2008. október 11. Miskolc, Egyetmi Körcsarnok
A Pallai Produkció szervezésében:
Idén ősszel is megrendezésre került a Pallai Produkció szervezésében a Metál Fesztivál Miskolc, a helyszín a megszokott módon az Egyetemi Körcsarnok volt. A produkciónak elég jó a visszhangja, és meg kell hagyni, hogy a Metál Fesztivál tényleg nagyon jó alkalom arra, hogy az ember rendesen kibulizhassa magát, és kellemes emlékeket szerezzen. Zenei szempontból a felállás nagyjából olyan volt mint a tavalyi, ezzel nem is volt gond.
A buli délután 4-kor kezdődött, és én sajnos egy cseppet elkéstem, és így nem láttam az Alcohol és a Krízis zenekarok produkcióit. Nagy bánatomra, a Rotort sem láttam, mert a kultikus miskolci metal horda kíváló koncerteket szokott adni, ráadásul az „Acélba Zárva” című legfrissebb lemezük abszolút alapmű, jó lett volna hallani a dalokat élőben. Majd legközelebb…
A Road épp akkor kezdte a műsort mikorra megérkeztem, így az ő koncertjüket teljes egészében meg tudtam nézni és nem bántam meg. A véleményem továbbra is az, hogy a Road zenéje abszolút koncertzene. A letiszult stúdiófelvételeik nem vehetik fel a versenyt az élőben, nyers energiával megszólaló produkcióval. Nekem különösen tetszik a koncertjeiken hallható markáns basszus, és telt dobhangzás. A gitárok is meglehetősen vaskosan szóltak, teljesen rendben volt a sound. Látható volt, hogy maguk a zenészek is nagyon élvezik amit csinálnak, nagy energikus színpadi mozgásuk volt, és ez még plusz energiát adott a közönségnek is. Sajnos nem játszottak túl sokat, de ez általában így szokott lenni a Metal Fesztiválon. Összeségében egy rendkívül meggyőző produkciót láthattunk, és én személy szerint örülök, hogy a Road ismét itt járt Miskolcon.
Szintén fantasztikus érzés volt újra látni a soproni Moby Dick zenekart. Már az első perctől kezdve lehetett érezni, hogy nagyon jó formában van a csapat, tele voltak energiával. Hangzásuk teljesen tökéletes volt, szerintem ők szóltak a legjobban ezen az estén. Telt bőgő, vaskos gitár, és erőteljes de mégis kristálytiszta dobhangzás szem és fültanúi lehettek a jelenlevők. A koncert anyagát a „Kegyetlen Évek” című klasszikus lemezük nótái képezték, lejátszották az összes nótát róla sorrendben. Ennek mindannyian nagyon örültünk, hiszen a „Kegyetlen Évek” egy olyan klasszikus mestermű ami nemcsak hogy kiállta az idő próbáját, de még nagyobb értéket képvisel mint valaha. A zenekar bónuszként még eljátszotta nekünk az abszolút közönségkedvenc „Keresztes Vitéz” című dalát, majd búcsút vettek a miskolci közönségtől akik vaskos tapsviharral kísérték a zenekart. Scmiedl Tamás még azt is elárulta a közönségnek, hogy a „Kegyetlen Évek” újrakiadásra kerül bónusz DVD-vel, úgyhogy szerintem erre érdemes lesz a rajongóknak némi zsebpénzt félretenni.
A Depresszió zenekar volt a következő a sorban, akik rendszeres fellépői ennek a rendezvénynek, és nagy népszerűségnek is örvendenek a tizenévesek körében. Most is jó sokan gyűltek össze, hogy szem és fültanúi legyenek a srácok koncertjének. Az első dolog amire figyelmes lettem, hogy Halász Feri énekes/gitáros eléggé kigyúrta magát, meg be is hízott egy cseppet, az image-e jóval metalosabb lett ennek következtében, de ez úgy általánosságban is elmondható a zenekarról, a produkciójuk sokkal metalosabb, hardcore-osabb volt mint a tavalyi. A hangzásuk is kicsit karcosabb, nyersebb volt mint tavaly, de megfelelően arányosan szóltak a hangszerek. Úgy érzem próbálnak elszakadni ettől a „jófiú” imagetől, és nagyobb hangsúlyt fektetni a zenei súlyosságra. Persze van még mit fejlődniük, de jó úton járnak.
A budapesti Ossian zenekar a est csúcspontjának ígérkezett, és valóban, Paksi Endre és zenekara ismét fantasztikus bulival ajándékozta meg a lelkes miskolci közönséget. Az Ossian minden kétséget kizáróan csúcsformában van, amit mi sem bizonyít jobban mint brilliáns vadonatúj albumuk a „Küldetés”, ami véleményem szerint az utóbbi tíz év legjobb Ossian albuma lett, abszolút érdemes ezt a lemezt megvásárolni. Az új lemezről játszották az „Asszony Feketében” és a „Száműzött Visszatér” című dalokat, amiket rendkívül kedvező fogadtatásban részesített a közönség, és voltak is elég sokan akik végig énekelték az új dalokat. Persze most sem maradhattak el a régi kultikus nóták mint az „Ítéletnap”, Az „Éjféli Lány”, „A Rock Katonái”, vagy a „Rocker Vagyok Vállalom”. Még a „Magam Útját Járom” dal is elhangzott amit a körcsarnok nagyrésze végig énekelt. Sokat nem is nagyon lehet hozzáfűzni a koncerthez, kirobbanó formában az Ossian, tele vannak energiával, és az új lemez is zseniális, azt hiszem többet nem is kívánhat magának egy Ossian rajongó.
A Kalapács zenekar fellépését valamivel csekélyebb érdeklődés fogadta, ami nem volt különösebben meglepő. Az Ossian alatt láthatóan sokan megszomjaztak és/vagy megéheztek, így inkább a büfé, és a dohányzórészleg telt meg emberekkel. Én úgy érzékelem, hogy nem túl szerencsés dolog az Ossian után fellépni, mert így kevesebb figyelem jut az adott zenekarra. Persze azért azt is hozzá kell tennünk, hogy a Kalapács zenekar nem rendelkezik olyan dalírói képességekkel, mint az előttük fellépő zenekarok, de azért így is többen voltak mint tavaly, amihez azért az is hozzájárult, hogy tavaly utolsóként léptek színpadra, erre Kalapács József énekes is utalt. Összességében azért jó buli volt ez, főleg az olyan nóták mint a „Bűnöm a Rock” elég jó hangulatot teremtettek, és a műsör vége felé néhány Pokolgép klasszikust is beiktattak mint például a „Gépinduló”, ami szintén jó hatással volt a rockerekre.
Éjfél körül jött a Pokolgép zenekar. Az időpont nem szerencsés, ilyenkor már jónéhányan hazafele veszik az irányt, és megpróbálják elérni az utolsó buszokat. A buszközlekedés Miskolcon rendkívül katasztrofális így érthető, hogy jó néhányan inkább a biztonságos hazajutást választják. Persze ez nem jelenti azt, hogy kiürült a körcsarnok, csak ilyenkor már kevesebben vannak, és az emberek is érezhetően fáradnak, vagy bizonyos esetekben már totálisan részegek. A Pokolgép zenekart viszont különösebben nem zavarta a dolog, nagyon lelkesen vetették bele magukat a koncertbe. A hangzás vaskos volt, a fények és a zenekar színpadi mozgása is rendben volt. A buli csúcspontjára hágott az „Így Szép az élet” és a „Hol Van a Szó” című ópuszoknál, ez utóbbit a közönség hangos énekléssel kísért, ami remek hangulatot teremtett, és a zenekar is élvezte a dolgot. A vadonatúj lemezről is elhangzott egy dal, és egy igazi klasszikus-kultikus nótát is eljátszottak, a „Háború Gyermeke”-t. Jó buli volt!
Az estét a Replika zenekar zárta. Elég késő volt már mikor színpadra léptek, és hát utolsónak lenni egyáltalán nem hálás feladat, ám Csató Petiék így is keményen odasújtottak a maradék közönségnek. Kicsit olyan érzésem van a Replikával kapcsolatban, mint a Roaddal, szerintem zenéjük sokkal jobban odavág élőben, és ez a buli csak mégjobban megerősítette bennem ezt a hitet. Kiváló műsort láthattunk/hallhatunk: „Igazi Kép”, „Tépd Szét”, „Mindent Akarok”, „Egyedül nincs Esély”, „Átverés”, „A Lélek Útja”, „A Kezdet és a Vég”. Remek buli volt ez így a végére, az itteniek érezhetően örültek a Replika fellépésének.
A Metal Fesztivál 2008 miskolci állomása ismét nagyon jól sikerült, sok remekbeszabott koncertet láthatott a nagyérdemű, mindezt megfelelő komfortérzet és megfizethető ár mellett.
FOTÓK: link