Divent és a Killermia mutathatta be tudását. A három zenekar közül a progresszív black metal-t játsszó Killermia zenéje jött be leginkább, sőt, utólag elárulom, hogy egyébként a selejtezőn ők érték el a legmagasabb pontszámot (amin szintén volt lehetőségem részt venni). Sajnos azonban a zenekar pillanatnyilag nem rendelkezik dobossal, ami nem volt túl szerencsés a színpadon, ezért élőben kevésbé jött át a produkció, mint felvételről.
A pénteki napon sajnálatos módon két csere is történt a lineup-on. Az Agregator már korábban lemondta a fellépést, helyettük a makói Athame érkezett a black metal fanok nagy örömére, a Christian Epidemic pedig közvetlenül a fellépés előtti napon közölte a kellemetlen hírt, hogy egy váratlan, covid általi megbetegedés miatt nem tudnak jönni. Szerencsére a szervezőknek sikerült gyorsan pótolni őket is, és a Komodo ugrott be helyettük. Ismeretlen egyik sem volt már számomra, ugyanis mindkét banda megfordult már korábban a Lowland-en. A Komodo műsorának egy részét a büfé elől hallgattam étkezés közben, de pár percre átugrottam közelebbről is szemügyre venni őket. A tavalyihoz képest fontos változás történt a banda soraiban, mert idén már új frontemberrel érkeztek, és ha jól láttam, dobost is cseréltek azóta. A lényegen mindez mit sem változtatott, a zenekar ugyanolyan erővel zúzott így is, és a tőlük megszokott módon jó kis pogót generáltak.
Mivel ez az este is elég sűrű volt, én pedig főleg a headlinerekre fókuszáltam, a for the underground stage programjait szinte teljesen mellőzni kényszerültem. Itt a Romániából érkező Clitgore nyitott, aztán az hazai thrash metal egyik kiválósága, az Archaic, majd a budapesti Grymheart játszott, akik a melodic death/folk műfaj rajongóit elégítették ki.
Az este egyik legjobban várt zenekara számomra a Sear Bliss volt, akik nemzetközi szinten is elismert névnek számítanak black metal körökben. A szombathelyi csapat nélkül már szinte nehéz is elképzelni a Lowland-et, hiszen 2021 óta állandó vendégei a fesztiválnak, és minden alkalommal nagyszerű koncerttel örvendeztetnek meg minket. Arról nem is beszélve, hogy kimondottan közvetlen és barátságos arcok, akik a koncertek után az aftereken is szívesen részt vesznek, ezért egy külön élményt jelentenek a kocsmai bandázások is a társaságukban.
Egy véletlen egybeesésnek köszönhetően igen különleges nap volt ez a Sear Bliss rajongók számára, ugyanis a legújabb lemezük éppen aznap jelent meg Heavenly Down címmel. A zenekar ezért találóan a „tejfakasztó koncert” elnevezéssel illette ezt a bulit. 🙂
Az előzetesen közzétett Chasm című klipnótát már megismerhettük róla, ami biztató előfutára volt a friss anyagnak, mert remekül sikerült. Ezt itt most élőben is hallhattuk, emellett további két dalt is bemutattak a ropogósan friss korongról. A setlist különlegességét tovább fokozta, hogy a vadonatúj dalok mellett teljesen a kezdetekig visszanyúltak, és játszottak két számot a debütáló Phantoms lemezről, sőt, egyet még a ’95-ös The Pagan Winter demóról is! A két szélsőséges korszak nótái között pedig további négy szerzemény képviselte a Glory and Perdition albumot, aminek apropója nyilván az volt, hogy idén lett 20 éves. Szóval a jelenlegi és az ősrajongók is egyformán örülhettek, mindemellett az előadásukba se lehetett belekötni, mert kiválóan játszottak!
Setlist:
1. The upper world – új
2. Seven springs
3. Watershed
4. Birth of eternity – glory
5. Reverie
6. Night journey
7. As the bliss is burning – phant
8. The pagan winter – demo
9. Two worlds collide – glory
10. Chasm
11. 1100 years ago – phant
A pénteki nap legnagyobb sztárjának kétségkívül a Nanowar Of Steel nevű vicces olasz zenekar számított. Őket eddig nem ismertem, de azok alapján, amiket hallottam róluk (heavy és power metal bandákat parodizálnak) nem is igazán bíztam benne, hogy tetszeni fog. Éppen ezért végül a fesztivál legkellemesebb meglepetését okozták, mert valami fergeteges bulit csináltak! Mindenféle színes jelmezekben álltak színpadra, de nem csak a mókás megjelenésükkel adták el a show-t, mert zeneileg is nagyon rendben volt a produkció! A Pasadena 1994 című Sabaton paródiájuk pl. annyira bejött, hogy azóta rendszeresen lejátszom itthon is, mikor eszembe jut. A kiváló zenei teljesítmény és a roppant szórakoztató előadás mellett a közönséggel is rendkívül jól bántak! Mindenféle hülyeségbe belevitték az embereket, leültettek, ugráltattak, énekeltettek, és még egy ún. wall of love-ra is rávettek minket, ami tulajdonképpen ugyanaz, mint a klasszikus wall of death, csak ez az összeszaladás után nem pogóval, hanem egy kollektív ölelkezéssel végződött. Minden túlzás nélkül állítom, hogy olyan jó hangulatot varázsoltak, amire azóta is öröm visszagondolni – és mindezt annak ellenére mondom, hogy egyáltalán nem olyan zenét játszottak, amit valójában szeretek! A koncert végén pedig lejöttek a közönség közé egy örömteli közös vonatozásra, amibe szinte mindenki automatikusan becsatlakozott, és ez egyben az egész rendezvény egyik legboldogabb hangulatú két percét jelentette, amit átéltem! Nem hittem volna, hogy ez lesz a véleményem, de utólag azt mondom, hogy zseniális húzás volt őket elhívni! Nagyon remélem, hogy jönnek legközelebb is!
Az olaszok által kellőképpen megalapozott hangulatot überelni ugyan nem lehetett, de a buli itt még korántsem ért véget, mert a sátorban a megjegyezhetetlen nevű VxPxOxAxAxWxAxMxC (Vaginal Penetration of an Amelus with a Musty Carrot) gusztustalan, de a maga módján szintén mulatságos goregrind műsora következett. Az osztrák formáció egyik érdekességeként elsősorban azt említeném meg, hogy mindössze ketten voltak: egy gitáros és az énekes, véres hentes köpenyekbe öltözve. A dob, illetve az egyéb zenei aláfestés samplerekkel volt megoldva. Egyébként tipikus gore muzsikát hallhattunk, ment a röfögés, visítás, primitív paraszt riffek, stílusidegen elektronikus betétek, és mindenféle extrém faszság, ami ebben a műfajban előfordulhat. Hogy zeneileg ezt mennyire lehet értékelhetőnek nevezni, az sokak számára bizonyára erősen kérdéses, a kellőképpen beszórakozott közönség mindenesetre szemmel láthatóan nagyon élvezte, mert remek hangulat uralkodott a koncertjük alatt.
A harmadik nap utolsó fellépője a cseh Top Sekret volt. A három tagú grindcore trió szintén az extrémebb műfajok szerelmeseinek kedvezett, mert elég elvetemült volt a zene és a performansz egyaránt. A maréknyi talpon maradt gore fan viszont nagyon jól mulatott, folyamatosan pörgött a circle pit. A zenéjük nem igazán nekem szólt, de a disznónak öltözött frontember látványa a retinámba égett. 🙂
Ezután még egy király after party is kerekedett a kocsmában, ami élvezetes beszélgetésekkel egybekötött, felhőtlen szórakozási lehetőséget nyújtott többek közt a szervezők egy részével és a Sear Bliss zenekar tagjaival. Szuper buli volt!
„Az idén ötödszörre megrendezett Lowland Fesztivál volt számomra a harmadik alkalom, hogy a nyaram egy hetét hazánk legkirályabb extrém metal fesztiválján tölthettem. Úgy tűnik a rendezvény védjegyének számító szélsőségesebb zenei irányzatok mellé fű alatt lassan bekúszik a kánikula is, mert hiába került át június végére, így is megvolt az átlagos 35 fok, ami biztos jele annak, hogy a bulinak közvetlen kapcsolata van a pokollal, vagy legalábbis aktívan készít rá 🙂
Az ötödik alkalom a mártélyi kempingben kapott helyet, ami jótékony hatással volt az elérhető téglafalú vizesblokkokra, szerettem az előző helyszínt is, de a mostani sokkal könnyebben közelíthető meg, illetve van hozzá közeli strand, amiről jókat hallottam, de sajnos még nem jutottam el oda – mondjuk a Szalki-szigeten is kellett 3-4 év, mire sikerült személyesen is megtapasztalnom az ottfürdőzés élményét. Száz szónak is egy a vége, az új helyszín szerintem jobb lett.
Idén sajnos a zenekar átalakítása miatt nem tudtunk fellépni az Agregatorral. Más-más elképzelésünk volt zenei téren, amit három városba szétszórva nem sikerült megfelelően kezelnünk, így úgy döntöttem, hogy olyan zenészekkel folytatom, akik közeli barátok és akikkel hetente tudunk próbálni, beszélni, sörözni, így baráti társaságként is tudunk működni, nem csak dalokat együtt előadó társaságként. A zenekar korábbi tagjainak kérését tiszteletben tartva lemondtam a nyárra szervezett koncerteket – új dalokkal és élő bulikkal pedig akkor tudunk majd jelentkezni, mikor az előzőekben említett feltételek előállnak. Ezúton is köszönöm a támogatást és a türelmeteket.
Szóval így koncert helyett az idei Lowland programjaihoz Krisztián és Ádám mellett a Next Metal Generations tehetségkutató zsűrijének tagjaként járultam hozzá. Ezúttal kilenc izgalmas zenekar jutott túl az előszűrésen, s mutathatta meg magát a feszivál közönségének. A mostani mezőny talán kissé kevésbé volt sokszínű, mint tavaly – most inkább a modern metal uralta a terepet, de végül viszonylag könnyedén ki tudtuk választani az első három helyezettet – még ha lett is volna igény ilyen-olyan különdíjakra, amivel el tudtuk volna ismerni azokat a bandákat is, akik most nem jutottak fel a dobogóra.” – Mikus Tamás, az Agregator frontembere, NMG zsűritag
4. nap (szombat)
Ezen a napon is lényeges, ám sokak számára rendkívül szomorú változások történtek, ugyanis korábban két húzónév is lemondani kényszerült a féllépését. A híres német veterán death metal zenekar, a Fleshcrawl egyik tagjánál konkrétan életmentő műtétre volt szükség pár nappal a fesztivál előtt, míg a Serrabulho részvételét komoly logisztikai komplikációk lehetetlenítették el. Az őrült portugál goregrind csapat visszalépése különösen nagy szívfájdalom volt a Lowlanderek többségének, hiszen az előző évben ők csinálták az egyik legemlékezetesebb bulit, amivel hatalmas közönségkedvenccé váltak. Helyettük a jól ismert hazai punk banda, a Prosectura, illetve az osztrák Ewig Frost ugrott be kitölteni a megüresedett helyeket.
Közben elérkeztük a Next Metal Generations utolsó fordulójához, ahol ezúttal az I Am Atlas, a Visionless Humanity, végül a The Way We Are mutatkozott be a zsűri, illetve a tehetséges utánpótlás iránt érdeklődő közönség előtt.
