Metal Fesztivál: Miskolc – Koncertbeszámoló

2007. október 13. Miskolc, Egyetemi Körcsarnok

A Pallai Produkció szervezésében

FELLÉPՐK:
OSSIAN, DEPRESSZIÓ, POKOLGÉP, ROAD, AKELA, RÓMEÓ VÉRZIK, KRÍZIS

Elsőként a Krízis és a Rómeó Vérzik zenekarok léptek a színpadra. Րket követte a Road, melyet nagyon sokan vártak, hiszen a csapat rendkívül nagy népszerűségnek örvend Miskolcon. A Road zenéje véleményem szerinti igazi koncertzene, a dalaik élőben nagyon odavágnak. A zenekar megszólalása rendkívül vaskos volt ezen az estén, főleg a dobok és a basszus dörgött nagyon keményen, de a gitárok is kellően zúztak. A fénytechnika is király volt. Olyan slágerek hangzottak el mint például a Birthday Song, a Nem Kell Más, az 1000 Lépés, vagy a Spanyol. Az utóbbira nagyon beindult a közönség, és az egész buli alatt éneketék a szövegeket. A Road egy remek bulit adott, mindenki elégedett volt velük.

A Road után az Akela jött. Az Akelát felfokozott érdeklődés övezte, hiszen már egy ideje hallani lehetett, hogy a csapat fel fog oszlani. Ennek fényében nem is csodálkoztam azon, hogy a körcsarnok szinte teljesen megtelt. A csapat nem szarozott, egy rövidke bevezető után egyenesen a közepébe vágtak. Pókember gitárja kissé halkan szólt, de ettől eltekintve a hangzás rendben volt. Főnök a tökéletes rock frontembert testesíti, a színpadra lépésének első másodpercétől a utolsóig teljesen mértékben vonzotta a tekinteteket. A Felkészültem a Halálra című dal kegyetlenül hatott a közönségre, és a szöveget úgy énekelték akár egy himnuszt. Eme remek dal mellett még játszották a Nekik Mondd, Forradalom, éa a Ki Ad Nekem Pénzt című ópuszokat, és persze az új albumról is játszottak. A koncert király volt, talán csak annyi volt a baj, hogy keveset játszottak.

Az Ossian ismét kirobbanó formában érkezett Miskolcra. Nyáron is fantasztikus bulit adtak a JMB fesztiválon, és ezúttal sem volt másképp. Azt hiszem az Ossian az ország talán legjobb koncertbandája. Rendkívül precízen játszottak, a hangzás tökéletes volt, teljes lelkesedéssel és hűen produkáltak minden egyes hangot. A körcsarnok fullon volt, még a legrészegebbek is feltápászkodtak a földről mikor megdörrent az Élő Sakkfigurák. Minden kéz a magasban volt, és mindenki tombolt. A Miskolci metál közönség nagyon szereti és tiszteli a csapatot, és ez kölcsönös, hiszen lehetett látni a banda tagjain, hogy nagyon élvezik, hogy egy ilyen lelkes közönségnek játszhatnak. Az új albumról még nem játszottak, a program nagyjából olyan volt mint a nyári bulin. Az Ítéletnap, Rock Katonái, A Magányos Angyal és a Rocker Vagyok most sem maradtak el, és ezt láthatóan nem is bánta a közönség. A fesztivál rövid műsorideje miatt az Ossian is elég keveset játszott, bár két ráadás nótával megtoldották a programot. Fantasztikus koncert volt, Miskolc visszavárja az Ossiant!

A Depresszió koncertjén kicsit megcsappant a közönség, de nem drasztikusan, hiszen őket is elég sokan várták. A színpad előtt tomboló tömeg túlnyomó többsége 13 és 17 év körüli tinilányokból és fiúkból állt, és Halász Feri színpadra lépését nagy sikongatás és lányzsivaly kisérte. Én személy szerint nem nagyon voltam képbe a Depresszió munkásságát illetően, megpróbáltam a produkció előítéletmentesen kezelni, annak ellenére, hogy jónéhány úgy emlegették a zenekart mint a Backstreet Boys magyar verzióját rock stílusban. Az első két nóta után megbizonyosodtam róla, hogy igazuk van. Zenéjük rendkívül kompromisszumos, és érezhető benne a közönségnek való megfelelni akarás. A nóták hallatán olyan zenék jutottak eszembe mint a Machine Head Burning Red albuma, a Roots/ChaosAD korabeli Sepu, a Soulfly, a Korn, plusz némi metalcore hatás. Pontosabban fogalmazva ezeknek a bandáknak az ötleteit, riffjeit hallottam vissza, csak másképpen. A tagok színpadi mozgása leginkább az amerikai metalcore zenekarokéra üt. A dalaik szerintem nagyon csöpögősek, és slágeresek, főleg a Nem Akarok Elszakadni. Ez a dal akármelyik magyar pop előadónak az albumán elférne gond nélkül. Egyébként a hangzás meg a fények királyak voltak, csak a zenekarnak kéne egy kicsit a saját lábára állni, és komolyabb produktummal előrukkolni.

Az utolsó zenekar a Pokolgép volt. Fél 12-kor kezték el, és 1 óra tájt fejezték be a koncertet. Általában a fesztiválokon utolsó fellépőnek lenni hálátlan feladat, mivel az ekkorra megcsökkent számú közönség már fáradt, vagy nem teljesen józan. Noha a hallgatóság jórésze a kezdére tényleg elment, azok akik ott maradtak lelkesen fogadták az együttest, és utolsó energia-tartalékaikat felhasználva végigtombolták a koncertet. Az előadott számok között ott voltak a régi – még Kalapáccsal együtt írt – slágerek (pl.: Háború gyermeke, Gép-Induló, Mindhalálig Rock ‘n Roll, Tépett madár), és az újabb szerzeményű Pokolgép dalok (Túlélő, Így szép) is. Nagy meglepetésre eljátszásra került az akusztikus Oblatio albumról az Aki másképp él című nóta, kicsit koncertesített verzióban. A koncert rendben lezajlott, nem volt semmi rendzavarás. Mindent összevetve a Pokolgép méltóképpen zárta le – a tavalyinál mindenképp jobban megszervezett – 2007-es miskolci Metál Fesztivált.

A fesztivál jól sikerült, az emberek jól érezték magukat, és elégedettetn távoztak.

Kapcsolódó cikkek

Metal Fesztivál – Miskolc – Koncertbeszámoló

Adorior

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár