Max and Iggor Cavalera return to Beneath and Arise – Koncertbeszámoló

2019. november 24. @ Budapest, Dürer Kert

Feltételezem, hogy aki ezt a cikket olvassa, annak nem kell különösebben bemutatni Max és Igor Cavalerát. Azért a rend kedvéért említsük meg, hogy a legendás thrash metal zenekar, a Sepultura alapító testvérpárjáról van szó, akik ezúttal a Beneath The Remains és az Arise lemez dalaival indultak turnéra. Ezt joggal nevezhetjük akár hakninak is, ugyanakkor az is tény, hogy a brazil tesók legalább annyira jogosultak ezeket a dalokat játszani, mint a jelenleg is a Sepultura nevet viselő formáció, amit Andreas Kisser gitáros és Paulo Jr. bőgős vitt tovább Max ’96-os kilépése, majd Igor tíz évvel későbbi távozása után. Sőt, igazság szerint inkább ők lennének a név jogos tulajdonosai, de anno így alakult, erről most már teljesen felesleges beszélni. Mellesleg az itt fellépő Cavalera lineup tulajdonképpen majdnem a teljes Soulfly zenekar legénységét jelenti – annyi különbséggel, hogy Max, Marc Rizzo gitáros és Mike Leon basszer mögött Zyon Cavalera (Max első fia) helyén itt Igor dobol (aki egyébként a Max második fiának, azaz Igor Amadeus megszületése után Iggor-ra módosította keresztnevét, de én a cikk folyamán maradok az eredeti verziónál, ha nem baj).

Nem egyedi eset, és nem is az első alkalom, hogy klasszikus Sepultura dalokkal turnéznak a fiúk, hiszen majdnem pontosan három évvel ezelőtt már nálunk is jártak egy hasonló programmal, csak akkor a Roots lemezt játszották – annak 20 éves jubileuma apropóján. Azt az eseményt én akkor kihagytam, mert a Roots albumot már annyira nem kedvelem, de az utólagos véleményeket hallva nem is nagyon bántam, mert mindent mondtak róla, csak jót nem. A témában egy abszolút kompetens barátom, illetve szakavatott zenész ismerőseim elmondása alapján egy szörnyen rosszul sikerült, már-már gyalázatos produkcióban lehetett része az A38 hajón összegyűlt rajongótábornak aznap éjjel. A hozzáértők véleménye ugyanis leginkább az, hogy az elmúlt másfél-két évtized alatt jócskán leépült és elhízott Max manapság már jóformán gitározni sem tud, és még a kevésbé nehéz témákat sem képes rendesen eljátszani, amiket ráadásul még ő írt annak idején! Ha jól tudom, a kétezres évek elején kapott egy stroke-ot. Hogy most amiatt fejlődött így vissza, vagy a drogos/piás életmódja juttatta idáig, azt nem tudni, mindenesetre tény, hogy napjainkban – szemmel láthatóan – már csak halvány árnyéka önmagának. Ha csúnyán és nyersen akarnék fogalmazni, akár azt is mondhatnám, hogy nem sokkal néz ki különbül, mint egy lepukkant csöves. De sajnos nem csak a zenei teljesítmény miatt lett lehúzva anno az említett rendezvény, mert állítólag a hozzáállásuk sem volt éppen baráti – gondolok itt pl. olyasmikre, hogy csak pénzért lehetett fotózkodni és dedikáltatni, amúgy meg szartak a rajongókra, akik javarészt elégedetlenül és csalódottan távoztak.

Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy akkor most mégis miért mentem el erre a bulira? Nos, nekem az Arise volt a legelső Sepultura kazettám, amivel megismertem őket kb. 27 évvel ezelőtt, és számomra a mai napig ez, és az azt követő Chaos A.D. jelenti a zenekar munkásságának a csúcsát. A Beneath The Remains – még ha szerintem nem is egy teljesen kiforrott anyag – szintén alapmű, amin olyan hatalmas slágerek hallhatók, mint pl. a címadó dal, vagy sokak kedvence, az Inner Self. Ezeket a számokat élőben hallani nekem eddig még nem volt lehetőségem, de úgy gondolom, hogy nagy valószínűséggel ezután se nagyon lesz, szóval azt mondtam: ha jó lesz, ha nem, ezt azért nem kellene kihagyni! Ezt nyilván nem csak én gondoltam így, láthatóan hatalmas érdeklődés övezte az eseményt, amit mi sem bizonyított jobban, mint hogy már egy hónappal előtte elfogytak rá a jegyek.

