Mondstille, Tyrants, Stormnatt – Koncertbeszámoló

2007. május 5. @ Budapest, Red Hell

PlanetNoir Industries szervezésében

Ostfront 2007

Fél kilenckor értünk le a Vörös Yukba, hogy megnézzük az Ostfront 2007 néven meghirdetett zúzdát. Váratlan kép tárult elénk, amikor beléptünk. Ilyenkor már egy fajsúlyosabb társaság szokta legalább az alkoholtól mámorosan alapozni a hangulatot az ekkortájt már többnyire apokaliptikus látképet nyújtó Vörös Yuk már oly sok pusztítást megélt pultjának környékén. Most viszont mi voltunk az elsők, akik száját a személyzeten kívül magyar szó hagyhatta el, de az osztrákok metal-arculatát képviselő elitista egyedek kárpótoltak a hangulathiányért, sorra tűntek fel a “sokfelvarrós-mellényes” arcok és a széttetovált Celtic Frost, Venom és Von pólós emberek, talpig bőrben, tele fémekkel. Elég sok fiatal lány is jött velük, persze ők is szélsőséges megjelenéssel. Rengeteg jó dolgot hoztak és árultak a standjukon az Ashen kiadótól érkezett srácok, igazán jó árakon. Mindenkinek ajánlom a kínálatukat, érdemes csemegézni belőle.

A Mondstille hordája hangolt éppen a színpadon, a dobos P játékából már akkor látszott, hogy kimért és erős produkcióra készülnek, nemhiába fog ő még később is bizonyítani. Az énekesük, Sargatanas istentelen hangokat adott ki magából a mikrofonnál, torka mélyéből jövő, szinte öklendezéshez hasonló hangokat, amikkel talán emberiségellenes irtózatát kívánta kifejezni. Színtiszta szenvedését és gyűlöletét sötét bőre és vadállatias külseje még jobban fokozta. Az I Am The Black Wizards-szal melegítettek be, de zenéjük mégis más, amint későbbi utánajárásomkor kiderült, ugyanis a zenekar klasszikus zenei töltetéért felelős tagok most nem jelentek meg. De így is hatalmas zeneiség volt bennük, a legmisztikusabb akusztikus elszállásokkal. A két gitár adott egy masszív Transilvanian Hungeres hangzást produkciójuknak. Kegyetlen, embertelen háborús himnuszokba kaptunk betekintést, a hamarosan megjelenő Dorian album számai adták a program keretét. Igen jóra és masszívra sikeredett a hangzás is. Leandín gitáros játékával remekül színesítette a számokat, sok visszhangos, akusztikus résszel, ami monumentális, pogány hangulatot adott embertelen számaiknak. Wrath, a ritmusgitáros és egyben zeneíró is hozta a tőle elvárható szintet. A dob is végig úgy szólt, mint a golyószóró. Sargatanas az üvöltéseket kegyetlen károgásokkal váltogatva fémharcba hívott mindenkit. Jöttek a lassabb, burzumos vokállal megtámogatott, szenvedő számok, Sargatanas a földre rogyva adta elő a melakóliával átitatott pusztulást. Számcímeik nem voltak végig érthetőek de az említett megjelenő albumról játszották mindet.

A Mondstille alapozása után kezdett el pakolni a színpadra a Tyrants zenekar. Ekkor tudtuk meg, hogy a szegedi Fagyhamu lemondta a koncertet. A Tyrants a műsorát a tőlük háttérként már megszokott pentagrammokkal színesítette látványilag. Ördögvér barátunkkal előzőleg sajnos nem volt alkalmunk beszélni arról, hogy mire is számíthatunk bandájától az este folyamán. Időközben kezdtek gyülekezni az emberek, de magyarok, akik a koncert miatt tettük tiszteletünket, körülbelül hatan lehettünk, meg jó tucatnyi osztrák. A Tyrants klasszikus intrójával kezdett bele műsorába. Zenéjük az északi szellemtől durván átitatva sodort végig, a koncerttermen, a Fuck You című számmal kezdtek. Erős volt a hangzás, kegyetlen pózolással és kemény kiállással ment végbe minden pillanata. Az énekes Gruol nagyon beleélte magát számaikba, amik harcias szellemükkel áldoztak az északi bandák előtt, megint csak köszönetet mondtak, hogy ketten közülük szülőhazájukban játszhatnak, ez mindenkinek jól esett.

Az elkövetkező számokat végig nagyon jól játszották, nagyszerű hangzással. Nagyon fontos szerepet töltött be a basszus is zenéjükben, nagyot szakítottak. A tavaly megjelent, eddigi egyetlen, Black Metal Warfare albumról játszottak. az Immortal Thyrants című számát játszották ráadáskánt, ami azért lehetett volna jobb is. Az utolsó szám előtt rengeteg sört pazarolt el a frontember, hogy magára öntve megmutassa, menyire is hódol e nedű élvezetének. Nem volt rossz a műsoruk, de az egyediséget valószínűleg senki sem bennük fogja megtalálni. De meglehetősen jó koncertzenekar, szerintem még sokaknak el fogják nyerni a tetszését.

