2008. május 10. Budapest, Avalon Klub
Azt, hogy a thrash visszatérőben van mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyre több régi thrash csapat illeszti bele hazánkat a turnénaptárjába. Jelen esetben a kultikus brit Onslaught-ról van szó és a Horns Up Festival tour-ról.
Sajnálatos módon elég nagy kavarás folyt eme koncert megtartásáról, márciustól tologatták a dátumot, változtatták a rendezvény helyét, de így utólag szemlélve megérte ez a két hónapos csúszás. Az Avalon klubra esett a végső választása a szervezőknek.
Jómagam most jártam első alkalommal az Avalonban és meg kell mondjam, hogy amiket eddig hallottam a helyről -sok pozitívum- az mind igaznak bizonyult! Egy teljesen nyugat-európai színvonalú metal klubról van szó, mind küllemben, mind a hangzást illetően, sok ilyen szórakozó helyre lenne még szükség itthon!
Na de nézzük a lényeget, magát a mini-fesztivált. Azért írom, hogy mini-feszt mivel két külföldi fellépő kiesett a fellépők közül. A svéd Carnal Forge és a görög Suicidal Angels általam ismeretlen okok miatt elmaradt.
Kapunyitás után néhány perccel érkeztünk meg a helyszínre és mivel már a pénztárnál ki volt írva nagy betűkkel a fent említett bandák kiesése a programból, volt időnk bőven ismerkedni a hellyel.
A főbandán kívül a hazai Tremor koncertjét vártam a legjobban, nem csak azért mert személyes barátaim, hanem mert nem rég fejezték be az új nagylemezük rögzítését. Várható volt, hogy ezen a koncerten rengeteg új tételt zúdítanak majd ránk.
Ami után az Onslaught belőtte előre a hangcuccot utána pár perc felkészülés után érkezett a színpadra a Tremor triója. Ahogy azt sejteni lehetett, az új anyag dalait mutatták be inkább. Ami azt illeti elég old-school-ra vették a riffelést ezúttal, az új nóták igen sok régi Destruction hatást hordoznak magukon. Így első hallásra legalábbis ahhoz tudnám hasonlítani. Olyan számok hangoztak el a friss dalok közül mint a „Sakál”, „Vörös Nap”, stb. A Thrashtamentum Ep-ről a kihagyhatatlan koncert slágert a „Gaia”-t kapták elő nagy-nagy örömömre. A meglepetés viszont csak ezután következet: A befejezésül a Destruction „Bestial Invasion”-jét zúdították ránk! Sajnos a nézőtér ekkor is (és azt este végéig elég foghíjas volt). Inkább csak ücsörögtek még az emberek a fotelokban, bárban. De elismerően tapsoltak és fütyültek minden szám után.
Kíváncsi leszek, lemezen milyen lesz az új Tremor! Így élőben elég ígéretes volt.
Aki másodikként birtokba vehette a színpadot ezen az estén az a budapesti Kill With Hate volt. A Sin of Kain énekessel kiegészülve a banda kezd egy ún. super-group-hoz hasonlítani. A szólógitáros Ákos az Archaic-ból lehet ismerős, a dobos Khrulnak nem is kísérlem meg kiszámolni, hány bandája van összesen. Két gitár. Basszus, dob és ének felállásban működnek a srácok és gyors, brutal death metal-t játszanak. Láttam már őket pesten nem rég, akkor valahogy jobban tetszett. Mindenki odateszi magát a bandában, ez látszik is, de lehet ezen az estén én nem voltam rájuk hangolódva. Mindent összevetve viszont az előzenekari teendőket maximálisan teljesítették.
Ezután érkeztünk el az első külhoni fellépőhöz, az Eufobia Bulgáriából érkezett ide. Ők is a death metal követői, ez hallatszott is a zenén, de a Kill With Hate-hez képest bőven „lágyabb” zenéről beszélhetünk. Az első számnál igen csak meglepődtem amikor a dobos srác tolta az éneket a témák alá. Elég ritkaság számban megy ez, főleg a mai death metal mezőnyben. Aztán a basszeros és a gitáros is be-be segített a szövegek előadásában. Nem sok emberből váltottak ki pozitív visszhangot a teremben, pedig szerintem nem volt rossz, csak annyira nem voltak ide valók az est többi fellépői közé. Ebbe valószínűleg belejátszott az is, hogy az énekes gitáros elég „langyinak” tűnhetett mindenki számára. Egy nőhöz volt hasonlatos a megjelenése. De ennek ellenére nekem tetszett a koncertjük, csak talán egy másik helyen, egy másik alkalommal jobban tudtak volna érvényesülni.
Mire az Onslaught-ra kerül a sor -gondoltam magamban- biztos megtelik a nézőtér. Hát nem így történt. Ha azt mondom, hogy kb. száz ember lézengett összesen az Avalonban akkor nem sokat tévedhetek. De tény, hogy a gyér számú közönségből majdnem mindenki bejött a színpad elé amikor a brit thrasher-ek belecsaptak a húrokba. Várható volt, hogy az új „Killing Peace” lemez képezi majd az koncert gerincét. Így is lett! A címadó tétellel kezdtek, a nyitó riff utáni kiállásnál néhány fanatikus -velem együtt- ordította: „Spitting blood in the face of God”! Ă“rási buli vette kezdetét. Néhány külföldi cimborával próbáltunk hangulatot csinálni, de egy-két arcot leszámítva az emberek inkább csak nyugodtan álltak és nézték a főbandát. Az új lemez nótáiból majdnem mindet elővették, volt „Destroyer of Worlds”, „Burn”, „Pain”, stb. De néhány klasszikust is hallhattunk a régebbi, ma már klasszikusnak nevezhető lemezeikről. A legmókásabb momentuma a koncertnek az volt amikor az énekes a koncert hevében kiejetette a mikrofont a kezéből headbangelés közben! Hiába, ők is emberek és egy kicsit sem vett vissza a koncert lendületéből ez a baki! Sy Keller amúgy is egy remek hanggal rendelkező énekes, élőben is hozta a lemezen hallható énektémákat. Láthatóan élvezték a koncertet, végig headbangelt mindenki! Nige és a másik gitáros is pontosan adták elő a kemény thrash témákat. A legaktívabb tag Jeff Williams basszer volt, ő mászkált a legtöbbet a színpadon.
Így visszagondolva remek koncert volt, csak a néző szám volt szánalmas. Pedig a hely is megfelelő volt. Mondhatni, hogy aki jelen volt az mind a bandák miatt jött le és nem csak lézengeni.
Reméljük hozzájuk hasonlóan sok thrash zenekar látogat el hozzánk idén!