2007. márius 14. Budapest, Rocktogon
Neochrome Tour 2007 Part I.
Neochrome
Forsaken Mind
Devon
Ponotsan a kiírt kezdésre érkeztünk, és már a belépő megvétele közben is érdekes dolog történt. Jött egy emo srác kezében gördeszkával, és megkérdezte, hogy a Forsaken Mind tagjai itt vannak-e már, és hogy bemehet-e. Nem akadékoskodott, és kifizette végül a belépőt, de azt hittük csak ismerőse a bandának és nem rajongójuk. Később kiderült, hogy tévedtünk és nem
volt a srác idegen errefelé zeneileg. Mivel elöször jártunk a helyen, ezért körülnéztünk, és az egyik sarokban is egy halomnyi emoba botlottunk. Őszintén szólva elkezdtünk aggódni, hogy ez esetleg egy másik Neochrome lesz, de két perccel később megtaláltuk a koncerttermet és odabenn felismertünk több Neochrome tagot is. Az élmény annyira megnyugtatott, hogy le is ültünk iszogatni. Mire az első hangokat meghallottuk a teremből, már hatan ültünk metallerek az asztalnál, az emok viszont hatosával jöttek befelé. Ezért nem is ért igazán váratlanul a koncertteremben elénk táruló látvány. Lazán ugyan, de tele volt emokkal.
A Devon kezdett, és már a beállás hangjai visszatereltek minket az asztalunkhoz, mivel egyértelmű volt, hogy ez nem a mi stílusunk. Mikor a teremből kiszűrődő zajokban hosszabb szünet állt be, és aztán ismét hallani véltünk valami komolyabb zajt, kis tétovázás után megint bementünk megnézni, hogy a Forsaken Mind milyen zenét csinál vajon. A közönség képe ugyanaz volt mint a Devonon, és lassan zenélni is elkezdtek. A beállás alatt az első dolog, amire rájöttem, az volt, hogy az énekes srác nem tud hörögni, hanem csak kiabál illetve ordibál, mikor nagyon bekeményít és aztán mikor az együttes együtt is elkezdett játszani, nagy világitó neonfelirat képében jelent meg az agyamban a metalcore szó. Ez nem is lett volna alapvetően baj, de ezek után eléggé sablonos metalcoret kaptunk csak, és két szám után ismét az üldögélés mellett döntöttünk. A csapat előtt azért még sok siker állhat, főleg ha ének terén fejlődnek, bár lehet hogy csak én vagyok hozzászokva a death metalhoz.
Viszont mikor elhaltak ennek a koncertnek a hangjai, máris berontottunk a terembe, ami még mindig tele volt emokkal, de már lassacskán szállingoztak kifelé, meglátva a Neochrome tagok kinézetén, hogy fordul a kocka, és most nem az ő, hanem a mi stílusunk következik. Introval kezdtek, ami alatt az összes emo kimenekült, mert maradtunk mi, talán húszan, metalosok. Az Intro után azonnal jött az eddigi egyetlen album első száma, az Angerseed, ami alatt kezdett bemelegedni a közönség, és Maniak, a frontember közelebb hívott minket, ezzel is fokozva a hangulatot, ami sajnos eléggé családiasra sikeredett, dehát ennek is megvannak a maga előnyei. Ezután következett a készülőben levő második album egy száma, mely már jó ideje letölthető a www.Neochrome.hu oldalon, és ezért ismertük is ahhoz képest, hogy még nem jelent meg hivatalosan, mondjuk ez itt a XXI. század (vagy melyik), úgyhogy ez nem is meglepő. Szóval egy szó mint száz, erre is nagy zúzás volt mert ugyan kevesen voltunk, de aki eljött az nem a hátsó sorokban állt kezében a sörével, egyrészt azért, mert nem is voltak igazán hátsó sorok, másrészt meg ugye itt már csak a komolyabb rajongók voltak jelen.
Ezután jött az Impression Of A New Chapter’s Beginning, aminek a második fele alatt a színpad és a nézőtér is teljes sötétbe borult, aminek megvolt a hangulata, de őszintén szólva megijedtem, hogy technikai gondok lesznek. Végülis nem tudom, mi történt, de a szám után rövid szünet következett, utána viszont jóval tisztább hangzással ment tovább a koncert, különösen az ének terén. Ha már letiszult a hangzás, a banda egy feldolgozással, a Bathory Equimanthorn c. számával folytatta, aminek eléggé hangosan örült is a közönség, kivéve engem, mert én a saját számaikat szeretem. Ennek kapcsán megjegyezném, hogy nem volt a koncerten az Enslaving Emptiness, ami talán az egyetlen dolog volt, ami nekem hiányzott. Erre a jó hangulatra azonnal rá is tettek egy lapáttal, a Misanthropy második részével. Ez egyrészt az egyik leggyorsabb számuk, másrészt klip is erre készült, szóval a zúzda nem maradt el. Számomra külön élmény a szám iszonyatosan jó szövegeit együtt hörögni Maniakkal. A koncertnek ez egyértelműen az egyik csúcspontja volt, de azonnal jött is egy másik (mert nemcsak ez a kettő volt ám!). Az Emperor feldolgozás I Am The Black Wizard felkonferálását a közönség ismét nagy üdvrivalgással fogadta, és a szám alatt is végig fennmaradt a hangulat. Ezután a készülő albumról következett egy másik szám, amit annak ellenére, hogy még csak koncerteken játszanak és így viszonlag ismeretlennek számít, mégis töretlen lelkesedéssel fogadott a közönség. Ez volt az Inhumankind.
A jövőbe történő kitekintés után két szinte nosztalgikus szám következett az eredeti formájában beszerezhetetlen Out Of This Cageről. Elöször a címadó dal, aztán némi „vissza-vissza” kántálásra a Misanthropy első része zárta a koncertet. Mindkettő bőven van olyan jó szám, hogy ne csak nosztalgia legyen, és nem is az lett belölük, hanem a koncert méltó befejezése. Megtudtuk azt is, hogy a basszusgitáros itt debütált, de nemcsak neki, hanem az egész bandának hatalmas elismerés, hogy ennek a kevés embernek is teljesen hiteles koncertet tudott adni, és nem adta fel a terem gyors és szinte teljes kiürülése után sem.
Azok, akik meg nem voltak ott, bánkódjanak mert egy nagyon jó koncertről maradtak le, és szégyeljék is magukat.