Nargaroth, Absu, Hate, Bloodrocuted, Nekrodelirium – Koncertbeszámoló

Print Friendly, PDF & Email

2017. máj 27, 8:53 :

2017. május 22. @ Budapest, Dürer Kert

BLACK METAL IST KRIEG!!!

Ennek a mondatnak a hallatán mindenkinek ugyanaz jut az eszébe…Nargaroth.
Nos, némi késéssel, de megérkeztem a Dürerbe.
Már a bejáratnál láttam olyan személyeket, akik egyértelműen erre a monumentális eseményre jöttek. Bementem az épületbe és célirányosan a sokak által emlegetett “közepes” terem felé tartottam, ami előtt fel volt sorakoztatva az összes fellépő merch-e.

A svéd Nekrodelirium már javában jatszott, nem is gondolkodtam sokat, bementem. A zenekar a színpadot teljesen beborította köddel a füstgépek által, reszeltek kegyetlenül. Abszolút nem ismertem őket eddig, de ígéretes zenekarnak bizonyul. Ami különlegességnek is betudható, hogy az énekes pozíciót egy nő töltötte be, noha van pár Black Metal banda ahol nő énekel, ezzel együtt nem mindennapi egy ilyen felállás. Ezek mellett Sötétség Úrnője a gitárt is fantasztikusan kezelte, megjelenése pedig kifogástalan volt. A zenéjük különleges, lelkesedésük és sötétségük kivetítésének előadása is példamutató.

Biztos vagyok benne, hogy nem is olyan sokára, akár főzenekarként térnek vissza. Ráadásul a lemezüket is úgy árulták, hogy régi tintásüvegre emlékeztető “edényben” a saját levetett vérüket is adták hozzá. Nem mondom…néhány zenekar is csinálhatna hasonlót, igazán kreatív és érdekes gondolat.

A következő fellépő a Bloodrocuted egyenesen Belgiumból. Ők hivatalosan Trash Metal zenekarként nevezik meg magukat, de erősen fellelhetőek voltak a zenéjükben a Death Metal elemek is. Szerintem pontos meghatározásuk Thrash/Death Metal lehetne. Azt kell mondjam, le a kalappal előttük, már nem először okoztak kellemes csalódást a belgák. De ők túl azon, hogy gondosan építették fel számaikat, szemmel láthatóan nagy az összetartás a tagok között.
Bár itt nem volt füstgép (nem is volt szükség rá), mégis meg tudtak teremteni egy olyan hangulatot, mintha egy zombikkal vívott háború vagy azok által megszállt területen lennénk.

A dobos ultraerős játékához abszolút tökéletes volt a két gitáros munkája is és közülük az egyik az ideggyilkos szólókat olyan szintre emelte, hogy rögtön eszembe jutottak a régi old school Death Metal zenakarok, akik szerintem őket is inspirálhatják. Nyugodtan merem mondani, hogy az est egyik legjobb fellépője volt és nem bánnám, ha mondjuk a szintén belga Dehuman zenekarral visszatérnének hazánkba egy apokaliptikus settel!

A soron következő zenekar, a lengyel Hate valamivel többet időzött a hangoláson. Nem is hibáztathatom őket, hiszen inkább többet dolgozzunk a tökéletességen, mint semmit sem, nem igaz? A koncertterem szinte teljesen megtelt a Hate koncertje alatt, itt újra használatban volt a füstgép a hátteret a zenekar zászlója díszítette, kiállásuk teljesen rendben volt. Viszont sajnos pár ponton érzékelhető volt néhány probléma a hangosítás végett, mert volt pár rész, ahol nem szólt igazán jó a gitár.

De ezzel együtt rossznak mégsem mondhatom teljesen rossznak az előadást, mert a közönség nem tágított és végigállta. Bízzunk benne, hogy amikor még egyszer idejönnek, akkor nem lesznek gondok, mert a zene nem lenne rossz alapjáraton. Meg hát mégiscsak lengyelek, bennük sosem csalódunk (legalábbis sok esetben).

Az Absu amikor megkezdte a színpadra helyezését, vele a hangolást, addig kimentem egy kicsit a teremből, de hamar visszamentem és szerencsém volt, épp a kezdésre értem oda, ahol az amerikai Black Metal zenészek már nagyon várták, hogy csapást mérjenek a közönségre. Ami furcsa volt, hogy észrevettem a közönség minimális csökkenését. Persze ez nem volt jelentős, a hangulatot nem is ez határozta meg. Az Absu bele is kezdett a koncertbe minden ott volt ami csak kelhetett az ő palettájukon. A megjelenésük kicsit a korai Bathory-t juttatta eszembe, ami viszont leginkább feltűnt, hogy láttam a gitárost, basszusgitárost és a dobost, hallottam a velőt rázó sikolyokat, de kerestem az énekest és nem láttam sehol, utána észrevettem, hogy az énekes headset-es mikrofont használva dobolt.
Persze nem így ment végig a koncert (szerencsére).

Az egyik szám után jött egy ambientális intro, ami alatt a zenészek mindent beborítottak füsttel és a színpad mögötti ajtón bejött egy új ember és rögtön helyet is foglalt a dobok mögött, majd a frontember méltó helyét elfoglalva középen, akárcsak a többiek, ő is zord arckifejezéssel, rajta a headset-es mikrofonnal várt. A viszonylag rövid várakozás után folytatódott is a buli, a közönség pedig folyamatosan reagált a megfelelő módokon a zenekar audio korbácsolására. A hangulat nagyon a helyén volt, a frontember pedig egyre lelkesebb és folyamatosan be volt pörögve ahogy látta a közönség reakcióit. Végül mondjuk úgy, kulturáltan bejelentették a bulijuknak a zárószámát és hihetetlenül jól adták elő amit kellett.

Tényleg semmi negatívat nem tudok róluk nyilatkozni, a gitáros és a basszusgitáros is nagyon odatették magukat, a dobos sem volt annyira elenyésző, mint amennyire háttérben volt és a frontembernek külön elismerésem, mert azért dobok mellet az éneket csinálni, hát egyáltalán nem egyszerű, de ő megcsinálta.

Aztán ahogy az Absu elkezdte a leszerelést, hogy átadják a helyet a következő fellépőnek, nem mertem messzire menni. Hiszen egy élő legenda köré fonódott az este, akik másodszor jöttek el Magyarországra, hogy hadat üzenjenek és fagyos köddel dermesszék meg a hallgatóságot a teremben. Ez a fellépő pedig nem más mint a Nargaroth, Németország egyik és talán első számú Black Metal zenekara.

Nagyon izgatott voltam, pedig már láttam a 2013-as koncertet is, ami a YUK-ban volt tartva. Pláne ahogy megláttam, hogy milyen elemei voltak a színpadi dekorációnak, teljesen úrrá lett bennem egy érzés ami leginkább a büszkeséghez hasonlítható. Két álló zászló kapott helyet a színpadon, az egyiken a zenekar címere volt látható, középen egy farkassal és egy felirat “German Black Metal Commando”. A másikon a zenekar logója és egy másik felirat: “Semper Fidelis”. A hátteret pedig a Nargaroth komplett logójával ellátott zászló borította. Némi idő volt a hangolás és a készülődés, de egy ilyen kaliberű zenekarnál ez abszolút megbocsátható. Utána elsötétült minden és jött a füst teljes erővel. Elindult az intro ami egyértelműen háborús front hangait tartalmazta és harci kürtöt szólaltattak meg benne, illetve egy hadsereg menetelése is hallatszott. Az intro végére bevonult a színpadra Ash is, a zenekar frontembere. Az intro végét fegyelmezetten és mozdulat nélkül, türelemmel várta ki, csak a mikrofont fogta állványostul. Utána el is kezdték játszani a számaikat és ahogy kivettem ezek az új lemezen szereplők voltak. Igen és itt fontos megemlíteni, hogy a zenekar idén májusban adta ki új lemezét. A felállásban basszusgitáros egyáltalán nem szerepelt, csak két gitáros volt a dobos és az énekes mellett, de nem volt ez probléma, mert basszusgitár nélkül jobban tudták hozni a nyers, éles és rideg témákat, illetve ezekkel együtt a szépeket is. Ash abszolút művészien adta elő számait, szinte egy helyben állt végig és elég volt a hangját használni a tökéletesség beteljesítéséhez. Aztán jött egy tényleg rövid szünet pár szám után és eltűnt a zenekar, elindult egy intro ami egy légvédelmi riasztó volt megfűszerezve némi gregorian hatású énekkel.

 

A zenekar is visszajött a színpadra és az intro ahogy véget ért Ash belesikoltotta a Nargaroth védjegyének számító mondatát: “BLACK METAL IST KRIEG!!!”. A közönség ettől nagyon be is lelkesült, volt is egy kisebb verekedés is középen, de nem volt számottevő, mivel mindenki a zenekarra akart figyelni alapvetően. Ash a corpse paint és az újabban növesztett szakálla ellenére is láthatóan nagyon elégedetten nézett a közönségre, mintha egy tábornok lenne, aki a háború menetét figyeli. Ebben a blokkban a régi “slágerek” kaptak helyet, de volt még valami ami nagyobbat ütött a Nargaroth részéről. Már mindenki azt gondolta, hogy vége az előadásnak, de visszatértek a színpadra és előadták a Burzum-tól a ‘War’ című számot. Számomra azért bír ez nagy jelentőséggel, mert a Burzum figyelembe véve, hogy egyszemélyes zenekar, illetve ha volt is egyáltalán koncertje akkor sem láthattam, de nem is tudok róla, hogy lett volna valaha, a Nargaroth tudja a leghitelesebben előadni. Ez fontos volt, hogy meglegyen és így is lett.

Mindent összegezve, remek este volt, az egyetlen amivel nem tudtam kibékülni, hogy a Nargaroth-nál keveselltem a közönséget az előző koncertekhez képest, mert mégis egy élő legendáról van szó, aki nem mellesleg nagyon igényes a zenéjére is. De ezt leszámítva, csak pozitívan tudok nyilatkozni az eseményről, őszintén bízom benne, hogy a Nargaroth hamarabb fog visszatérni mint négy év! Külön dicséret a szervezésnek, a Dürernek és a catering-nek is! Illetve elismerésem annak a személynek a közönségből aki megszólalásig hasonlít Dead-re a régi MayheM-ből, hogy megszerezte a Nargaroth setlist-jét, hatalmas kincset tudhat magáénak!

Nargaroth und Deutschland Über Alles!

Ezt a cikket eddig 267 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!