2013. május 24. @ Budapest, Yuk
Nagy öröm számomra, hogy az elmúlt egy-két évben kezd kialakulni egy színvonalas, koncertképes, friss zenekarokból álló magyar színtér.
Az immáron harmadik alkalommal megrendezett Niburthday eddig minden évben összegyűjtött egy csokorral a kedvenc első lemezes vagy nagylemez előtt álló zenekaraimból, és ez idén is így történt.
A felhozatalt megnézve elég vegyes a kínálat, de egy jellemzőben osztoznak az idei fellépők: mindegyikük olyan zenét játszik, ami érdemes a figyelemre.
Az estét az Isatha nyitotta, akik eléggé közönségmegmozgató folk/death keveréket játszanak. A koncert az „Erdei Regék” című, nemsoká megjelenő korongjuk bemutatója volt, melyet már nagyon kíváncsian várok. Szerencsére a hangosítást kiválóan sikerült megoldani, így a hegedű és a fuvola sem suvadt el az éterben, mely általában véve sarkalatos pontja az ilyen jellegű zenekarok élő fellépéseinek.
Kiváló volt a koncert, a közönség részéről pedig remek volt a fogadtatás. Rajna Péter meglehetősen rutinos frontember, aki jól tud kommunikálni a közönséggel, Juci hangja pedig önmagában is élmény. Az általuk játszott zene valahol az Isengard és az Eluveitie között helyezkedik el, tipikus magyar dallamokkal megfűszerezve.
Engem meggyőztek, remélem hamarosan nagyobb ismertségre tesznek szert, és minél több klubbulin és fesztiválon lehet majd elcsípni őket.
Setlist:
1. A vérvörös ég alatt
2. Vándor
3. Pogány átok
4. Álomösvény
5. Árulók balladája
6. Felkelő nap
7. Utolsó dal
A Budapest-Dunakeszi tengely industrial metal formációja, a [Dolmen] számomra csak említés szintjén volt ismerős, a bemutatkozó EP-jüket sem hallottam még. Talán ezek a srácok voltak azok, akik stílus tekintetében legjobban kilógtak az est fellépői közül, mégis bő fél órás koncertjük tetszett a legjobban az egész fesztiválon. A Niburta dobos Milán és a Thunderbirddel bárdozó Écsi Ed óraműpontossággal játszották a futószalagok és fogaskerekek hideg ütemeit, amire a függőlegesen megdöntött szintetizátorba kapaszkodó Szűcs Bálint és Juhász András gitáros hegesztette rá az ipari zajokat. A frontember Udud Levente otthonosan mozog a színpadon, és kíváncsivá tett, egy nagyobb számú közönséget vajon mennyire tudna beindítani?
A [Dolmen] szövegvilága egyébként nagyon érdekes és inspiratív, valamint külön értékelendő, hogy mindehhez a magyar nyelvet használják. Bár részletesen még nem ismerem a számaikat, de a koncerten legerősebbnek a Jól Szerkesztett Képmutatást és a záró Dogmát találtam. A srácok hamarosan kiadják „Kapaszkodj, Amíg Bírsz” című debüláló lemezüket. Az Isatha album mellett ezt is muszáj lesz beszereznem.
„Minden fellépésünk életünk koncertje, és addig nem tesznek minket sírba, amíg nektek is az nem lesz.” – reméljük, így lesz!
Dolmen setlist:
1. V.45
2. Túl mindenen
3. Jól szerkesztett képmutatás
4. Renegát
5. Hontalan vágy
6. Emberarcú világ
7. Velem vagy
8. Minden visszhang
9. Dogma
A soron következő Scerra karrierje mostanában kezd felfelé ívelni. In Via című lemezük megjelenése óta egyre többen figyelnek fel erre a melodikus death metalt játszó budapesti csapatra.
Őszintén szólva egy szimpatikus brigádnak tartom őket, bár a zenéjük nem annyira az én stílusom. Az tagadhatatlan, hogy élőben egy hatalmas energiabomba az, amit csinálnak.
Ez rögön a nyitó Memento Mori-nál kiderült, amely nagyjából olyan hőfokon izzott, mint a legjobb WMD fellépések. Még azok a dalok is, melyek a debüt albumon nem sikerültek olyan meggyőzőre (A Kohó, Halálom), itt gyilkosan szóltak.
Vannak olyan bandák, melyekhez kell a személyes hallgatói élmény a produkció kerek egésszé válásához, és számomra a Scerra ilyen. Külön kiemelném a basszusgitáros Fekete Zsolt játékát. Általában a hasonló jellegű melodeath zenékben ez a hangszer abszolút háttérbe szorul, de a Scerra-ban végig hallható és karakteres. Tetszett ez a buli, a zenekart bármikor szívesen megnézek a jövőben.
