2015. október 24. @ Budapest, Barba Negra Music Club
A Barba Negrába szervezett Gothica fesztivál keretein belül, hazánkba látogatott a portugál metál zene zászlós hajója, a Moonspell. Az október 24-én megrendezett eseményen négy zenekar próbálta megalapozni a hangulatot, az egyébként teljes mértékben Fernandóékra kihegyezett estén.
A görög Jaded Star sajnos technikai okok miatt nem tudott megjelenni. Így némi programváltozással a magyar gótikus metál nagy öregje, a Nevergreen lépett előre. Na de lássuk szépen sorban az est fellépőit.
Elsőként a nem rég új lemezzel jelentkező Gyöngyvér foglalhatta el a világot jelentő deszkákat. Sajnos csak a műsoruk vége felé érkeztem meg, így érdemi beszámolót a bandáról nem tudok írni.
Az est következő fellépője, az általam nagyon várt és idén reaktivált De Facto legénysége volt. A mintegy fél órás programjuk nyitó dala a Tűzég rögtön felébresztette bennem a bandával kapcsolatos koncertélményeimet. Vér profin tolták le a rendelkezésükre álló csekély időt, ami talán azért több embert is megérdemelt volna. Tóth Gyula énekes szóvá is tette ezt, de minden esetre aki végig nézte programjukat, nem hiszem hogy csalódnia kellett. Elhangzott a Kereszt, az Evangeliom és a nem rég kijött Sámán ének is. A srácok jövőre ígérik új lemezüket, ami reményeim szerint tartani fogja a DF által felállított mércét. Személy szerint én nagyon várom!
A Jaded Star helyére beugró Nevergreen, egy közel egy órás bulival mutatta be ismét, hogy miért is megkerülhetetlen szereplői a gothic hazai színterének. Bob Macuráék egy igen erős programot adtak elő, a lassacskán gyülekező jónépnek. Elhangzottak olyan dalok, mint az Ámok, A szerelmed vágya vér, az O Fortuna és a szokásos Madonna cover, a Frozen. Mit is mondhatnék mást, mint hogy a Nevergreen legénységében képtelenség csalódni, legyen bármilyen összetételű is a banda. A Bob Macura-Matláry Miklós duó garancia a minőségre.
A Marseille-i illetőségű Dagoba volt a soros, hogy meghozza az étvágyat a főfogásra, az-az a Moonspellre. Az est kétség kívűl legnagyobb kakukktojása ez a banda volt, hiszen a gothic műfajhoz annyi közük van talán, mint lónak a hátúszáshoz. Azonban ha ettől eltekintünk –mármint a műfaji korlátoktól-, akkor azt kell mondanom, hogy ez egy nagyon jó banda, a metalcore minden sajátosságával. Az énekes Shawter többször is bepróbálkozott, hogy egy kis mozgásra bírja az addigra igen szépen megtelt nézőteret, ám ez a fejek ütemes mozgatásán kívül nem sikerült. Összességében egy dinamikában és erőben nem szenvedő bandát ismerhettünk meg a franciákban, akik egy nagyon jó kis koncertet prezentáltak nekünk. Még ha nem is a legjobb választás volt a Moonspell elé közvetlenül berakni őket, azért érdemes rájuk odafigyelni.
Eljött az idő, hogy megkoronázzuk az estét, a műfaj egyik legragyogóbb ékkövével. A Moonspell koncertjei sosem nélkülözték a színpadiasságot, ahogyan ezen az estén sem. A Mike Gaspar dobszerkójára erősített kosszarv nagyon jól nézett ki, mint ahogy Pedro Paixao billentyűs hangszerét is orgonasípokkal dobták fel. Fernando Ribeiro énekes a tőle megszokott teátrális mozdulatokkal vezényelte le az estét, mint ha csak a sötétség hercege állt volna a színpadon. Aires Pereira is igen aktív volt, minden számot mély átéléssel játszott el. Ricardo Amorim nem egy színpadon szaladgáló, folyamatosan ugráló gitár félisten, de a programot meglehetősen profin hozta le, már-már rutinból. Ám az est fénypontja, véleményem szerint így is az övé volt.
A banda programja leginkább az új lemezre, az Extinct-re épült, kiegészülve természetesen azért klasszikus nótákkal is. A srácok próbáltak azért szemezgetni a régebbi albumokról is, így elhangzottak olyan dalok is, mint az Opium, a Vampiria vagy éppen az Alma Mater. A Darkness and Hope lemezről előkapart Nocturna üde színfoltja volt a programnak, mint ahogy a kezdeti időkre emlékeztető Ataegina is. A ráadás is igen erősnek bizonyult az Everything invaded, The future is dark, Full moon madness triónak köszönhetően. A The future is dark gitárszólója nagyot ütött, amikor is Ricardo felett elkezdett esni a hó. Nagyon jól nézett ki, az egyszer biztos.
Összegezve azt mondom, hogy a Moonspell ismét bebizonyította miért is ők a Gothic metal koronázatlan királyai. A Road to extintion turné ezen állomása mindent egybevetve, egy jó kis estével ajándékozta meg a fémzene híveit.
