2009. augusztus 10. @ Budapest, Diesel
A Concerto szervezésében:
Ez volt az első koncert, amit alkalmam volt végignézni a felújított Dieselben (volt E-Klub). Maga a hely egészen pofás lett, a szervezéssel azonban most is akadtak problémáim. A 7 órára meghirdetett kapunyitással és a 8-ra meghirdetett kezdéssel szemben ugyanis amikor háromnegyed 8-kor megérkeztem, a Beneath the Massacremár fellépése vége felé járt.
Ezt igazán fájlalom, mivel a négy fellépő közül egyedül őket nem ismertem, rájuk lettem volna tehát a legkíváncsibb. A mintegy három szám alapján, amit el tudtam csípni belőlük, a kanadai zenekar jóféle technikás, brutális death metált játszik. Sajnálom, hogy ennél többet nem tudok mondani róluk; zenéjük nagyon intenzívnek hatott, kiállásuk természetes volt, a frontember is elég közvetlennek tűnt. Remélem, legközelebb többet látok belőlük, az érdeklődésemet mindenképp sikerült felkelteniük.
Ezután következett az ausztrál Psycroptic. Úgy tűnik, ez a banda még nem annyira ismert nálunk, mert nagyjából félház előtt játszottak. Ők valamelyest ki is lógtak a fellépők sorából, ugyanis zenéjükben nem annyira a brutalitáson, mint inkább a megcsavart, technikás gitárjátékon van a hangsúly. Azt hiszem, ez a zene kevésbé üt koncerten, mint amennyire otthon jó hallgatni, de szerintem a repertoárt sem a legszerencsésebben válogatták össze. A Psycroptic-nak bőven vannak gyors számai, de ezek közül alig játszottak, szinte mindvégig a középtempós döngölések domináltak. És noha korrektül lenyomták a nótákat, számomra rontott az összképen egyrészt a ritmusgitár hiánya (ez persze lemezről nem tűnik föl, a több sáv miatt), másrészt a vézna, Krisnás külsejű énekes idétlen színpadi fellépése.
Hosszasabb átszerelés után következett a Hate Eternal, akik egyébként szintén csonkán, basszusgitáros nélkül léptek föl. Az ő koncertjükre már egész szép létszámban gyűlt össze a közönség. A koncert szerencsére nem annyira az új album bemutatására volt kihegyezve (az új album szerintem sajnos az eddigi legszürkébb HE kiadvány), emlékeim szerint mindegyik lemezről játszottak nótát – a legnagyobb tetszésre persze a King of All Kings lelt, amit a közönség együtt üvöltött Erik Rutannal.
A játék meglehetősen feszes volt, ugyanakkor Rutan komolykodós-keménykedős pózolása és átkötő szövegei inkább voltak megmosolyogtatók, mint félelmetesek. Ezzel együtt is szerintem a Hate Eternal volt az est legerősebb fellépője, és az izmos hangzás mellett még a basszusgitárnak sem éreztem égető hiányát. Ennek kapcsán jegyzem meg: végre egy magyar klub, ahol egész este nem voltak különösebb gondok a hangzás terén! Ez is valami.
Utolsóként a Misery Index lépett a színpadra. Brutális, de számomra kissé monoton death/grindjukat csak mérsékelt lelkesedéssel követtem, de a koncerten jók voltak. Náluk elsősorban a Traitors c. új anyagra volt kihegyezve a produkció, aminek újfent csak örülni tudtam, mert szerintem nagy lépést tettek vele előre. A közönség is itt volt jelen a legnagyobb létszámban, amin bevallom, kicsit csodálkoztam; nem tudtam, hogy a Misery Index nagyobb névnek számít Magyarországon, mint a Hate Eternal.
Annyi bizonyos, hogy a közönséggel a Misery Index tudott a legjobban kommunikálni, amit az jól is fogadott. Ennek kapcsán egyébként elgondolkodtató, vajon mennyire figyel az átkötő szövegekre egy olyan közönség, amely egyforma lelkesedéssel reagál a HE dominanciáról, uralomról, szolgaságról szóló átkötő szövegeire és a MI egyértelműen baloldali, Bush-ellenes stb. megjegyzéseire (az együttes nevéről már nem is beszélve.)
Összességében jó kis bulit hozott össze ez a négy banda még akkor is, ha a produkcióik nem voltak hibátlanok. Azt nagyon sajnálom, hogy a Beneath the Massacre-ről majdnem teljesen lemaradtam, mivel emberileg ők tűntek a legszimpatikusabbnak. De talán legközelebb.