Ezt követően Tamással és Ádámmal összedugtuk a fejünket, összegeztük a kilenc zenekar teljesítményét, és felállítottuk a sorrendet. Ezúttal nem volt olyan egyértelmű, mint tavaly, mert különböző szempontok alapján többen is esélyesek voltak, de végül sikerült meghozni a döntést, majd a tombolasorsolás után jöhetett az ünnepélyes eredményhirdetés. A győztes a várpalotai I Am Atlas lett, a képzeletbeli dobogó másik két fokára pedig a szegedi The Beast Within és a hajdúszoboszlói Closure állhatott fel. A három díjazott zenekar értékes nyereményekben részesült, akikkel hamarosan interjúkat is olvashattok majd a Kronos Mortus oldalán.
A továbbiakban a megszokott napirend szerint a koncertekkel folytatódott a program. A nagyszínpadon elsőként az Ivanics Dani vezette budapesti Nest of Plagues zenélt, majd a legendás zalaegerszegi death metal banda, a Monastery műsora következett, a kettő közt a sátorban pedig a dánszentmiklósi Needless zúzott.
Nekem viszont csak 20 óra magasságában sikerült feljutnom a színpadokhoz, így számomra az osztrák Tulsadoom koncertjével indult az este. A Bécsből érkező blackened heavy/thrash metal trió buliját kár is lett volna kihagyni, mert a kifejezetten pörgős zenéjükkel igazán beindították a népet, és egy remek hangulatú bulit csináltak! Egy szám erejéig még a színpadra is felinvitálták a vállalkozóbb szellemű rajongókat, ahol pár perc erejéig egy fergeteges kollektív mulatság kerekedett, de a küzdőtéren sem egy helyben ácsorogtak az emberek, hanem jókedvűen tolták a pogót. Nagyszerű bemelegítés volt az ezután következő fő attrakció előtt.
A szombati nap, és talán az egész fesztivál első számú headlinere minden bizonnyal a brazil Crypta volt. A világszerte közkedvelt, kizárólag nőnemű tagokból álló death metal csapat tavalyelőtt már megfordult a Lowland színpadán, ahol egy igen emlékezetes koncerttel örvendeztettek meg minket. Most sem okoztak csalódást, sőt, zeneileg talán még jobbak lettek azóta! A zenei program is frissült, mert a setlist javarészt a tavaly megjelent Shades of Sorrow albumra épült. Nagyon összeszedett és kifejezetten ütős produkciót kaptunk minden téren: a zenéjük, a megjelenésük, továbbá a jól begyakorolt és összehangolt aktivitás a színpadon (pl. a szinkron-propellerezések és a közös headbangelések) mind arról tettek tanúbizonyságot, hogy egy igazán profi zenekart láthatunk, akik komolyan veszik ezt a metálkodást, és nem szimplán azzal akarják eladni magukat, hogy csajok. Ez itt kőkemény death metal pusztítás volt, kérem! Egyedül a díszletek terén történt némi visszfejlődés, mert a két évvel ezelőttihez képest egy kicsit egyszerűbb körülmények közt álltak színpadra, de ez teljesen másodlagos, mert egyáltalán nem ettől jó egy koncert. Fernanda kiváló frontember, tök energikus, és kellően agresszív kiállású énekes, aki még jól is hörög. A két gitáros lány is nagyon ügyesen játszott, a riffek és a szólók is faszán szóltak, és bizonyotották, hogy nem holmi bohóckodó kislányok, hanem megfelelően képzett zenészek! A nádszálvékony dobos lány, Luana nemkülönben „férfiasan” helytállt, igencsak ütős témákkal erősítette a bandát. Mindemellett jól is szólt az egész, megvolt benne a kellő erő és sodrás ahhoz, hogy egy percre se gondoljon az ember arra, hogy inkább le kéne ülni valahol. Ki merem jelenteni, hogy talán a legerősebb produkciót tőlük láthattuk az idei Lowland-en!
Setlist:
The Aftermath (felvételről)
The Other Side of Anger
Poisonous Apathy
Lift the Blindfold
The Outsider
Lullaby for the Forsaken
Stronghold
The Limbo (felvételről)
Trial of Traitors
Under the Black Wings
Dark Clouds
Shadow Within
Lord of Ruins
From the Ashes
The Closure (felvételről)
A Crypta népszerűségével kapcsolatban megjegyezném még, hogy még olyan rajongó is megfordult a fesztiválon, aki egyenesen Bulgáriából jött el miattuk! Egy rövid visszajelzést is írt, hogy tegyem bele a cikkbe, ha lehetséges:
„Hi! My name is Teodor from Bulgaria. I’m coming to the fest for the second time to see Crypta. We (4 pieces) slept in the village and drank for two days with the local drunkards. Nice guys 🙂. The photo is with guitarists Taina and Jessica, with whom we smoked my Bulgarian cigarettes. 🙂” – Teodor Georgiev, rajongó
Bevallom, annak ellenére, hogy szeretem a death metalt, az olasz Fulci zenekar mindeddig teljesen ismeretlen volt számomra, de azóta utánanéztem a bandának. A 2013-ban alakult csapatot Dome (a Face Your Enemy énekese és egykori Necrotorture) gitáros, Fiore (Exhumer) énekes és Klem Diglio (tetoválóművész) basszusgitáros alapította. A dalok fő témái a zombik és a rémálmok, amelyeket a gore mestere, a 20. század második felében aktív horrorfilm rendező, Lucio Fulci ihletett. Az elmúlt 10 évben 4 nagylemezük jelent meg, de útban az ötödik, ami augusztus elején fog megjelenni Duck Face Killings címmel.
Súlyos, sötét oldschool death metalt toltak az arcunkba, amihez jól passzolt a borult színpadi világítás, illetve a névadó rendező filmjeinek jeleneteit megidéző háttérvetítések és hangminták is nagyot dobtak a performanszon! Zeneileg és hangulatteremtésben is profi munka volt!
Ezután a szervezők összecsődítették a fesztiválozókat a nagyszínpad elé, amire mindannyian felvonultak. Győri Geri bemutatta a Lowland Crew legénységét, köszönetet mondott a fárasztó és kitartó munkájukért, illetve mindenkinek, aki részt vett a rendezvényen. Ezúton szeretném ezt én is megtenni mindannyiunk nevében, respekt és köszönet az elhivatott hozzáállásukért, aminek gyümölcsét évről évre élvezhetjük! Egyúttal bejelentették, hogy jövőre ismét lesz Lowland Fest, amire máris elindult a jegyértékesítés, majd elkészült a szokásos „családi fotó” is.
Közvetlenül a családi happening után a Flescrawl helyett jelenlévő Prosectura következett. Ha már épp ott voltam, kíváncsiságból belenéztem, de a punk zenét enyhén szólva sem nekem találták ki. Egyébként egész jó hangulatú koncertet adtak, és emellett tök szimpatikus brigádnak tűntek, de a zenéjükről – elsősorban a műfaji inkompetencia miatt – nem igazán tudok véleményt mondani. Pár perc után odébb is álltam a kocsmába, ahol az utolsó éjszakát még megtoltuk a cimborákkal.
Az Ewig Frost kb. lehetetlen feladatot kapott, hogy megpróbálja a Serrabulho-t pótolni, amit azóta is nagyon sajnálok, hogy elmaradt. Az osztrák srácok azért megtették, am tőlük telik, és egész jól felpörgették a bulit a sátorban! Közben a kocsmapultnál javában zajlott az ivászat, közvetlenül előtte a küzdőtéren ment a pogó, szóval remek hangulat uralkodott. Zenéjük leginkább a Mötörhead-hez hasonlítható, bár a gitáros/énekes karaktere alapján inkább valami hc/rapmetal bandatagra tudtam asszociálni.