A Healing Magic néven futó előzenekar (ami egyébként a már korábban említett Igor Amadeus Cavalera saját bandája) műsoráról sajnos nem tudok nyilatkozni, mert azt pont lekéstem.

Ahogy azt sejteni lehetett, totális telt ház fogadott, igazi hering-parti alakult ki a Dürer kert nagytermében. Úgy döntöttem, hogy egészen a kezdésig inkább az udvaron tartózkodom, ahol pár haverral addig beszélgettünk, iszogattunk. Ez utólag egy jó döntésnek bizonyult, ugyanis a koncert legalább 15 percet csúszott, bent a több száz ember között pedig – talán mondanom sem kell – korántsem volt olyan jó levegő, mint kint az akkorra már teljesen üres udvaron.

A már igencsak türelmetlen nézősereg legnagyobb örömére aztán végre felcsendült a Beneath The Remains, és szinte azonnal beindult a buli! Az udvarról a nagyterembe történő bejutás viszont most nem éppen úgy működött, mint általában. Annyira tele volt a hely, hogy nemhogy bárhova haladni nem lehetett onnan, hanem még éppen, hogy csak befértem! Rögtön láttam, hogy jobban járok, ha inkább hátulról indulok majd meg, de a nyitó tételt és az Inner Self-et nem szívesen hagytam volna ki, ezért egy darabig maradnom kellett.
Már az első két dal láthatóan meghozta a hangulatot a nézők közt, beindult a mozgás, megjött a tömeg hangja, a refréneket egy emberként üvöltötték Max-szel. Ha előzetesen voltak is kételyeim, ez némi megnyugvást azért már adott, mert ugyanakkor a színpadkép, az előadás, és a hangzás sem tűnt rossznak onnan. Az én célom azonban nem az volt, hogy az ajtónál nyomorogva hallgassam őket, hanem nyomulni előre, minél közelebbről élvezni! A harmadik szám alatt gyorsan körbementem, majd a terem végéből folytattam. Az se valami jó hely, elég halkan szól ott és látni sem sokat lehet. Csak azért időztem ott pár dal erejéig, mert voltak ismerősök. Nem is igazán értem azokat, akik innen nézik végig, engem ilyen távolságból egyáltalán nem tudott lázba hozni. Közben vetettem némi pillantást a merch sarokra is, ahol Cavalera pólókat és kiegészítőket árultak. A Beneath The Remains-ről végül összesen hat számot játszottak a kilencből, az idő pillanatok alatt elrepült, és máris azt vettem észre, hogy már az Arise lemez intrója szól. A címadó dal az egyik kedvenc számom a Sepulturától, ezért ezen a ponton jött el a pillanat, mikor meg kellett indulni előre…

Határozott elszántsággal kezdtem bele az amúgy elég kellemetlen tolakodásba, de hát muszáj volt valahogy előre jutni. Nem volt egy egyszerű művelet, mégis viszonylag hamar elértem hátulról a moshpit szélét, amin könnyedén keresztülvágva már az első refrénre megérkezhettem a harmadik sorba, kb. Rizzo és Max között. Innentől kezdve a közérzetem egy hatalmas fordulatot vett pozitív irányba! A zenészek közelsége, a látvány, a hangerő és a tomboló tömegnek köszönhető igazi koncert feeling azonnal beszippantott! Az első három dal (Arise, Dead Embryonic Sells, Desperate Cry) hatalmas! Nem is igazán figyeltem semmire, csak heves fejrázás és léggitározás közepette élveztem a pillanatot! Ezekre a számokra nem lehetett nem beindulni, megvolt a kellő lendülete és ereje. Közvetlenül mögöttem rendesen ment a pogó, de szerencsére elég kulturáltan tolták a srácok, ezért nem éreztem különösebb veszélynek kitéve magam, néha még be-be tévedtem én is a sűrűjébe.
Kicsit jobban a zenére koncentrálva és Max-et figyelve azonban innen már szembe tűntek hiányosságok. Szerencsére Marc Rizzo egy nagyon jó gitáros, aki precízen játszotta mind a ritmust, mind a szólókat, és ez pont elég volt ahhoz, hogy ne legyen zavaróan feltűnő, hogy Max papa zenei teljesítménye valójában nem igazán jó. A dobok mögött Igor se nagyon erőltette meg magát, hozta a kötelezőt, de szerintem eléggé alapszinten.

