2010. február 27. @ Ausztria, Bécs – Gasometer
Amikor végigböngésztem a Paganfest helyszíneit, és nem találtam köztük Budapestet meglehetősen csalódott lettem. Elsősorban azért, mert ez azt jelentette, hogy az Arkona sem látogat hozzánk, és meghallgatva az új albumukat a korábbiaknál is jobban sajnáltam, hogy nem hallhatom-láthatom élőben őket.
Végül egy baráti rábeszélés hatására néhányan útra keltük Bécs felé, és szinte teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy nem bántuk meg, mert nem kellett csalódnunk sem a fellépőkben, sem a hangulatban.
Maga a koncert helyszíne is megérdemel néhány szót. A Gasometer egy átalakított, hatalmas gáztartály, egy óriási henger. A környék több hasonló „épülete” és a modern stílusú, merész házak egy sajátos, futurisztikus hangulatot kölcsönöznek a helyszínnek.
A koncertterem szubjektív szemmértékem szerint kicsit nagyobb, mint a PeCsa, teltház nem volt, de azért akadt lelkes közönség szép számmal.
A koncertek germános precizitással pontban 19:00-kor elkezdődtek. Az első fellépő a Varg volt. Zenéjüket nagyon egyéninek nem mondanám, egy rajongó szerint: „hősi germán harci pogány death metál, akik vörös-feketére festve bőrpáncélban feszítve büntetik a népet… De abban egyet értettünk,” hogy „bemelegítő” együttesnek tökéletesek voltak (hatalmas pogó és wall of death)” (by Skalle). Szövegeiket anyanyelvükön írják, talán ennek köszönhetik nagy népszerűségüket Ausztriában is. Az idén megjelent Blutaarról is hallhattunk számokat azalatt a félóra alatt ami nekik jutott.
A soron következő Arkona koncert elején történt szerintem a szervezőség (hangosítók) egyetlen nagyobb bakija, ugyanis kb. fél percig Mása énekéből semmit nem lehetett hallani, de szerencsére a hibát gyorsan kijavították. Az ezután következő bő félóra úgy repült el, hogy szinte észre se vettük, az énekesnő és zene lendülete annyira magával ragadott minket. Az énekesnő hangja és az összes tag játéka is olyan jól szólt, mintha csak lemezről hallgattuk volna. Ha valamivel nem lehettünk elégedettek az a közönség volt, nagy részükből nem tudtak kiváltani nagyobb lelkesedést. Remélhetőleg ez csak azért volt, mert még nem ismerik elég jól az Arkonát. Az új, egyébként remekül sikerült, Goi, Rode, Goi albumot is bemutatták, habár dalok között szünetet se tartottak, így se fért bele túl sok nóta a rövidke időbe (azért őszinte örömünkre a Po siroy zemle igen.) Hiába szerettük volna, ráadást nem kaptunk. Feszes a koncert programja, késni nem lehet. Nagyjából egyetértettünk, hogy ezt az élményt aznapra nehéz lesz felülmúlni. Nem is sikerült.
A következőként fellépő osztrák Dornenreich szereplése alatt az előtértben pihentük ki az Arkonát. A koncertterem hangszigetelése tökéletes volt, meg amúgy is az előtérben valami más zene szólt, szóval a hazaiakból sajnos teljesen kimaradtunk.
Ezután az Eluveitie állt színpadra, az érdeklődők számát tekintve ők voltak az est főzenekara. Minden nagyon szépen szólt, a kelta dallamok és a lendületes keményebb zenei alapok mulatásra ösztönöztek mindenkit. A szövegek közül is többet ismert a közönség (és nem csak a szinte slágernek mondható Inis Monát), hanem az új albumról (Everything remains as it never was) valókat is. A frissek mellett a Spirit (Tegernako) és a Slania dalai sem maradtak el. Talán az is hozzájárult ahhoz, hogy a közönség élénkebb volt, mint az Arkona alatt, hogy itt a frontember az embereket az anyanyelvükön tudta lelkesíteni. Az Eluveitie is végig fenntartotta a remek hangulatot, a jó egy órás koncertnek egyetlen unalmas pillanata sem volt.
Az est zárásaként a Finntroll lépett színpadra. A közönség sorai láthatóan megritkultak, ami őszintén meglepett. A banda hozta a megszokott stílust és hangulatot: végig ugrálásra, mulatásra csábító nóták. Az énekes kevesebbet kommunikált talán, mint korábban már tapasztalhattuk tőle, de ezt az idő szűkének betudhatjuk. A koncerten felcsendültek nagy klasszikusok (Skogens Hämnd, Trollhammaren), ritkán hallható dalok is (Segersång) és az új, Nifelvind című album bemutatása sem maradt el (Solsagan, Den frusna munnen).
Éjfélkor véget ért a mulatság. A Gasometer be is zárt, de volt szervezett afterparty, szóval biztosak lehettünk, hogy lesz hol megvárnunk a reggeli vonatot.
Egyikünk sem bánta meg, hogy végül nekivágtunk ennek az útnak, ha valamire panaszkodhatunk az csak a koncertek rövidsége volt, és most már tapasztalatból mondhatjuk hogy reméljük az Arkona is ellátogat majd hozzánk, remélhetőleg egy ennél hosszabb programmal. A többi együttes a májusi csillebérci Metalfesten látható lesz.