Ezek után nem maradt más hátra, mint a Lowland Fest örök záró fellépője, a budapesti Paediatrician. A köznyelven Padlizsánként ismert goregrind banda szokás szerint mentős szerkókban és sebész maszkokban állt színpadra. Zenéjüket ultrasúlyos, brutális riffek, Pőcz Balázs eszeveszett dobtémái, hörgés, visítás, és beteg humor jellemzi. A rajongók pedig nagyon kajálják ezt, most is ment a vergődés és a circle pit az egész koncert alatt. Egy szám erejéig még Bonin (Cryptic Remains, Lowland Crew) is felment a színpadra egy mókás öregember maszkban, és együtt hörögtek el egy Mortician feldolgozást, a Zombie Apocalypse-t.
Meglepő volt, hogy Nemes Norbert frontember már az első percekben levette a maszkját, ami nem jellemző rá! Később pedig még a felsőjét is, amit az elmúlt 10 évben minden fellépésen viselt, és felajánlotta annak, aki meg tudja mondani, hogy melyik volt az első lemez, amin már ő hallható. A kérdésre senki nem tudott válaszolni, ezért a közjáték egy kicsit hosszabbra nyúlt. „Legalább egy tippet!”… továbbra is semmi… „Miért veszitek a merch-öket, ha még a lemezeinket se ismeritek?” – valahogy így hangzott erre (jogosan) a kérdés a kissé csalódott frontembertől. Norbi ennek ellenére aztán bedobta a pólót a közönség közé. Volt egy másik kvízkérdés is, mégpedig, hogy „ki az ember legjobb barátja?” – na, erre már rögtön bekiabálta valaki a helyes választ: „A szülész!” 🙂 Ez egyben az utolsó dal címét is jelentette.
Zeneileg és hangulatát tekintve is szórakoztató performansz-t láthattunk, ami remek lezárása volt a fesztiválnak.
Persze a buli ezzel még nem ért véget, hiszen jött még egy hajnalig tartó after party a kocsmában, ahol a még talpon maradt fesztiválozók mellett a szervezők egy része, és néhány zenekar tagjai is részt vettek. Ezt én sem hagyhattam ki, sikerült jól be is rúgni a végére, haha! 🙂
„Minden tekintetben jobb volt az új helyszínen rendezni az 5. Lowland Fest-et. Számtalan dolgot megkönnyített az előmunkálatokban és a lebonyolításban is. Nem mondom, voltak így is nehézségek, de a csapat jól vette az akadályokat. Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, megúsztuk vihar és nagy meleg nélkül a dolgot. Negatívumként annyit tudnék felhozni, hogy lehettünk volna többen, na de ez így sikerült.
Lassan kezdünk neki a jövő évi szervezkedésnek, illetve egy Headliner már le is van kötve.
Szeretnék köszönetet mondani Mártély lakosainak és önkormányzatának, hogy otthont adtak az idei fesztiválnak! Valamint megköszönném mindenkinek aki valamilyen formában részt vett az idei fesztivál lebonyolításban.” – Győri Gergely, a fesztivál főszervezője
Öszességében véve a 2024-es Lowland is egy fantasztikus fesztivál volt, gratulálok a szervezőknek és mindenkinek, aki részt vett benne! Külön kiemelném a végig kiváló hangzást és fényeket biztosító technikusokat, ami nagyban hozzájárult a felhőtlen zenei élményhez! Őrülök, hogy ismét itt lehettünk, és szívből remélem, hogy erre jövőre is lesz lehetőség! Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Fotók: Keczán Krisztián, Keczánné Varga Judit
Az összes kép jobb minőségben megtekinthető a Kronos Mortus Facebook albumában!