Az Altered State végére aztán beiktattak egy kellemetlenül hosszúra és unalmasra sikerült instrumentális intermezzo-t, ami alatt Max megpróbálta egy kicsit szerepeltetni a közönséget (meg önmagát is). Dicséretes, hogy többször is igyekezett kommunikálni, de igazából nulla mondanivalóval, mert legtöbbször csak a „hej-hej-hej” „make some noise!” „louder!” „Budapest”, és hasonló semmitmondó felkiáltásokra támaszkodott. Aztán ráénekelte a Black Sabbath War Pigs című dalának egy részletét, majd ezt erőltette a közönségre is. Erre a kínosan vérszegényre sikerült betétre szerintem az égvilágon semmi szükség nem volt, rendesen meg is törte az addigi heves lendületet. Ezután mindössze egyetlen szám erejéig (Infected Voice) visszatértünk még a zúzáshoz, de ezzel jó gyorsan le is zárult a mindössze 5 dalból álló Arise szett is. A műsornak azonban ezzel még közel sem volt vége! Következett a jól ismert Motörhead feldolgozás, az Orgasmatron. Szeretem ezt a dalt tőlük, és szemmel láthatóan nem csak én. Üdítő hangulatú ugrándozás kezdődött, kifejezetten élveztem – egészen addig a pillanatig, amíg Rizzo és Leon félre nem vonultak, hogy a Cavalera testvérek egy kicsit kettesben is szerepelhessenek. Egy verzén és egy refrénen keresztül csak Max éneke ment egy harmatgyenge lelkesedéssel előadott, alap dobtémára. Szerintem ez ismét egy kínosan gyenge megoldás volt, de a szám végére szerencsére azért visszajöttek a gitárok, és nagy örömömre Igor végül megtalálta a kétlábdobot is. Ezután jött egy újabb Motörhead feldolgozás, az Ace Of Spades, aminek én személy szerint egyáltalán nem örültem. Nem csak azért, mert alapvetően sosem rajongtam Lemmy-ékért, de őszintén szólva teljesen feleslegesnek és indokolatlannak tartottam, hogy két cover is bekerült ebbe a programba. Inkább játszottak volna eggyel több saját számot helyette!

A ráadásban aztán kaptunk még egy kis Troops Of Doom-ot és egy Refuse/Resist-et, amik eredetileg a Schizophrenia és a Chaos A.D. albumokon találhatók, majd egy Beneath/Arise/Dead Embryonic mixet lassított tempóban. Némi kettős érzésem van ezzel kapcsolatban, mert egyébként nem volt rossz ez a verzió, sőt, helyenként tök súlyosak voltak a lassúra vett riffek, ugyanakkor egy kissé amolyan próbatermi jammelés szaga volt az egésznek. Olyasmi érzésem volt, mintha egy feltörekvő amatőr zenekart látnék, akik még szeretnék szórakoztatni a rajongókat, csak közben elfogytak a dalok, ezért játszanak még valamit, hogy kitöltsék a műsoridőt. Egy másféle nézőpont szerint ugyanakkor ez egyfajta gesztusként is felfogható, hogy megtiszteltek minket egy ilyen különlegességgel. Erről biztosan megoszlanak a vélemények…
Végezetül Max bemutatta a zenekart, majd miután a többiek levonultak, Igorral ölelkezve meghajoltak és elbúcsúztak.

Szóval voltak kellemetlen pillanatok, hibák és hiányosságok, de igazából ez az este nem a tökéletességről, vagy a profi zenei teljesítményről szólt. Sokkal inkább a régi dalok nosztalgikus ereje, valamint a Cavalera tesók jelenléte volt az, ami alapvetően meghatározta ezt a bulit. Én jól éreztem magam, ahogy láttam a többség úgyszintén, szóval szerintem megérte elmenni!

Bár teljesen esélytelennek éreztem, azért elvittem magammal Max Cavalera önéletrajzi könyvét, hátha valami csoda folytán sikerülne dedikáltatni. Ez természetesen nem jött össze, de legalább a könyv fordítójával, Dudich Ákossal összefutottam az udvaron. Egy röpke beszélgetés és egy közös fotó után pedig elbúcsúztam a haveroktól, majd elégedetten, és összességében véve pozitív élményekkel gazdagodva indultam el hazafelé…

Setlist:

Beneath the Remains
Inner Self
Stronger Than Hate
Mass Hypnosis
Slaves of Pain
Primitive Future
Arise
Dead Embryonic Cells
Desperate Cry
Altered State
Infected Voice
Orgasmatron (Motörhead cover)
Ace Of Spades (Motörhead cover)

Troops Of Doom
Refuse/Resist
Beneath The Remains/Arise/Dead Embryonic Cells (lassú verzió)

Kapcsolódó cikkek

Sepultura – Két hét múlva Budapesten. Mutatjuk, hogyan találkozhatsz a zenekarral

NorthWar

Sepultura – Februárban az Obscura, a Goatwhore és a Fits For An Autopsy társaságában Budapesten!

NorthWar

Kreator, Sepultura, Soilwork, Aborted – Koncertbeszámoló

Cryonus

SEPULTURA – Machine Messiah

Cryonus

Sepultura, Evile, Amethyst – Koncertbeszámoló

Cryonus

A Sepultura bemutatja új dalszöveges videóját és új turnéhelyszíneket jelent be!

NorthWar

Sepultura – 30. évfordulós EP és turné

NorthWar

Sepultura – Tetoválás verseny / 30. évforduló!

NorthWar

Sepultura a Barba Negra Track-ben, akciós elővétel csak 3000 Ft!

NorthWar

Hot News: Sepultura – premiering music video for ‘Da Lama Ao Caos’ on Metal Hammer.de!

NorthWar

Hot News: Sepultura – Summer tour 2014 confirmed

NorthWar

Hot News: Sepultura – Shows in London, Dublin, Bristol, Glauchau and Zlin sold out!

NorthWar

Hot News: Sepultura – official video for ‘The Vatican’ released

NorthWar

Hot News: Sepultura – »The Mediator Between Head And Hands Must Be The Heart« out now & online stream

NorthWar

Hot News: Sepultura – Track-by-Track online

NorthWar

Hot News: Sepultura – thrashing Europe on headliner tour!

NorthWar

Hot News: Sepultura – part 3 of new album trailer available now!

NorthWar

Hot News: Sepultura – new single ‘The Age Of The Atheist’ out now

NorthWar

Hot News: Sepultura – New single “The Age Of The Atheist” available for streaming

NorthWar

Hot News: Sepultura – part 2 of new album trailer available now!

NorthWar

Hot News: Sepultura – part 1 of new album trailer available now!

NorthWar

Hot News: Sepultura – reveal artwork & track listing for »The Mediator Between Head And Hands Must Be The Heart«

NorthWar

Hot News: Sepultura – Announce Upcoming Album’s Title!

NorthWar

Hot News: Sepultura – Dave Lombardo to Guest on New Album!

NorthWar

Hot News: Sepultura – Issue Studio Updates!

NorthWar

Sepultura Interjú

Darkjedi

Sepultura, Moby Dick, Leander Rising, Social Free Face, Helland, Hammercult – Koncertbeszámoló

Darkjedi

Sepultura, Exodus, Destruction, Heathen, Mortal Sin – Koncertbeszmoló

Darkjedi

Hot News – Sepultura: Announces Line-up Change!

NorthWar

Hot News – Sepultura: Confirmed As 2nd Headliner For The Thrashfest Classics 2011!

NorthWar

Hot News – Sepultura: Post Video Tour Report!

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár