marionette ID, Képzelt Város – Koncertbeszámoló

2013. március 1. @ Dürer Kert

Roppant nehéz szívvel kéne írnom arról, ami 2013 tavaszának első napján este a Dürerben esett. El lenne ildomos mondanom, hogy a marionette ID (korábbi Sammy Sosa Band) mennyire meghatározó is volt abban, hogy ebben az országban egyáltalán post-rockról szó eshessék, pláne jó szó, nem ám, hogy egyfajta (ízlésközpontú és nyitott) szubkultúra kialakulása megkezdődhessék. Viszont inkább az éljen bennünk, hogy mélázó, mégis dinamikus számaikat, egyszerű, közvetlen modorukat mennyire lehet otthoni magányban és koncertek zajában szeretni, hogy micsoda bratyimentes szenvedéllyel tették oda tízszer, százszor, ezerszer hallójáratainkba műveiket. Az éljen bennünk, hogy van egy zenekar az országban, akik jóformán egyedül elindítottak valamit, amihez aligha lesz fogható. Éljen bennünk az Arrival, a Parallel Monologue, és a többi komor líra. Mosollyal.

A marionette ID az a zenekar, amiről akkor sem beszéltek sokat, mikor (undergroud) híresek lettek. Az a zenekar, akire a többi zenekar jár. Tanulni. Sosem ágáltak ez ellen. Elmentek Bécsben világsztárokkal focizni, a műfaj oly királyaival söröztek, mint a Russian Circles, vagy a God is an Astronaut, aztán nyomtak velük észveszejtő klubkoncerteket. Sosem verték nagydobra. Lett nekik 2(!) kiváló teljes albumuk és nemzetközi kiadójuk is (!!), méghozzá ma, ebben az országban, kb. 5 év alatt. És csak szép csendben tették a dolgukat. Talán ez az egyetlen hiba, amit felróhatunk nekik. Mert amit ők csináltak, egy egész generációnyi, még most a szárnyát próbálgató fiatal magyar zenésznek mutat(hat még) irányt, (nekem is! neked is?) példát emberi együttműködésből és szakmai profizmusból. Hiányuk betölthetetlen űrt hagy maga után, feloszlásuk szükségessége szomorú és szégyenteli (Disgraceful) ez országban, e színtéren… E földgolyón…

No de, evezzünk (vezessünk?) tisztább vizekre. Az úgy volt, hogy még Pécsen szedtek össze a fesztiválszervező komák, brutál késésben, egyből csak-oda, mégis pont az elejére beértünk épphogy, roppant faszán. Oda úton Hiperkarma, Rosa Parks, Deftones, benzinkúti ökörködés alapozta meg a hangulatot. A Dürerben új fogalmat nyert a hátsó helység végéig húzódó (világ!)kígyózó sor, kb. 200 főjéhez fogható oszlopot max. Slashen láttam. A kasszások listát vezettek, a kisterem határait és méreteit a fizika határain is túlra feszítette a beömlő embersereg. Hatalmas nyüzsi, idegesen viszkető, zajvágyó fülek gazdái melengetik magukat künn illatos dohánnyal. Sok-sok arcszőr, vadidegen nevű zenekarok pólói, nem egy házi készítésű, néhány sál és keménykeret – a tömeg jelentős része Mangod & Anna and the Barbies koprodukcióra jött, de azért látszott, a rengeteg dísztelen vagy felvarrókból tákolt ruhán és a nem ritka 30-40 fölötti hallgatóságon, hogy ők olyasmiért jöttek, ami a szomszéd terem bálozását valami méllyel és őszintével ellensúlyozza, alig 20 méterre. 200 főnél akart a Kert limitet húzni a kisteremben, ahol a mari’ meg előttük a Képzelt Város léptek fel – tuti, hogy többen voltunk, centire kiosztottak minden talpalattnyi padlót a főváros összes kerületéből, Tatabányáról, Pécsről összegyűltek, furcsamód mégsem volt fullasztó, kényelmetlen, senki sem akart lökdösődni, jó magyar rockerszokáshoz híven inadekvát pogót kezdeményezni. Együtt lebegtünk, és mindenki egymaga: tömegnyi lelkes ember, fejük tele „Héliummal.”

