2022. január 22. @ Ausztria, Bécs
Monstrosity turné Európában!! Egy ilyen hírre a vérmesebb death metalosok biztos felkapják a fejüket, jómagam is heves nyáladzásba kezdtem a hír hallatán, hogy akkor NAVÉGRE élőben látom/hallom a Monstrot (igaz, Bécsben), akiknek bőven van szerepe abban, hogy belemerülhettem a death metalba. Nagyjából a Rise To Power lemez idején kezdtem intenzívebben érdeklődni úgy általában a műfaj iránt, ráadásul kb. ugyanakkor jött a ki a Fleschcrawl Made Of Flesh-e, a Corpse The Wretched Spawn-je, szóval szép idők voltak.
Ezeket csak azért jegyeztem itt fel, mert a Monstrosity kapcsán nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy old school, mély, döngölő deathről van szó, tehát mind a mai napig mentes a death metalt érintő modernebb műfaji trendek (metalcore, tech, prog, grind, satöbbi) jelenlététől. Szerencsére, mert bármennyire izgalmas és variábilis a színtér, igazi csemege ezeket a mély gitármasszákat, basszusfutamokat, gonosz riffeket és mély hörgéseket ilyen szintű elegyben hallani.** Mielőtt viszont nagyon előreszaladnánk, érdemes megemlékezni az Intrepid produkciójáról, sőt, nem csak visszatekinteni hasznos, de őket követni is. Ugye minden koncertlátogató számára ismerős a szitu; adott egy számára nóném banda, de hát tisztességből megnézi, meg menjen az idő, meg úgyis hideg van kint, meg úgyis drága a sör, legalább addig se arra költünk, satöbbi. Tudjuk le a lexikon-ízű részt: 2016-ban alakult, észt death metal banda, csupa huszonéves gyerekkel, 1 lemez, 2 EP. De most jön a lényeg, ez a pár kissrác úgy ledarálta az agyunk, hogy csak álltunk, bámultunk, pislogtunk. Pőre death, Malevolent Creation, Krisiun, Immolation vonalon egy brutál karakteres frontemberrel, Raiko Rajalaane-nal. Az egész zenekar nagyon egyben van, jól lakják be a színpadot, Raiko pedig szinte interaktívvá teszi a bulit a kommunikációval, gesztusaival.
Nem akarják feltalálni a spanyolviaszt, és pontosan ezért áll olyan jól nekik ez. Nyilván óriási nagy megfejtéseket nem kell várni, de éppen azt kapod egy ilyen szerethető wishes verzióban, amiért elcsoszogsz például Suffocation-re. Fél órát ha bazseváltak a srácok, de az olyan fél óra volt, ami tökéletesen leterítette a szőnyeget a főműsor előtt.
Ezt a lendületet akasztotta meg egy picit a Reject the Sickness. Nem azért, mert bármi hiba lett volna a produkcióban, de a közönség nagyobb részét nem igazán találta el ez a metalcore-os vonal, amit a Reject hozott, pedig ők aztán tényleg megtettek mindent. Náluk is elsősorban a frontembert, Guy-t tudom kiemelni, szakadatlan, fáradhatatlan módon űzte a dolgot, valószínűleg elsősorban neki köszönhető, hogy azért csak elkezdtek mozogni azok a nyakak a közönségben. Technikás, színvonalas, élőben is bejövős, amit csinálnak, csak hát, ha előtted egy fiatal csapat berobban, utánad meg jön az Origin, akkor a helyzeted nem túl hálás. Ha többet írnék, az már csak önismétlés lenne, lebeszélni senkit nem szeretnék róluk, a többi meg úgyis a puding próbája.
Azt elfelejtettem az elején kiemelni, hogy az Origin és a Monstrosity co-headline turnéban nyomták, ami elég jó hír az Origin-re ácsíngózóknak és nekem, aki egészen speciális füllel hallgattam az egészet. Ennek oka Jason Keyser dalnok, aki az egyik kedvenc death lemezemet, a Skinless Tremple the Weak, Hurdle the Dead albumot felénekelte, amiért igazán hálás lehet valamennyi halálhallgató. Na, ennyit a szubjektív vonatkozásról.
Az Origin kezdésére dugig megtelt a terem, ami pedig utána következett, egy tökéletes mestermunka volt. Rosszindulatúan mondhatnám, hogy hakni, mert elég rutin-ízűre sikeredett, de a minőségre, beletett energiára nem szólhatott senki semmit. Paul Ryan brigádja a Chaosmos lemezzel turnézik, ennek megfelelően rögtön a kezdő két dal a lemez első két szerzeménye volt, ezek után eklektikus, ám inkább a Keyser-érából szemezgető setlist állt össze. A műsor egységesen jó hangzással ment végig (az előzenekarok is), volt töménysége, mélysége, és kellő brutalitása. Jason remek énekes, a közönség is kajálta az egészet, nem ürült ki félműsornál a terem. A koncert vége felé megkaptuk az Aftermath/Unattainable Zero slágerpárost, egyszerűen gyönyörű volt. Sallangmentes, hibátlan koncert volt, fogyasztanám bármikor.
Origin setlist
Ecophagy
Chaosmos
Accident and Error
Cascading Failures, Diminishing Returns
Disease Called Man
The Burner
Saligia
Cullscape
Decolonizer
Truthslayer
Redistribution of Filth
Portal
The Aftermath
Unattainable Zero
Monstrosity, hol is kezdjem. Lee Harrison (aki a Terrorizer-el volt itt a Dürerben) dobos ilyen Whitesnake-módra tolja a banda szekerét, a jelenlegi turnéfelállás így néz ki: Lee, Ed Webb énekes, akinek életében előfordult pár death metalhoz köthető banda, Justin Walker gitáros, akiről nem tudok semmit, Matt Barnes gitáros, ő játszott a Passage of Existence lemezen és a nagy visszatérő, Mark van Erp basszusgitáros, a klasszikus Imperial Doom lemez feljátszója. A felsorolt urak közül élőben a gyenge láncszem Justin Walker. Egy szál kopott melegítőgatyában egy helyben állva elkapirgálta a műsort és kész. Ellenben a többiek! Bitang energia és külön kiemelném, Mark van Erpet, na nem azért, mert masszív fűszagot biztosított az első három-négy sor részére, hanem mert basszusgitározása lazán odafér a legnagyobbakhoz. Gyors, pontos, biztos, őrületes. Ed Webb énekétől féltem, alaptalanul, gyilkosan hozta az összes témát és fizimiskára is elég „jól néz ki”, mint Monstrosity-frontember. Ha nem tévedek, minden lemezről jutott dal az estére, igaz a 30. évét (31. to be exact) jubiláló Imperial Doomról „csak” három szerzemény fért be, de akkor is egy tökös életmű-felölelő buli volt. Nyilván az én kedvencem, az Exordium nem hangzott el, de hát ez az én bajom 😀
Mindent összevetve, apró gyermekbetegségei ellenére ez egy kiváló este volt egy nagyon szimpatikus helyen. Várjuk a következő Monstrosity turnét, a következő turnéfelállással.
Monstrosity setlist
Cosmic Pandemia
Kingdom of Fire
Firestorm
Suffering to the Conquered
Final Cremation
Abysmal Gods
Ceremonial Void
Definitive Inquisition
Destroying Divinity
Angels VenomPlay Video
Manic
