2015. október 3. @ Debrecen, Kaptár Klub
Elég nehezen akart indulni az este. A FB eseményen 19:00 órai kezdés (kapunyitás) volt írva. Emberek még sehol nem voltak, csak a zenekartagok járkálgattak fel alá. A szervezővel való kis beszélgetés után majd egy óra várakozással telt az idő, amit egyedül nem volt túl kellemes eltölteni. Elmenni meg már nem akartam.
Olyan negyed kilences kezdés környékén a debreceni TRENDKILL vette be a színpadon elég családias közönség előtt. Maradandó nyomot nem hagyott bennem a zenekar. Néhol meglepően súlyos témákat játszottak, de számomra ez kevés volt, hogy élvezetes legyen a koncert. Az élményt a hangzás is kellőképpen rontotta. A hangszeren eléggé elnyomták egymást, ráadásul élvezhetetlenül hangos volt. A gitárszólót is onnan ismerhette fel a koncertnéző, ha épp azt nézte, hogy jár a gitáros keze. Az összkép amúgy nem volt olyan vészes, a zene sem volt rossz, de nem kapott el a hangulata, nem volt benne az a plusz, ami miatt kiemelkedne a többi hasonló zenekar közül. Nagyobb közönséggel talán élvezhetőbb és jobb bemelegítő zenekar lehetett volna, de ma este számomra ez elmaradt.
A folytatásban a romániai RIOTMONK okozott tátott szájas meglepetést. Bevallom őszintén a zenekar első pár dalát sajnos lekéstem. Viszont, amit hallottam és láttam, az minőségi zene volt. Nem akarom agyondicsérni a zenekart, nem ők voltak az este legjobbjai, de jelentősen jobb volt és hangulatosabb, mint az előző banda. Ugye nem a MR volt a meghirdetett zenekar, eredetileg a Room of the Mad Robots jött volna, de ők sajnos lemondani kényszerültek a bulit. A Riot-ot sem nézték sokkal többen, mint a Trendkillt. A hangzás már valamivel jobb volt, sőt. Az ének érthető volt, a gitárok is jól szóltak. Az énekes hangja pedig mocsok jó volt. A zenéjükről talán egy kicsit a Stone Sour jutott eszembe. A dalok között nem sokat vacilláltak, de két kezemen nem tudnám megszámolni, hányszor hallottam a fuckin’, fuck szót. 🙂
A folytatásban az ANGERTEA gyakta le mindenkinek a fejét. De tényleg. Ez a három jóember olyan erővel zúdította le a színpadról a zenéjüket, hogy abban hiba nem volt. A bátortalan közönséget hamar a színpad elé csábította Mihály Gergely énekes. Gergő mind hangilag, mint frontemberileg legalább olyan szinten van nálam, mint az IstenHátaMögöttes Pali, a Fish-es Krisztián vagy akár a Subscribe frontemberei. Mindegyik zenekart, beleértve az Angertea-t, egy élmény látni a színpadon. És nem csak azért, mert elmondanak pár poént, hanem azért, mert látszik rajtuk, hogy szeretik azt, amit csinálnak, nem izzadságszagú, nem erőltetett a fellépésük. Nem akarnak másnak tűnni, mint amilyenek. Legalábbis nekem ez jön le, az hogy a valóság mit fed, már más tészta. Nekem az a lényeg, amit a színpadon látok. És amit ma este láttam és hallottam az Angertea zenekartól, azt utólag is köszönöm. Visszakanyarodva az elejére, hangulatosan telt a koncert, mindig volt kontakt a zenekar és a közönség között. Szegény Miguel remélem megúszta az anális közösülést Gergő által. Az ilyen megjegyzéseken kívül volt még egy pár plusztizennyolcas, amit bizonyos hölgyek miatt nem mondok, mert még magukra ismernek.
Nem kevesebb, mint négy év után jó volt olyan dalokat újra élőben hallani, mint az Endless Fields vagy a három dekoratív hölggyel készült… klipes dal. A hangosítással baj nem volt végül is, bár néha hangosnak tartottam. A koncertet színesítette az Omega Diatribe gitáros beugrása is. Gergő pedig nem tudott ellenállni és félmeztelenre vetkőzött, hátha megkívánja valamelyik férfiállat csábos testét. Egy mondata azért megragadt bennem félig meddig, hogy ők vidéki zenekar, akik csúnyán beszélnek, emiatt elnézést is kért sokszor, de ez már hozzátartozik a zenekar imidzséhez. Ráadásul annak ellenére, hogy minőségi zenét tolnak, nem játsszák a fejüket, mint sok más zenekar akár a fővárosból is. A végén pedig Gergő teljesen offon volt, csodálkozom, hogy szegény gitár egyben maradt a koncert végére, hiszen kapott hideget, meleget a frontembertől, de ha jól láttam még csak egy húr sem szakadt el.
Az est utolsó fellépője a sokakat várt OMEGA DIATRIBE volt. Annak ellenére, hogy idén hallottam róluk először, már egy ideje színesítik a magyar zenei palettát. Az extrém groove metalt toló banda koncertje első hallásra teljesen rendben volt. Lemezről a srácok nem nagyon győztek meg, így kíváncsi voltam, hogy koncerten milyen élményt nyújt a Diatribe zenéje. A setlist leginkább az idén megjelent Abstract Ritual EP-ről szólt, itt pedig érdemes megemlíteni, hogy az EP dalait nem más dobolta fel, mint Kevin Talley (Six Feet Under, Chimaria…). A hangzás korrekt volt itt is, bár az ének annyira nem jött át, mint mondjuk az Angertea-nél. A közönség továbbra is családias maradt, de pár arc azért mozgolódott a küzdőtéren.
Nem azt mondom, hogy ez volt életem legjobb koncertje, de most sem élmények nélkül hagytam el a Kaptárat. A közönség mennyiségét picit sajnálom, de majd legközelebb hátha többen lesznek.
