2008. május 3. @ Debrecen, Új Vigadó
Alig telt el két hét, és újra átléphettem a debreceni Új Vigadó küszöbét, ám most a Metálmajális keretein belül. A felhozatalt tekintve kihagyhatatlan lett volna számomra ez a koncert. Ismerőseimmel lepakoltuk a dolgainkat, majd a pulthoz lépve vettünk egy-egy üveg sört és máris mentünk a színpad elé, ahol már az első zenekar hangolta a cuccokat. Sajnos egyéb okok már most csúszással kezdődött az este. Szomorúan vettem észre, hogy a meghirdetett zenekarok nevei sem tudták meggyőzni az embereket az eljövetelről, így elég csekély számban voltak jelent, körülbelül 20-30 fő személyében. (már aki a színpad előtt állt).
Az első zenekar a szlovák HATE MYSELF volt. A fiatal tagokból álló banda kegyetlenül lezúzta a színpad elé gyűlt tömeg fejét. Zenéjük a hardcore death metal vonalat képviselte. Ami tetszett a produkciójukban, az az énekes színpadi mozgása volt. Leírni talán azzal tudnám, hogy táncikálós, lábemelgetős mozgást végzett, hörgés és ordítás közepette. Bár a többiekkel sem volt gond ilyen téren. Első számuk a What if I Die Tommorrow volt. Pár embert a közönségből igen megnyert a zenéjük, mert jót tomboltak a számaikra. A hangosítás szerintem itt sem volt rossz. A zenekar további számai közé tartoztak a Misery of Human Heart, ami egy kétrészes kis nóta, amit egymás után el is játszottak, így nem hagyták pihenni a közönséget. A bulijukon még hallható volt egy feldolgozás is, a Heaven Shall Burn-től a Destroy Fascism, ami a zenekar Myspace oldalán is meghallgatható.
Érdekességként szeretném leírni, hogy egyik haverom segítségével sikerült beszélgetnem a zenekarral. El szerettem volna kérni tőlük a koncerten hallott számokat. Erre azt a választ kaptuk, hogy igazából nincs is címe a számaiknak. Így behoztak egy iPOD-ot és arról írták le a feltételezhető címeket. Vicces volt. 😀 Setlist: What if I Die Tommorrow, Hole in the Heart, Words, Misery of Human Heart (part 1), Misery of Human Heart (part 2), Destroy Fascism, cover – Heaven Small Burm), End of my Existence
Sajnos a lassú lepakolás miatt újabb csúszás következett, így volt időm kiugrani a Kikötőbe egy sörre. Ekkor tudtuk meg, hogy az ukrán No Emotions nevű formáció koncertje elmarad. Mire visszamentünk a Vigadóba, már a debreceni AUTUMN hangolt. Igazából őket vártam az est folyamán a legjobban. Nagyon szeretem azt a doom muzsikát, amit elő tudnak adni. A zenekar elég régen adott már koncertet itt Debrecenben. Visszatérve, már kicsit többen gyűltek a színpad elé. A fények eltompultak és az Autumn valami hihetetlen jó intrót játszott el. Ami már itt is megjegyezendő az az, hogy a zenekar maga játszotta el a számot, nem pedig CD-ről, mint azt rengetegen teszik. Maximum rájátszanak. Ami a következő számban megütötte a fülemet, az az volt, hogy nem ismerem. Igen. A szám vége után az énekes bejelentette, hogy már készül a második lemezük, -végre – és ha minden igaz, már nyáron kapható lesz a boltokban ‘And We Trust’ címen. Így a koncert főleg az új számokra épült. Buli közepén elérkezett a várva várt pillanat, amit én, és szerintem még igen sokan vártak.
Az énekes bejelentette, hogy most a zenekar himnuszaként emlegetett szám következik. Egyből kirázott a hideg és a kezemen felállt a szőr a nyitó gitártémák hallatán. A közönség ujjongani kezdett, és magam is nagy headbangbe kezdtem a fülbemászó dallamok és a síró gitárok hallatán. Talán ez a szám azért tetszik nekem annyira, mert a közepén lévő belassulás eléggé emlékeztet egy-két Silent Hill zenére. Szerencsére új számok mellett játszottak az előző lemez anyagából is, mint például a Wedding. Koncert legvégén, már a visszakövetelés után belekezdtek egy számba, amit sajnos két húrszakadás miatt nem tudtak folytatni. Ami pozitív, hogy próbálták menteni a menthetőt, és az énekes-gitáros letéve húrhiányos hangszerét csak énekkel folytatta tovább. Szám felénél kénytelenek voltak rájönni, hogy így mégsem lehet eljátszani a számot. Bocsánatot kértek a közönségtől és azzal abbahagyták a koncertet.
A másik várva várt zenekar, a tatabányai AGREGATOR következett. Nagyon régen láttam már élőben őket, és sosem okoztak csalódást egyik koncertjükön sem. Bár utolsó koncertjük óta, amit láttam, kicsit megváltozott a felállásuk. Gitár poszton Loderer László, míg a dobok mögött Nagy Károly erősíti tovább a zenekart. A közönség száma már ekkor megduplázódott. Magam is helyet foglaltam az első sorban. Ami kellemes csalódás volt az Agregátorban, hogy nem csak az új albumra összpontosítottak. Utolsó koncertélményemen inkább a Szürkület album nótái voltak a középpontban. Első számuk a Horizont volt, amit követett a Túlontúl. Az utóbbi volt az első szám, amit legeslegelsőnek hallottam a zenekartól. Magyarán ezzel a számmal tetszettek meg nekem úgy igazán. Az est fénypontját számomra a Gyökerek nélkül adta.
