2010. január 15. @ Budapest, Kék Yuk
A január elég érdekes és változatos programokkal indult, a Temnozor után nem sokkal ismét külföldi metal csemegét kaphatott el a Kék Yuk-ban a közönség.
Már nagyon rég meg akartam nézni a Negură Bunget műsorát, de eddig sajnos mindig sikerült lecsúsznom valamilyen okból a spirituális román black metal ikonikus képviselőinek fellépéseiről. Most végre láthattam a méltán legendás zenekart, egyúttal pedig az egyik kedvenc magyar zenekarom, a Damned Spirits’ Dance műsorát is megnézhettem.
Az estét az Endless River nevű győri formáció nyitotta. Meg kell mondjam, műsoruk valamiért egyáltalán nem talált utat hozzám ezen az estén. Az általuk játszott vontatott tempójú, hörgős doom/death metal nagyon nem illett bele ennek az este profiljába. Másrészt az ilyen stílusú zenét nagyon nehéz jól játszani. A legtöbb zenekar, ahogy az Endless River is, azon bukik el, hogy a lassú, monoton témák az unalomig ismétlődnek egy 5-7 perces számban, és hiányzik belőle az energia. A koncert is elég hosszúnak tűnt, a számok között pedig kevésnek éreztem a markáns különbségeket. A csapatnak még van hova fejlődnie, de mentségükre legyen mondva, hogy ez az egész magyar death/doom mezőnyre igaz.
A Damned Spirits’ Dance jött, látott, és a földbe döngölt mindenkit, ahogy ez már lassan szokás. Egyedülálló az, amit a srácok csinálnak. Végy egy nagy adag karcos északi riffet a’la Arcturus (főleg a régi, La masquerade infernale időszak), öntsd őket kísérletezős, ritmusgyilkos és néha direkt disszonáns formába, valamint adj hozzá egy csipet érdekes, néha már a techno zenéket idéző szintifutamot, és kész a DSD. A zenekar minden tagja külön egyéniség, és ez a színpadi megjelenésükön is látszik.
Az énekes mindig a középkort idéző nemesi ruhában lép fel, de jellegzetes még az ex-Alhana szintis Sacrun trapéznadrág-kalap viselete, de minden tag visel magán valami egyedi ruházatot, amelyeknek az ég világon semmi közük nincs egymáshoz. A műsort teljes minimális izgalom nélkül, vérprofi módon csinálták végig, a nyitó Visioner-től a záró Disorganic Orgasm-ig. Néhány számra a közönség is beindult, főleg a lassan slágerré érő Fake-nél csináltak nagyobb hangzavart, de általánosságban is lelkesek voltak. Remélem, a zenekarra felfigyel a nemzetközi média is, mert van bennük lehetőség. A Negură Bunget-tel való közös külföldi koncertezés talán jó kezdet egy jelentősebb siker eléréséhez.
Az est fő fellépője, a Negură Bunget egy óriási meglepetés volt. Azt hallottam már, hogy élőben hatalmas potenciál van az előadásukban, de remélni sem mertem volna, hogy ilyen magával ragadó lesz a produkció. Az egyik fő elem, ami egyedivé teszi a román zenekart, hogy a szintetizátor mellett valódi népi hangszereken is játszanak, melyeket élőben is megszólaltatnak. A színpad két oldalán volt egy különleges fa ütőshangszer és egy hatalmas dob, de a népi hangszerekért felelős Necuratu a furulyától kezdve a xilofonig mindenfélével színesítette a spirituális black metalt. A zene így különleges atmoszférát kap, nem jellemző rá az a fajta műanyag megközelítés, amit a szintivel generált „folk” hangszerek szoktak okozni.
Ehhez fogható energiát legutoljára a Primordial koncertjén éreztem, de míg ők inkább a nyers, ösztöni oldaláról közelítik meg ezt a fajta zenét, a Negură Bunget a révület, a szellemi utazás
érzését szabadítja fel az emberben. Többen csukott szemmel, a zene ritmusára mozogva hallgatták az előadást, az egész publikum csendes átéléssel vett részt ezen a rituálén. Nincs értelme dalokra, részekre bontani az előadást, egy tökéletes egészet alkotott, egy megfizethetetlen élményt nyújtva azoknak, akik részesei lehettek. A koncert több, mint egy óráig tartott, én mégis rövidnek éreztem. Aki tudni szeretné, milyen formában jelenik meg a pogány spiritualitás a XXI. században, mindenképp látogasson el egy Negura Bunget koncertre.
