2013. február 23. @ Debrecen, Dharma Klub
Utolsó pillanatokra hagyott döntés vált valóra szombat este, mikor is lehetőséget kaptam, hogy sajtósként meglátogassam a Dharma Klub által szervezett soron következő koncertet. Kicsit korai érkezésnek számított a nyolc óra, mivel alig lézengett 10-15 ember a klubban. Én is találkoztam pár ismerőssel, akikkel eltöltöttem az estét. Már megittunk egy sört a pult környékén, mikor csodálkozva vettük tudomásul, hogy még mindig nem lehet jegyet venni. Az emberek gyűltek, az első zenekar pedig hangolt az estére. Kis idő elteltével kénytelek voltunk megkérdezni az egyik biztonsági embert, hogy mégis hol lehet jegyet venni. Erre kiderült, hogy ezúttal a pult szolgálta ezt a célt. Gyorsan megszerezte mindenki a maga belépőjét és már mentünk is a koncertterembe.
Az estét a tavaly alakult, debreceni ESCAPE 07 zenekar kezdte. A srácokat zenéjét ezelőtt még nem hallottam semmilyen formában, pedig túl vannak már pár koncerten. Az utóbbi napokban pedig egy EP készítésébe is belekezdtek. A kezdés elsőre nem volt túl meggyőző. Erőtlennek éreztem az első pár dalt. Nem éreztem azt az erőt és lendületet, amit egy modernebb, kicsit metalcore-osabb zenénél érezni kellene. Kicsit egyszerűnek éreztem a témákat, néhol bele-bele lopva jó témákat a zenébe. Gondolok itt leginkább az utolsó pár dalra, amit ha jól tudom fel is vesznek majd a srácok.
Ebből a pár dalból látszik, hogy vannak ötletek, viszont nagyon sokat kell még fejlődniük, hogy ezek teljes egésszé formálódjanak jó dalok formájában. De ez betudható annak is, hogy egy fiatal bandáról van szó és még nincs az a kiforrottság a zenéjükben, ami a későbbiekben talán majd meg lesz. A hangosítással nem igazán voltak problémák, bár lehet emiatt volt a koncert eleji erőtlenség.
A folytatást, a szintén debreceni DASH zenekar szolgáltatta. Korábban lehetőségem volt a tavalyi, debütáló koncertjükön részt venni, de akkor nem igazán győztek meg. A közönség létszámát figyelve, hagyott kívánni valót maga után az este. Viszont a Dash nem panaszkodhatott, hiszen az ő fellépésükön voltak a legtöbben. A légkör családias volt, ami egy zenekar szempontjából szerintem egyes esetekben hátrány. Ez alatt azt értem, hogy leginkább a zenekar ismerősei és közelebbi rajongók voltak a koncerten. Szerintem. Merem ezt azért is kijelenteni, mert a soron következő Orient Fall koncerten, negyed annyi ember volt. De ezt majd később… Visszatérve azt akartam kihozni a dologból, hogy ami Debrecenben működik, más városban már nem biztos, hogy fog, ha a közönség létszámát nézem. De, hogy ne jártassam a számat feleslegesen, a hangulat jó volt, az énekes viccelődött.
Az első soros mozgás is végig jelen volt minden egyes dalnál. Sokan a szöveget is végig ordibálták a koncert alatt. A Dash sok szempontból nyújt kellemes hallgatást. Gondolok itt az olykor-olykor megjelenő jazz-es betétekre, amik tényleg felüdülést jelentenek az olyan dalokban, mint például a Without Power slágerdalban. Emellett akadnak ötletes kiállások és emlékezetes ének dallamok. A kellő dinamika megvan, ha csak a Nation of Undeads kezdésére gondolok. Ami viszont kontra, hogy néha a dalok túl hosszúak és unalmasba mennek át számomra. Ez nem csak otthon hallgatva, de itt a koncerten sem volt kellemes élmény. Az utolsó dalokra már leültem és úgy folytattam a koncert nézését. Amúgy nincs bajom a hosszú dalokkal, de a Dash esetében szerintem jobb volna az ötleteket rövidebb dalokba tömöríteni, nem pedig egy számban sokat, ami tényleg elnyújtja azokat. Összegezve a második Dash koncerten már kellemesebb élményt adott, mint az előző fellépésük.
Végezetül jöjjön az est sajnos legnagyobb csalódása, a budapesti ORIENT FALL. Nem titok, hogy az ő koncertjüket vártam a legjobban, mivel egy olyan zenekarról van szó, akinek a koncertjére elég nehézkes számomra eljutni. A nem is olyan rég még basszusgitárost kereső banda, először járt Debrecenben. Itt térnék vissza a korábban már említett közönség létszámára. Szomorúan vettem tudomásul, hogy körülbelül húsz ember maradt az Orient Fall koncertjén, ami barátok közt is elég csekély létszám. Ami még nagyobb negatívum, hogy sikerült olyan szinten elrontani a hangosítást, amire korábban panasz nem volt.
A dob szinte mindent elnyomott, az énekből szinte semmit nem lehetett hallani. Még másnap is a cin csengett a fülemben, olyan hangos volt. Ettől függetlenül valahol legbelül örültem, hogy végre eljutottam egy Orient Fall koncertre, ahol végre hallhattam a kedvenc sláger dalomat, a Ravenholm-ot, olyan más dalok mellett, mint a Kalózdal (Our Pirate Song (Pirates We Were Meant To Be)), vagy a Serpent Grace. Emellett halhattunk egy kis ízelítőt a soron következő felvételekből is. Az énekes invitálásának ellenére se volt nagyon mozgás a küzdőtéren. Nekem se nagyon volt, elvette a kedvemet a tömeg. A srácokon is szinte azt láttam, hogy legyünk már túl a koncerten, azt menjünk haza.
Ilyen emlékekkel telt el az este, ami többnyire jó volt, de sajnos nem lehetett elmenni egy két negatívum mellett sem. A zenekaroknak köszönöm a fellépést, a Dharma klubnak pedig a lehetőséget.