Körülbelül ugyanaz a hatás ért, mint az Autumnnál. Hidegkirázás… Együtt énekeltem és tomboltam a közönséggel. Hallhattuk a Szürkület című számot is, amire szintén nagyon sokat felordítottak. Bár másik személyes kedvencem a Puszta lét még nagyobb ujjongást váltott ki a közönségből. A bulit, amik feldobják pluszként, azok Tass monológjai, amit a számok előtt mond. Mintha verset mondana, majd utána lezúzzák az emberek fejét. Bár a dalok szövegei is olyanok, mintha versek lennének. Az este nem érhetett volna véget a Hattyútánc és a Sötét éden számok nélkül, ahol az utóbbi szintén a korai Agregator megismerését segítette elő. Szó, ami szó, az Agregator igen nagyot szólt az este folyamán, nagyon jó számlistával. A fanok igen meg lehettek elégedve a koncerten a zenekarral. Setlist: Horizont, Túlontúl, Szürkület, A rengeteg, Gyökerek nélkül, Zuhanás, Puszta lét, Krómszín ég alatt, Remény, Hattyútánc, Sötét éden
A folytatásban újra egy külföldi banda lépett fel, a szintén szlovák SANATORIUM személyében. Először tavaly áprilisban láttam őket. Akkor is elmondtam és most is elmondom, hogy azt est folyamán ők hozták a legnagyobb hangulatot. Szerencsére most már rendes műsoridőt adtak, nem úgy mint anno, így volt ideje mind a zenekarnak, mind a közönségnek kibontakozni. Brutális death metal zenéjükkel azt is megindították, aki nem szereti ezt a műfajt.
Persze csak képletesen. Hiszen a küzdőtér közepén tomboló emberek senkit nem kíméltek lökdösődésükkel, tombolásukkal. A színpadi fények össze-vissza villództak és a hangulatot tetézte a füst is, ami elnyelte a zenekar tagjait a színpadon. A Sanatorium se most kezdte pályafutását, már ’95-ben aktívan gyártották a számokat. Erősen érezhető a számaikban a Cannibal Corpse zenéje, ami talán nem is baj. Sajnos a koncertből nem láttam sokat, inkább hallgattam, mivel nem kívántam az örjöngő tömeg áldozata lenni, és a fényképezőt se kellett volna széttöretni, így tisztes távolságból figyeltem végig a zenekar produkcióját. Számaik közül hallhattuk a Fetus Rape-t vagy a Killing című nótát. Végignézve az embereket, lehet mondani, hogy eddig a Sanatoriumon voltak a legtöbben.
Az est utolsó fellépője a debreceni NEOCHROME zenekar volt. Ők is új felállásukkal debütálnak, hiszen Mányák Péter frontember kiszállt a zenekarból zenei és egyéb személyes okok miatt, így Vee gitáros vette át a frontot a zenekarban. Más részlegekben is történt változás. Hiszen Sathurn otthagyta a basszusgitárt és helyette ritmusgitározik. Így a Neochromeban új tagként lehetett üdvözölni az ex-Mortem és ex-Sin:overflow tagot, OD-ot. Személyes véleményem szerint Mányák Péter nélkül a Neochrome már nem olyan, mint volt. Bár zeneileg semmit nem változott a zenekar, de saját véleményük szerint erősebb a felállás, mint valaha. Egy intróval kezdték a bulit.
A füst ismét ellepte a színpadot, sötét hangulatot teremtve ott. A zenekar koncertje még mindig leginkább az újabb albumuk a Downfall/Collapse számaira épül, de ugyanúgy hallhatjuk a megszokott Misanthropy című klippes számot, aminek lejátszották mindkét részét. Hallhattunk egy feldolgozást is, Mayhemtől a Freezing Moon-t. A fellépés végén egy újabb feldolgozással lepték meg a közönséget, egy Celtic Frost feldolgozás keretében, ami a My Domain of a Decay névre hallgatott. Koncert során visszanyúltak a gyökerekhez is és eljátszották az anno kiadott, Out of This Cage címadó dalát is. Setlist: Across Hidden Levels, The Missing Reason, Inhumankind, Freezing Moon, The Reckoning, Misanthropy Pt. 2, My Domain of a Decay, Out of This Cage, Misanthropy Pt. 1
Összegezve az estét nem volt rossz koncert, csak azt sajnáltam, hogy nem jöttek el olyan sokan. Ha jól tippelem, akkor max 100-an ha lehettek, bár ez nagyon szubjektív megállapítás. Sajnos a jegyeladó sem tudott mondani biztosat, bár beszélgetésünkből kivéve, szerinte is eléggé emberszegény volt az este. De aki eljött kocnertre az nem bánhatta meg, én legalábbis nem bántam meg.