Scerra setlist:
1 Memento Mori
2 Hangok
3 A kohó
4 A gyertyák csontig égnek
5 Halálom
6 Minden rendben
7 Imago
8 Boncoló
9 Tövistánc
A Niburtát az ország egyik legegyedibb és leginkább reményteli csapatának tekintem. A tavaly megjelent bemutatkozó anyaguk olyannyira modernre és szemtelenre sikerült, hogy azóta is szerves része a legtöbb metal házibulinak és „szakmai” beszélgetésnek. Sajnos eddig csak egyszer láttam őket élőben, akkor hangosítási problémák miatt a nem kevés számú akusztikus hangszerből nagyjából semmi nem hallatszott. Ez alkalommal a klub első traktusában minden nagyon jól szólt, így kiteljesedett a balkáni folkmetalcore élményem. A bolgár nyelven elénekelt intro után máris beindult a szülinapi síppal-dobbal-nádihegedűvel, és mélyrehangolt gitárral előadott örömzenélés. A Balkanic Heart azonnal mozgásra késztette az erre éhes rajongókat, akiket Busó úr profi frontemberként irányított a buli végéig, mikor épp szükség volt rá. Végre normálisan hallottam Martina hangját is, mely tiszta, határozott és egyedi. Talán a gitáros szekció kicsit visszafogottabban mozog, de az átélés rajtuk is tetten érhető volt. Ezzel ellentétben a basszer Kraken folyamatosan pörög a színpadon már-már védjegynek számító kockás ingében. A két „népzenész” a fellépés legüdítőbb színfoltja volt: Király Dávid és az idősebb generációt képviselő István kezében folyamatosan cserélődtek a kuriózumnak számító akusztikus hangszerek, és így, hogy hallani is lehetett mindet, sikerült felkenniük a cukros mázat a Niburta születésnapi tortájára. A dobok mögött történt egy kis meglepetés: A Forebears’ Dance előtt Milán bejelentette, hogy a The Konstellation-ös Oleg fog beugrani egy kis vendégszereplésre. Halkan megjegyezném, a magyar metal színtéren tevékenykedő tíz legjobb dobosban szerintem mindketten benne vannak, a játékstílusuk pedig teljesen eltérő. Mellesleg foglalkoznak tanítással, szóval ha valaki tényleg komolyan dobolásra adná a fejét, velük nem járhat rosszul. Miközben Oleg játszott, Milán egy csörgővel kísérte. Persze nem is lett volna születésnap egy újabb meglepetés nélkül, amely a Two faced nevű új dal képében került átnyújtásra a közönségnek. Tetszik az az elképzelés, hogy valaki más születésnapján én kapok ajándékot, szóval köszönöm szépen a Niburtának! Ezen a koncerten egy minden tekintetben profi és lelkes zenekart láttam, akik éheznek az elismerésre és a sikerre, amit remélem minél hamarabb meg is kapnak, legyen szó hazánk határain belüli vagy azon kívüli színtérről.
Niburta setlist
1. The Descent (intro)
2. Balkanic Heart
3. Nap és Hold
4. Dance of Satyrs
5. Forebears’ Dance
6. Mašala
8. Što Imala Kăsmet
9. Two faced (új dal)
10. Awakening
11. Forgotten Path
Az estet a számomra eddig ismeretlen Ankh zárta. A Tükörterem című bemutatkozó EP-jüket azóta meghallgattam, de nekem kicsit furcsa még az általuk játszott zene. Élőben törekednek az egységes színpadkép megteremtésére, ami nagyon tetszett, ahogy a tagok szemmel látható lelkesedése és összeszokottsága is, viszont a tiszta női énekes, hörgős melo-death folkos jegyekkel és fuvolakísérettel valahogy nem ragadott magával. A magyar szövegek viszont nagyon tetszenek, a fellépés után elolvastam őket a teljesebb megértés érdekében, és megérte. Szerintem alakulni fog még ez a zenekar, megtalálja a saját hangját a stílusok tengerében, melyek láthatóan hatottak és hatnak rájuk. Várom az első nagylemezt is, mert az EP sajnos nem adja vissza az élőben nyújtott teljesítményt.
Ankh setlist:
1. Lezárt Szemek
2. Fekszel a Földön
3. We Are Gonna Fall
4. Tükörterem
5. Éj az Erdőben
6. The Longest Journey (Part I.)
7. Kiadatlan új dal
8. Kiadatlan új dal
A Niburta fotókat Stadler Judit készítette.