2008. október 4. @ Budapest, Henry J. Beans
Kis hely, relative (remélem, csak még) ismeretlen zenekarok, nagy buli, nagy hangulat. Röviden így foglalhatnám össze a budapesti Henry J. Bean’s Pubban tartott október 4-i koncertet. Készülődő, jókedvű zenészek fogadtak, amikor megérkeztem, ami előrevetítette a családias, jó hangulatú estét. A hely maga a földszinten egy étteremként üzemel, az alagsorban pedig egy kis kulturált koncerthellyel rendelkezik.
Elsőként a Interface zenekar lépett színpadra. Jobbára feldolgozásokat játszottak, méghozzá punk stílusban. A buli megalapozását elvégezték, hiszen a közönségre is átragadt a lelkesedésük. Sok helyük nem volt mozogni a színpadon, de amit lehetett, megtettek a hangulat kedvéért. Látszott rajtuk, hogy élvezik, amit csinálnak. Játszották például az Alvintól a Kurva életet, de egy kicsit stílusidegen módon a Bikinitől a Közeli helyekent is. Még keresik a pontos stílusukat, de jó úton haladnak. A hangszeres tudásukat egy rossz szó nem érheti. A hangzás viszont nem volt a helyzet magaslatán. A basszus szépen szólt, de a gitárok erőtlenek voltak, a szólókat még a hangfal közelében sem nagyon lehetett hallani.
Másodikként lépett fel a dunaújvárosi Inside My Head. Őket az Atfeszten láttam először, és már akkor is nagyon jó benyomást tettek rám a zenéjükkel. Egy energikus metalzenét nyomnak némi hörgéssel és hardcore-betéttel. Király gitárszólókkal, tökös ritmusokkal, marha jó basszusbetétekkel (talán ez volt az egyetlen, ami most nem igazán jött át mindig) adják elő a nagyon kis hangulatos számaikat. És ami külön pozitívum, hogy látszik a srácokon, hogy élvezik a zenét, és nagyon szeretnek játszani. Most még jobb bulit nyomtak le, mint Nyírbátorban. Bőgött a gitár, üvöltött az ének és a közönség is, ment a headbang, kattogtak a fényképezők: egy igazi családias koncert volt kifogástalan zenével és majdnem tökéletes hangzással. A koncert vége előtti húrszakadás sem törte meg a srácok lendületét, és lelkesedését. Elő a pótgitárt, és folytatódott a „varázslat”. De hogy ne csak pozitívumokat mondjak: játszhattak volna többet is… Jól tudom, hogy az idő véges, meg a helyen 10 után nem lehet hangoskodni, de el tudtam volna még egy fél órát hallgatni a bandát, annyira ott volt a szeren a produkció. Jövő év elején jön ki az új EP-jük. Csak javasolni tudom mindenkinek a beszerzését.
Záróbandaként a budapesti Noise Fusion lépett a deszkákra. Ez a koncert az ő Never Release turnéjuk egyik állomása volt. Főzenekarként fel volt adva a lecke, hiszen egy felspanolt közönséget kellett szinten tartaniuk. Sikerült nekik. A zenéjük körülírása meg remélem nekem sikerül majd úgy, hogy ők is rábólintanak. Azt mondanám, hogy egy energetikus metalzene, modern, thrash, stoner betétekkel, néhol szaggatott ritmusokkal, tiszta énekkel és változatos üvöltésekkel. Körülbelül háromnegyed órájuk lehetett összesen, de megtették, ami tőlük tellett. Az énekes végigszaladta és headbangelte a színpad minden egyes négyzetcentijét és a gitáros/vokálos srác is nagyot alkotott. Iszonyat jó szólóik vannak, és koncerten nagyon üt ez a zene. Hogy lemezen mennyire üt, azt pedig érdemes kipróbálni. A közönség hangulata ott folytatódott, ahol az Inside My Head koncertje után abbamaradt. Ment a headbang, a hangos taps, látszott az embereken, hogy élvezik a bulit. És mindenki csalódottan vette tudomásul, hogy tízkor be kell fejezni, ha tetszik, ha nem. Ez a tény annyira nem tetszett, mint amennyire a koncert tetszett…
Összefoglalásként csakis annyit tudok mondani, hogy egy igazán jó hangulatú, családias koncertnek lehettem részese, az Inside My Headet és a Noise Fusiont pedig remélem, minél több ember fogja felfedezni magának. Csalódni nem fog bennük, az biztos.