A Képzelt Város szinte testvérzenekaruk: megannyi számos fellépés mellett Győrffy Máté gitározik benne, aki az ID-ban meg a basszer. Menyhei Ádám érzelmes, csicsamentes éneke és mesteri billentyűjátéka különösen előtérbe került a most le se tagadottan előzenekari tisztet betöltő fellépésen – nagy kár, hogy hivatalosan már kiszállt a koncert előtt, és eredetileg is csak helyettesként ugrott be, hogy valóban rendkívül projektjére, a Kamikaze Scotsmenre több figyelmet fordíthasson. Így egyfajta felemás búcsúkoncert volt a Képzelt Város jelenlegi felállásától is. A koncertek facebook falán kiírt számválogatós játéknak hála mindkét banda mindkét tracklistje a legjobbakból szólt. Ugyanúgy végig rázott a Végtelen Féltér, Hélium, Hold a Lámpám, mint nem sokkal utánuk, már borultabban, lendületesebben a Parallel Monolouges, Days Turn Into Years, Arrival. A Képzelt Város zenéje csupa halvány északi fény, érző báj, egy költő ölelése – a marionette ID-é pedig borús, szürke, kietlenségükkel tettért, gondolatért, érzelemért kiáltó késő délutánokon felülkerekedő himnuszok. Kapkodásmentesen lepörgetik a srácok, egyébként mindenki szépen, finoman és oldottan játszik (kicsit hiányoztak a vizuálok), álmosodás NEM tapasztalható!… Majd sebesen lepakolnak, hogy valamivel fél 11 után az est fénypontja (legsötétebb pontja) vehesse kezdetét: az utolsó marionette ID-koncert…

Ákos, az idő és igény-szülte énekes-gitáros, megszegte szokását és elkezdett konferálni a számok között, csak „hogy bebizonyítsa, hogy ez igenis szar, ne kérjük rá!”. Igazából vicces és sallangmentes átkötők voltak, minden kényszerhangolás, a többszöri veszélyes sörborulások, hirtelen húreresztések, kénytelen-kellő gitárcserék, elmászó dobok ellenére is. Úgy a koncert harmadától elkezdett a tarkómra mászni a libabőr: a „slágereket” kiválóan adagolták a kevésbé ismert, mégis mozgalmas dalok közé, a show közepétől pedig teljesen transzcendens zenei élménybe fordult az egész: úgy lóbáltam magam az első sorban, mint valami bőrkabátos palló. A Jagmaster trillázott, a Fender bombázott, az SG reszelt, a dob pedig punkos dinamizmussal verte a gyakran alig követhetően bonyolult témákat – igazi sznobsággal határos büszkeség töltötte keblemet, mikor rájöttem, hogy a dalok javát már tudom, és így azért a csápolás is egyszerűbb lett. A műsor fele után valamivel szívbaj nélkül mondta be a Máté, hogy ezt a számot nem szeretik páran, de ők nagyon, ezért eljátsszák. Tippem nincs mi volt: space-es folyamatzene, csak erre emlékszem, és arra a nagyon ószom lassú közösségi fejlengetésre, amit generált… Ahogy a két remek album, az Emptiness will change your mind és az Alluvion szerzeményei összefolytak, újra jött az a hűs borzongás, amit csak nagyon ritkán, az igazán remek koncerteken él át az ember, pláne, ha már kb. 100-on túl van. Na, most, ez sikerült. Minden elismerésem. Közel akkora révülésbe forgatott a végére a brilliánsan felépített, aszimmetrikus blokkokkal, sodrással, matekos betétekkel, kevés, de hangulatos énekkel összetartott hangömleny, amelynél nagyobb transzban egyedül életem legelső koncertjén és a 2011-es Kyusson voltam. Szóval, BRAVÓ! Főleg a jobbra gitározó „Carl Showalternek” (megtiszteljük művésznevével), aki talán a legjobban elszállt, olyan csípőből lebaszódásokat nyomott a magasan karcoló SG-jével, hogy csak néztünk, és végül bemászott a közönségbe, hogy teljes legyen a dobhártyák és asztrális pajzsok ostroma. No meg a legjobb póló a városban díj nyertese is ő volt, már amíg a végén be nem újítottam egy marionette ID pólót, minimál designnal, rajta stilizált, meseszerű vonásokkal, pettyekkel rajzolt mákgubókkal. MÁKGUBÓKKAL bakker. És mégis piszokjól néz ki.

Hatalmas, 2 perces visszatapsra jöttek, kötelező, de most a színpadról szóló „Szia, Anya!”, „messziről jöttünk, kocsival, a haverok hoztak” és „NE aggyá’má’ sört” társaságában. A kikiáltottan legkorábbi-legpánkosabb számot nyomták csak el: a Skylinet… De azt olyan hévvel, hogy az tutira beégett minden, addigra már buzgón vászoncipőiket bámuló, egyszerre rángó-bólogató jelenlevőbe.

És ennyi. Igazából nincs mi mást mondani. Végül a backstage előtt járnak-kelnek a fiúk, számosan maguk is megdöbbenve azon, de mocsokjól szóltak! – várják az áruk és az autogrammok érkezését. A Képzelt Városlakók maguk is rajongtak helyben és szintén inkább hátul töményezve fogadták a lelkes közönséget, fáradt mosolyokkal, mintsem rocksztárkodósan elvonulva. Mátéval és Ákossal aztán faszán-lazán, mintha mindennap minimum lemezt cserélgetnénk, sörözött a bárki, a merchet a színpadon osztották ukázba, nagy hátba lapogatások, mélyenszembenézős elérzékenyülések, potyasörök, nagy összemosolygások, „1 CD okosba” akciók közt.

Annyira különös volt az egész: mintha csak simán egy igen jó koncert vége lenne. Mintha holnap minden menne tovább. Nem akartuk elhinni, hogy ennyi, vége. Semmi bőgés, semmi ború, semmi búcsú. Úgy lógott fejünk fölött a falra ki nem vetített The End, hogy az szinte kényelmetlen volt már… Felmerül a kérdés, pláne ilyen esték, ekkora hatás után, hogy miért? … Összeegyeztethetetlen időrendek? Megfáradtság? A nemzetköziség nyomása (a Fluttery Records világszerte elérhetővé tette anyagaikat)? Nem kaptunk soha pontos magyarázatot, és nem hiszem, hogy valaha is fogunk. Persze, mindenki megy tovább: lesz egy új banda, a June16, lesz Peti doboskodása a Rosa Parksban, lesz ex-tagoknak apukaság és szólóprojekt (Alone as I). Csak marionette ID koncert nem lesz többé (meg ilyen Képzelt Város se). Legalábbis ezt mondták nekünk. Mindenesetre: tuti, hogy nem akármilyen gyászmisét celebráltak maguknak: egy olyat, amiben több volt az élet, a távoli gondolat és mozgalmasság, mint majd’ közel( s távol) bármely hazai aktív bandában egyébként.

Viszlát, marionette ID. Viszlát, eddigi Képzelt Város. Kösz az éji fényt és a jól borús napokat.

Még találkozunk.

Kapcsolódó cikkek

Képzelt Város, Minden Csak Átmenet – Koncertbeszámoló

SteveShield

Hot News – Marionette ID: levakarhatatlan mosollyal

NorthWar

Russian Circles, Képzelt Város – Koncertbeszámoló

Golysz

Our Ceasing Voice, Képzelt Város, Circle of Light, Aando – Koncertbeszámoló

Hermes

Marionette ID, dUNA – Koncertbeszámoló

Hermes

KÉPZELT VÁROS – Mit Nekem

A honlap alapértelmezése

A Storm Of Light, Angertea, Marionette ID – Koncertbeszámoló

Hermes

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár