Metal Fesztivál: Szeged – Koncertbeszámoló

2007. október 12. Szeged, Mars téri Pavilon

A Pallai Produkció szervezésében

OSSIAN
DEPRESSZIÓ
POKOLGÉP
ROAD
AKELA
RÓMEÓ VÉRZIK
KRÍZIS

A Pallai Production Metál Fesztiváljának szegedi állomásán a Krízis kezdte a mulattatást. A fiatalos lendületű zenekar eljátszotta az ebben a műfajban slágeresnek számító dalait, többek között az Aki nincs velem-et. Jó választás volt őket első helyre tenni, nagyon meg tudták alapozni a közönség hangulatát.


Erős kezdés után még erősebb folytatás, a Road képviseletében: a Karamell, a Tünj el, és a Nem kell más mellett számos jó nóta csendült fel, inkább a második, stílszerűen Második harapás című lemezükről. A két zenekar után következtek a nagyobb hírű, a magyar metál sokszor alapkőletevőinek nevezett csapatok.


A sort az Akela nyitotta meg. Itt jegyzem meg, hogy a rendezvény rangsorolásával kapcsolatban kétféle legjobb kinevezést is szeretnék kiosztani, ezekből az első szempontja a dinamika. E tekintetből legjobbnak mindenképp az Akela nevezhető. Jól ismert metálfarkasaink az első pillanattól fogva magukra vonták a közönség figyelmét, és az utolsó dal utolsó másodpercéig a legkomolyabban és a legkeményebben a nézők tudtára adta, mennyire szigorúan veszik is ők a farkastörvényt. Rendkívül színvonalas koncertben volt részünk, ezúton szeretnék nekik gratulálni ezért.


Ezután következett a generációváltás, a többihez képest fiatalnak mondható Depresszió személyében. A csarnok szinte teljesen megtelt, alig lehetett az udvaron lézengő embert találni. A csapat kemény tempót diktált, eljátszották az összes slágerszerzeményüket, Halász Feri pedig ismét bebizonyította, mekkorákat tud kurjantgatni a közönség felpörgetése érdekében.


A rendezvény talán főzenekarának az Ossian-t mondhatnánk, bár szinte minden fellépőnek ugyanannyi lehetőség jutott. Endréék ránézésre hatalmas erővel rugaszkodtak neki a koncertnek, és megállás nélkül eltolták a legnagyobb Ossian klasszikusokat. Volt köztük újabb is régebbi is, a Rock katonáitól az Ítéletnapon át az Éjféli lányig, melyet a ráadásban játszottak el. A magam részéről sajnos nem éreztem benne azt a fajta erőt, amit néhány évvel ezelőtt még megtalálhattunk az Ossian zenéjében. Összességében azonban egy jó koncertnek nevezhetjük az ő fellépésüket is.


Számomra a pontot az i-re a Pokolgép tette fel. Ha az Akelát a legdinamikusabb fellépőként aposztrofáljuk, akkor a Pokolgép volt a leginkább közönség centrikus banda. Felálltak a színpadra és (nem tudom hitelesebben megfogalmazni) egyszerűen az arcunkban tolták a metált. Nem volt talán véletlen az est legaranyosabb látványa sem, mikor a biztonsági őr a munkájának megfelelően, de együtt énekelte a közönséggel és a zenekarral a Háború gyermekét. A pokoli színjáték és a Jel után számos igazi Gép sláger került elő, mint például a Háború gyermeke, a Tépett madár, vagy éppen az Adj új erőt.


Természetesen Hol van a szó nélkül nem lehetett volna igazi Pokolgép a Pokolgép, így utolsóelőtti dalként még ez is elhangzott. Arról nem is beszélve, hogy sok egyéb korai metál zenekarral szemben a Pokolgépről nyugodt lelkiismerettel elmondható, hogy képesek tartani a lépést a korral, az újabb dalok, újabb szövegek képesek volt újat mondani a hallgatóság számára, nem az egyszer már meglevőt szajkózták el ismét valamilyen más csomagolásban. Kukovecz Tanár Úr, Joe és a többek tehát összefoglalva véleményem szerint az est fénypontjai voltak.

A rendezvényt a felvidéki Rómeó Vérzik zenekar zárta, némileg megcsappant, ámde annál lelkesebb közönség előtt. Legyünk büszkék erre a társaságra, hisz nem adatott meg eddig túl sok határon túli magyar zenekarnak, hogy az anyaországban ilyen hírnévre tegyen szert.

Összességében elmondható, hogy egy színvonalasan megrendezett fesztivál részesei lehettek az odalátogatók, és itt külön kiemelném a hangosítás milyenségét, amiért egy tízes skálán gond nélkül megadnám a legmagasabb pontszámot a technikus kollégáknak. Itthon sajnos kuriózumnak minősül, ha valaki tényleg normálisan be tudja lőni a hangszereket, hogy azok olyannak és úgy szóljanak, ahogy a zenészek szeretnék. Gratula a szervezőknek, és a fellépőknek is. Nagyon jó estét tudhattunk magunk mögött. Hiába: öreg rocker, nem vén rocker…

Készítette: Esotancos
Fotók: Tuzvirag

Szólj hozzá!