A Tyrants műsora után érkezett el az idő, hogy üdvözölhessük az igazán várt gonosz és elpusztíthatatlan erőt a Stormnatt beteg és őrületes triójának képében. Mord felöltve ép elmével nehezen megérthető színpadi külsejét, még tett pár tiszteletkört, Notodden gitárost is kimaszkírozva. Lassan elkezdődött, amire még nem is számítottunk. A banda egy albumot tudhat egyébként maga mögött, de koncertjeiken felelevenítve a régi idők súlyát és eszmeiségét, általuk mindig újra üdvözül a fekete láng. Intrójuk most is magasztos szenvedő atmoszférát teremtett, súlyával homályként telepedett az emberek elméjére, betöltve a teret. Mord eltorzította emberi vonásait, elmaszkírozott külseje vérrel borítva, teste százas szegekkel és csontokkal volt tele, Notodden gitáros kegyetlen, gyűlöletes arckifejezése, nagysága egy olyan képi kezdetet mutatott, amiben érezni lehetett még a legsanyarúbb vég fájdalmas ízét is. Az első szám, a Within The Void magán hordoz mindent, amiről a black metalnak szólnia kell, a legerősebb számuk, egy terrortámadás a hallójáratok ellen, olyan sebességgel hasított, amire nem is számítottunk. Mord egy üveg vérből ivott áldomást az ördögnek és átkozta el az emberiséget gonosz szavaival, vele együtt kimondva az ítéletet az este elkövetkező részére. A játszott számok zseniálisak voltak, meghökkentő profizmust mutattak és hihetetlen erőket, mindenki egyszerre vonaglott aki velünk volt, tiszteletét adva a bandának… P dobos a Mondstille után most is kőkeményen ütött. Sorjáztak az embertelen szerzemények, Black Katharsis, The Decay of Time And Life, The Eternal Journey Of The Deathminded, …From The Sky The Black Ash Rains. Mord üvöltött, krákogott, szenvedett, hirtelen összeesett, hihetetlen megszállottság vett erőt rajta… A Funeral Apocalypse című számban halálhírt hozó üvöltései a pokol legmélyebb bugyraiból törve elő szántottak végig az emberi lelkeken, a Burzum ősi albumai hangulatát árasztva ivódott belénk ez a monoton és beteg istenkáromlás.

A legnagyobb fájdalom elevenedett meg, amit talán láthattunk eddig az itteni koncerten. Notodden gitáros rezzenéstelen arca is félelmet keltett mindenkiben. És mindezek után még egy zseniális feldolgozást is játszottak a Necrophilia nevű ős-thrash bandától, szigorúan a 80-as évek szellemében, zseniális volt… Elérkezettnek látszott az idő a koncert végéhez, de mindenki üvöltve, őrjöngve tiltakozott. Ekkor egy bejelentést kaptunk, miszerint ez az őrületes kegyetlen est nem más, mint a szentségtelen fekete fém éjszakája, és már zúgott is a gitár. A két plusz mikrofonhoz feljöttek az előző bandák frontemberei és együtt belekezdtek ebbe a Darkthrone-őskövületbe, mindhárman megszállottan, véres testtel, sikolyaikkal, megszállott hangokkal, üvöltésekkel kisérték végig a számot. Mord a káosz feletti úrként, büszke arccal visította teljes torokból a szám sorait, felfoghatatlan erők szabadultak fel, mindenki megszállottként őrjöngött és adta tiszteletét a black metalnak. Ezek után már tényleg romokban hevert a színpadon minden, a dobok is szétdobálva, de mindenki teli torokból követelte a ráadást. Meg is jelentek újra és újból elnyomták a Within The Void Of Existence számot, ami másodjára talán még kegyetlenebb volt. A végén Mord mindenkivel pacsizott és megszállott tekintete egyre büszkébb lett.

Ez a koncert egy újabb tanítás volt az amatőröknek, és megbizonyosodhattunk felőle, hogy él még az igaz fekete szellem… Mindenki szétzilált fejjel, a hihetetlen fekete katarzis hatása alatt támolygott ki a teremből. Viszont azok szégyellhetik magukat, akik nem jöttek el, elég szomorú hogy ilyen kevesen voltunk, de bánhatják, az biztos hogy egy nem mindennapi koncertről maradtak le. Még készítettünk pár képet Morddal, aki személyesen is megköszönte, hogy itt voltunk, és mindenkivel kezet fogott még egyszer. Nagyszerű ember, nagyszerű horda, és emberfeletti zene, sokaknak van még mit tanulnia tőlük, ezek után csakis elégedetten térhettünk nyugovóra.

Kapcsolódó cikkek

STORMNATT – The Crimson Sacrament

Stillborn

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár