2011. december 13. @ Budapest, Club 202
Dead Tyrants – Tour 2011
A pogány metál rajongók számára idén nem csak törött fejű csokimikulásokat és ehetetlen zseléscukrot hozott a jóindulatú piros ruhás hajléktalan, hanem egy jellegében egyedülálló fesztivált is.
A Moonsorrow sokak számára meghatározó, sőt az egyetlen hiteles zenekar a folk/pagan színtéren. Bár az utóbbi időben kicsit elmentek a Nordland-os, progresszív és rekordhosszúságú számok gyártásába, a zenéjük még mindig duzzad az ősi energiától és a pogány düh-től. Sajnos ebbe a művészkedős okoskodásba, amit a legutóbbi lemezeiken produkáltak valahogy nem tudtam annyira belemerülni, mint annak idején a Suden Uni/Voimasta Ja Kunniasta/Kivenkantaja/Verisäkeet mesterművekbe, de ettől még semmi pénzért ki nem hagytam volna a bulijukat. Egyébként is, 3500 forint több, mint baráti ár volt ezért a fesztiválért.
Az estét a Crimfall nevű finn horda nyitotta, akik számomra ismeretlen volt, egyben a legkellemesebb meglepetés is. Ahhoz képest, hogy egy viszonylag új brigádról beszélünk, eléggé kiforrott és élőben nagyon meggyőző műsort nyomtak. Főleg az énekes duó nyújtott brutális teljesítményt. Túlzás nélkül merem állítani, hogy Helena Haaparanta a női metal énekesek egyik legjobbja, hallgassa meg aki nem hisz nekem! Mikoo Häkkinen hörgős pedig egy jelenség, teljesen az X-men Kardfog karakterének alteregója, és elképesztő durva hang is párosul ehhez a látványhoz. Zeneileg a Battlelore-hoz tudnám hasonlítani, bár kicsit nyersebb és direktebb a megszólalásuk. Minden esetre örülök, hogy odaértem kezdésre, mert a Crimfall-t kár lett volna kihagyni, és valamennyire kárpótolt az ezt követő csalódásért.
Crimfall setlist:
1. The Crown of Treason
2. Frost upon their Graves
3. Shackles of the Moirai
4. Ascension Pyre
5. Storm before the Calm
6. Son of North
7. Wildfire Season
8. Silver and Bones
Sajnos az est fekete pontját én mindenképp a Týr neve mellé rakom. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy nagyon régóta ismerem a zenekart, az első két anyaguk (How Far To Aasgard, Eric The Red) hatalmas volt, ott voltam azon a két füstös, izzadtság és sörszagú bulijukon, amik a Rocktogonban voltak sok-sok évvel ezelőtt, és nagyon lelkesedtem értük. Még a Ragnarök és a Land album is nagyon minőségi munka volt, és élőben is nagyon ütöttek 2008-ban is mind a Paganfesten, mind a Ragnarök’s Aaskereia fesztiválon. Ezek után kicsit kikerültek az érdeklődési körömből, majd visszatértek 2009-ben egy számomra abszolút érdektelen és unalmas, mondjuk ki slágeres albummal, és ezt a vonalat az új lemez is tovább viszi. Ennek ellenére bizakodva álltam neki a koncertnek, amit egyébként még a Moonsorrow-nál is kicsit nagyobb érdeklődés kísért. Sajnos hiú ábránd volt, az elmúlt 3 év dalai élőben is ugyanolyan unalmasak és slágeresek. A banda kommunikációja is mintha romlott volna az elmúlt időszakban, alig jeleztek vissza valamit a közönségnek. A számlistába is kevés érdekes pillanat került, nagyjából a Sinklars Vasa és a Tróndur Í Gøtu így elsőre. Letagadhatatlan, hogy a zenekar nagy rajongótáborral rendelkezik itthon is, és minőségi zenét csinálnak, de szerintem lassan de biztosan átmennek zeneiparosba. A koncert után távoztam a nézőtérről egy újabb sörért, hogy legyen mivel leöblítenem a rossz szájízt.
Týr setlist:
1. The Lay of Thrym
2. Shadow of the Swastika
3. Flames of the Free
4. By the Light of the Northern Star
5. Hail to the Hammer
6. Tróndur Í Gøtu
7. Evening Star
8. Take Your Tyrant
9. Sinklars Vísa
10. Northern Gate
11. Hall of Freedom
12. Hold the Heathen Hammer High
13. By the Sword in My Hand
A Moonsorrow kezdésére szerencsére nem kellett sokat várni arra, hogy Sorvali-ék könyörtelenül a húrok közé csapjanak, és ránk zúdítsák a holtak földjének zenéjét, melyet az új albumukon megjárnak. Kivételesen azt kell mondjam, a hangosítás is elég tűrhető volt, bár Ville mikrofonjára rakhattak volna még. Természetesen ezek a zenészek rosszabb napjaikon sem tudnak átlagosan játszani, de tényleg egy panaszom nem lehet semelyikükre. Nagyon kedvelem egyébként is Mitja Harvilahti gitárjátékát, és mindig élmény élőben meghallgatni azokat az epikus szólókat, amiket a saját tervezésű RAILO KELO gitárjából kicsal. Az eredetileg a Rytmihäiriö-ből érkezett kopasz gitáros Janne is egy kiváló zenész, és gyakorlatilag oszlopos tagja a bandának, már az első nemzetközi koncertjük óta (Pecsa-2005) ő penget a fellépéseken, leszámítva azon ritka fellépéseket, amikor Trollhorn, de ez eddig csak pár alkalommal fordult elő. Ville Sorvali ugyan nem egy nagy basszusgitármágus, viszont az ő hangja oroszlánrészt képvisel abban, hogy a szenvedő/dühödt/feldúlt pogány harcos hangulat hatalmába kerítse a hallgatót. Marko Tarvonent nem sorolnám a klasszisok közé, de egy megbízható és pontos dobos, soha nem hallottam még téveszteni. A szintitémák akár samplerről is mehetnének, de szerencsére ezt is élő zenész , Lord Eurén játssza élőben szintén a kezdetek óta. Láthatjuk, mennyire összetartó és hiteles csapatról van szó, akik ráadásul a világ egyik legkülönlegesebb metalját játsszák.
A Tähdetön-el kezdtek, melynél tökéletesebb atmoszférateremtést el sem tudnék képzelni. Ahhoz képest, hogy 14 perces tételről beszélünk, hamar elrepült az idő, és a közönség eléggé a zene hatása alá került. Nem is jöhetett volna jobb folytatás, mint a Sankarihauta, majd utána a Kiventkantaja album legepikusabb szerzeménye, a Raunioilla. Egy ilyen tömény fél óra után kicsit régebbi vízekre hajózott a finn hosszúhajó, és elmesélték nekünk, hogy ölte meg Lalli az idegen keresztény hittérítőt a Köyliö-tó jegén. A Verisäkeet album is felidézésre került, egy nagyon hideg helyről, a Jotünheim-ről szóló történettel. A koncertet a Sankaritarina lírai dallamai zárták, majd a visszatapsolás után még kaptunk egy rövid, 16 perces ráadást, a Kuolleiden Maa képében.
Szintén nagy pozitívum a bandával kapcsolatban, hogy a népszerűségük ellenére nem szálltak el maguktól, koncert után ott járkáltak a nézőtéren, beszédbe elegyedtek a rajongókkal stb. Ez egy ilyen őszinte zene, őszinte emberek tolmácsolásában. A Moonsorrow ismét élményszámba ment, mint mindig, ha van ideje kibontakozni a színpadon (sajnos az utóbbi fesztiválokon, előzenekari minőségben ez nem mindig történt meg).
Moonsorrow setlist:
1. Tähdetön
2. Sankarihauta
3. Raunioilla
4. Köyliönjärven Jäällä (Pakanavedet II)
5. Jotunheim
6. Sankaritarina
7. Kuolleiden Maa