PaganFest 2011 – Koncertbeszámoló

2011. március 22. @ Budapest, Club 202

Az egy év kihagyással hazánkba látogató pogány ünnep (ami ráadásul a pogány tavaszünnep után két nappal ért ide) ismét kitűnő zenekarok armadáját hozta el. Bár én őszintén szólva örültem volna, ha a 2008-as eseményhez hasonlóan idén is fellépett volna egy magyar banda, a felhozatal így is kitűnő volt.

Sajnos kissé késve, az első koncertnek, a finn szimfonikus fantasy/folk metalos Kivimetsän Druidi produkciójának csak a második felére értem oda. Élőben jobbak voltak, mint a lemezeiken, bár hamar feltűnt, hogy az ének és a billentyű hangosítása hagy kivetnivalót maga után. A finn druidák (urbánus néven „kivimetsző druidák”) muzsikája egy kicsit a szintén finn Nightwish zenéjére emlékeztetett engem, egy kis harci arcfestéssel és műpáncéllal megspékelve, de nagyon jól megalapozták az est elkövetkező részét.

A második fellépő az Izraelben alakult keleti szláv és német tagságú Arafel volt. Bajor énekesük, Helge az Equilibriumból lehet ismerős, mint egykori énekes. Nagyon zúzós zenét toltak az epikus-háborús metalban utazó keletiek, szerintem jóval több időt érdemeltek volna, de hát ez egy ilyen fesztivál (itt jegyzem meg, kivételesen majdnem minden óramű pontossággal kezdődött és futott, abszolút tartották a zenekarok az időt). A banda a hangsúlyt nemrég megjelent For Battles Once Fought albumra helyezte, olyan epikus dallamok csendültek fel, mint a Kurgan, az instrumentális The Last Breath of Fire vagy személyes kedvencem, a koncertzáró Death Of Archaic World. Sajnos az ének és főleg a hegedű alig hallatszott, bár az ukrán származású hegedűs hölgy látványa sokakat kárpótolt, aki ráadásul a koncert végén a közönségbe is ugrott.

Az est mási fénypontja a hazánkban nagy népszerűségnek örvendő germán viking black csapat, a Varg (akik most jártak nálunk harmadszor és RockMaratonra újra jönnek). Népszerűségüket tükrözte a közönség megduzzadt száma is. Sajnos a fáklyák most hiányoztak a színpadról, de a látvány így is tökéletes volt. Ők is több időt érdemeltek volna, amit tetézett a minimális késés is, ami az énekes új tetkójának készítése miatt volt (megjegyzem, szinte minden bandából volt egy-két emberen új tetoválás). Sajnos az ének hangosítása itt sem volt tökéletes (még egy mikrofoncserére is szükség volt), ellenben minden koncerten meglepően jól szóltak a basszusgitárok. A rövid műsoridőbe olyan nagyszerű nóták fértek bele, mint a Wir sind die Wölfe; a Schwertzeit; a Blutaar; a Viel Feind, viel Ehr’; a Wolfszeit és a Wolfskult (konkrétan csak ezek). Tehát a német farkasok is főleg az új albumukkal készültek és sokak nagy kedvence, a Skål nem hangzott fel. Ezzel szemben komoly nyelvleckét kaphattunk a közönség részéről kamunémetből.

Az est első igazi főzenekara a „finn metal maffia”, a nagyon epikus pogány fémzenét toló Moonsorrow volt. Bár ők több időt kaptak, mint az előző zenekarok, ez csak négy szám lejátszására volt elég (aki ismeri epikus hosszúságú dalaikat, az meg sem lepődik ezen). A közönségben előkerültek a finn zászlók és felhangzottak a kamufinn dalszövegek is. A koncertre a több mint negyed órás Kuolleiden Maa (ami az új album, a Varjoina Kuljemme Kuolleiden Maassa címadó dala lényegében) tette fel a koronát. Elhangzott a kultikus Sankarihauta és sokak kedvence, a Kivenkantaja is, bár sajnos az énekből és az oly fontos billentyűsjátékból ismételten nem sok hallatszott. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy engem élőben sem igazán győzött meg az északi „maffiozók” zenéje.

A következő fellépő a black-death körökben kultikusnak számító svéd Unleashed volt, akik durva nordikus zenéjüket viking-skandináv dalszövegekkel erősítik. Én lemezen nem igazán hallgatom őket, nem annyira az én világom, de a nyolcvanas évek közepe óta működő nagy öregek koncertje abszolút pozitív meglepetés volt számomra. Minden kitűnően szólt, még az ének is megjavult, persze előnyük volt a szintetizátor és a népi hangszerek hiánya ezen a téren. Olyan nagyszerű dalokat hallhattunk, mint a The Longships Are Coming; a This Time We Fight; a Midvinterblot vagy a Hammer Battalion. A közönség sorai – bár alapjába véve megritkultak –, új arcokkal, fanatikus Unleashed rajongókkal is felfrissültek.

Az est egyértelmű főzenekara a mulatós metalnak is titulált (bár ennél jóval mélyebben szántó dalaik is vannak) finn erdei klán, a Korpiklaani volt (erdei mivoltukat dísz műfák színpadra vitelével is hangsúlyozták). Ez a tömegen is meglátszott, ekkor a klub több mint fele megtelt. A hozzánk szinte hazajáró északi testvéreink váltva játszottak új és klasszikusabb nótákat is, bár a népi hangszerek, főleg a harmonika még most is elég rosszul szóltak. A koncert a friss Päät Pois Tai Hirteen című nótával indult, majd felhangzott a régebbi Cottages and Saunas is. Nagyjából ez alatt/után került fel a szarvasagancsra a magyar nemzetiszínű kokárda, amivel testvéreink a magyar hősök előtt tisztelegtek. Ezután jött egy mulatósabb szekció, olyan humppa-slágerekkel, mint a Tequila; vagy a Journey Man. Ekkor az énekes-frontember Jonne lecserélte gitárját egy kisebb méretű buzukira és azzal folytatta a koncertet a Koivu Ja Tähti és az Ukon Wacka című új szerzeményekkel. Majd egy újabb hangszercsere után egy mélyebb buzukival felhangzott a finn Hector együttes dalának feldolgozása is, a Juodaan Viinaa. A koncert további részében inkább pogózós-táncolós nóták szólaltak meg, mint a Vodka; a Wooden Pints; és ráadásként a Motörhead klasszikusa, az Iron Fist hegedűvel megspékelt verziója, majd a Beer, Beer zárta az estet.

Összességében kitűnő volt a PaganFest újabb felvonása, hatalmas pogók és táncok kerekedtek az összes koncert alatt. Pozitív volt a zenekarok közvetlensége is, a Varg teljes legénysége és az Arafel énekese és basszere koncertjeik után végig a közönség körében tartózkodott, így sok fotó és aláírás ütötte a bátrabb rajongók markát. A hangosítás mellett a másik probléma a színpad előtti rész volt, amely a kilötyögött nedűk miatt előbb csúszóssá, majd ragadóssá vált, így sokan estek pogó közben, de komoly baj senkit nem ért. Reméljük, ezek a zenekarok hamar visszatérnek hazánkba!

FOTÓK: Major Flóra

Szólj hozzá!