2012. január 28. @ Miskolc, Vörösmarty Művelődési Ház
FELLÉPŐK: Domhring, Karst, Torn from Earth
Immáron másodszorra került megrendezésre a Nautiluszok Éjszakája nevű koncert, ismét a miskolci Karst szervezésében. A tavalyihoz hasonlóan ismét két meghívott zenekar segédletével. Idén ezek a debreceni Domhring és a budapesti Torn From Earth voltak.
Akik voltak már olyan bulin, amit a mostanihoz hasonló gárda hívott életre, tudhatják, hogy nem nagyon szokott késés lenni, ez most sem volt másképp – pontban fél kilenckor kezdett is a debreceni black metal brigád. Korábbi koncertjeikkel ellentétben most az énekes sem viselt hullafestést, így sokkal egységesebb kiállással tudott dolgozni a csapat. Többektől is hallottam, hogy azért szeretik a Domhring fellépéseit, mert sok feldolgozást játszanak, ami most is megvolt, nem biztos viszont, hogy ezt pozitívumként kell értékelni. Egyfelől így senki nem a saját dalokra fog figyelni, nem arról jegyzik meg a brigádot, másfelől pedig egy feldolgozás meg van írva, azt az eredetinél gyengébben eljátszani egy szegénységi bizonyítvány. Különösen igaz ez akkor, ha nagynevű zenekarok legismertebb dalairól van szó. Jelen esetben felvonultattak az urak egy Bathory klasszikust (Woman of Dark Desires) egy Mayhem alapkövet (Buried by Time and Dust) és egy volt Satyricon (Mother North). Ezek mind felismerhetőek voltak, ugyanakkor voltak benne leegyszerűsítések, ami szerintem nem lenne megengedhető. A hangzás sem a legideálisabb volt, a dob és az ének nagyon hangosan szóltak, míg a húros hangszerekre külön figyelni kellett, ha az ember érteni akarta a témákat. Ez a gyengeség a saját daloknál is éreztette hatását, ahol a gitárok ugyan általában két külön szólamot játszottak, de azokat egymáshoz meglehetősen közeli tartományban, így alig lehetett megérteni a riffek lényegét.
Setlist:
1. New Dawn for a War
2. Desecrated Goddess (Tribute to Elizabeth Bathory)
3. Decease of a Dominican Exorcist
4. Pass of Darkness
5. Mayhem – Buried By Time and Dust
6. (Ha jól emlékszem) Bathory – Woman of Dark Desires
7- Without the Emperor
8. Bloodthirsty Victims
9. Monolith
+ Satyricon – Mother North
Nagyon pozitív élmény volt viszont a banda kiállása, és az a lelkesség, amivel próbálták az embereket mozgásra bírni – ennek meg is lett az eredménye, a buli vége felé egyre nagyobb tömeg állt egyre közelebb a tagokhoz és némi mozgés is kialakult.
A Karst munkásságát miskolciként már a kezdetek óta ismerem, és sosem értettem, hogy egyes koncertkritikákban miért olvasok olyan megállíptásokat, hogy nem az adott rendezvényre való a zenekar, netán senki nem tudott mit kezdeni a zenéjükkel. Valószínűleg a hazai pálya is dobott a dolgon, de ezen az estén az első hangtól az utolsóig „tömeg” volt a színpad előtt (nyilván a résztvevők számához mérten értendő a tömeg kifejezés) és végig volt mozgás is. Nehéz behatárolni a Karst stílusát, talán igaza is van a tagoknak abban, hogy amit ők csinálnak, az egyszerűen extrém rockzene. Ugyanúgy hallható volt furulyával kísért elborulós leállás, kocsmaszagú jazz, mint punkos cséplés vagy sötét hangulatú black metal témák (ezek, főleg az újabb dalokban a Dantalion vagy a legújabb Nocturnal Depression anyagok hangulatát idézték).
Ahhoz képest, hogy a legutóbbi lemez (Cleaning a Cave) épp egy éve jelent meg, azóta pedig nem jelentkeztek újabb kiadvánnyal, nem erőltették az album dalait túlságosan (emlékeim szerint négy dal hangzott el a korongról). Volt néhány új saját tétel, valamint itt is előkerültek feldolgozások, bár teljesen más vonalról. Volt egy Voivod dal, egy Szögletes Üveggolyó (ezt nagyon szimpatikus módon a szerzőjének, a koncerten jelen lévő Antal Krisztiánnak ajánlották), valamint egy előre meg nem hirdetett meglepetés, a Burzum Det Som Engang Var című klasszikusa. Ezt a dalt, hogy teljesen autentikusan szólaljon meg, egy kibővített felállásban adták elő, a dobos előrejött gitározni, helyét egy másik dobos vette át, valamint egy fiatalember beállt szintetizátorral. A 16 perces dal teljes hossza alatt extázisban volt a publikum.
Setlist:
1. Footprints of Harrison Carbfeathers (sz.: Joe Kuhn / Wayne Shorter)
2. Halandó
3. Voivod – The Prow
4. Norák és lidércek
5. Oltalmazó
6. Beteg
7. Merülj
8. Sóvár
9. Szögletes Üveggolyó – Nem tudom, hogy hol van a helyem
10. Savós ötperc
11. Burzum – Det Som En Gang Var (közr.: Voltak zkr.)
Némi átszerelés után színpadra állt a Torn From Earth legénysége, hogy az este leghangulatosabb koncertjét adják. Föld alá hangolt gitárok, vaskos hangzás, mocsárbűzös sludge témák jellemezték előadásukat. Ekkorra a nézők száma egy kicsit megcsappant, az ottmaradók viszont a színpad elé lettek szögezve. Zenéjükben egyértelműen érezhető a Down hatása, de a lassabb riffeknél nekem néha az Ahab neve is beugrott. Az egész csapat nagyon együtt volt, jól hozták azt a nem kevés tempóváltást, ami a dalaikban előfordul, valamint a bőgős mellett mindkét gitáros is vokálozott, ezzel is színesítve a produkciót – viszont sokszor még így is kevésnek éreztem az éneket; nagyon sok téma ment üresen, ének nélkül, ahova bőven befért volna még némi vokalizálás. A jelenlévők meghálálták a csapat igyekezeteit, igen intenzív cséplés alakult ki az iszonyúan súlyos dalokra.
Setlist:
1. Witheld Breath
2. Lost And Found
3. Constant Daily Strain
4. The Ending
Összességében elmondható, hogy nagyon jó koncertet szerveztek a házigazdák, reméljük, hogy a közeljövőben is lesznek extrém zenei rendezvények Miskolc városában. Utólag jegyezném meg, hogy annak ellenére egészen korrekt nézőszám volt a bulin, hogy egy másik miskolci zenekar – tudatosan vagy nem tudatosan – de ugyanekkor tartotta lemezbemutató koncertjét.
