Koncertbeszámolók

Paganfest – Koncertbeszámoló

2008. április 14. @ Budapest, PeCsa

FELLÉPŐK: Ensiferum, Korpiklaani, Moonsorrow, Tyr, Eluveitie, Dalriada, Bornholm

Számomra az idei év egyik legjobban várt koncertje a Paganfest volt. Már a fesztivál nevéből fakadóan is nehezen lehetett volna összeállítani ennél nívósabb fellépőket. Igaz a Finntroll-t valamilyen szinten hiányolom innen, de hát ne legyünk telhetetlenek. Már több hónapja készültem az eseményre és azt hiszem, tankkal sem lehetett volna megakadályozni abban, hogy április 14-én a PeCsában legyek.

Már a helyszínre érkezésemkor meglepődtem a rengeteg ember láttán; nem gondoltam, hogy ilyen korán (hisz’ kb. 17:00 lehetett) ennyi érdeklődő lesz. A sor végig kígyózott már több méter hosszan. Meg is ijedtem, hogy nem érek be időben, de aztán a szervezők megnyitottak egy másik kaput is, így szinte megkönnyebbülés volt, hogy viszonylag gördülékenyen ment a bemenetel. Magát a PeCsát nagyon kedvelem, viszonylag tágas és szinte csak szép emlékeim vannak a helyszínről. A hangcucc is oké, bár az árak eléggé borsosak, de hát ez mindenhol így van.

Megragadva az alkalmat gyorsan meg is tankoltam magam egy kis nedűvel, de sokáig nem volt időm szőrözni, és már a lecsóba is csapott a Bornholm legénysége. Itt meg kell említenem, hogy a zenekar egy közönségszavazás révén jutott be a fellépők névsorába, így nem kis gratuláció jár a csapatnak. A korai időpont ellenére elég szép számmal gyülekeztek be az emberek a színpad elé. A jó megszólalás mindenképp elmondható volt és én is érdeklődve néztem a koncertet, hisz’ ez volt az első találkozásom a hordával. Lelkesedésben nem volt hiány, sem a tagok, sem a közönség részéről. A „…On the Way of the Hunting Moon” mellett a hamarosan megjelenő új lemezről is kaptunk ízelítőket. Valahogy nekem az előadásból viszont hiányzott az erő, és a sajátos zenei út megtalálása is még várat magára. Jól elkapott részek persze akadtak, de valahogy nem tudott lekötni tíz percnél tovább. Azonban az új lemezre mindenképp kíváncsi leszek, hisz’ egy bizonyos profi színvonal mindenképp elmondható a Bornholm-ról. Majd talán legközelebb jobban meggyőznek, de soha rosszabb bemelegítő bandát.

Nem kis meglepetésemre az egyik legtöbb embert vonzó koncert a Dalriadáé volt. Olyan sokan gyűltek össze a dühöngőbe, hogy szinte mozdulni sem lehetett az első sorokban. Ez egy speciális lemezmegjelenési-buli volt, ugyanis aznap került a boltokba a „Szelek” című negyedik korongjuk. Három új dalt is kaptunk az arcunkba, de a legnagyobb ovációt a „A Nap és Szél Háza” kapta, amire egy új stúdió filmecske is készült. Volt még „Walesi bárdok” és az igazi koncert nóta, a „Tűzhozó” is. Ficzek András megint bebizonyította, hogy kitűnő frontember és egy nagyon szimpatikus fickó. A szűkre szabott idő annyira mégsem volt szűk, hisz ha nem jönnek vissza, valószínűleg a lelkes rajongók szétszedték volna a színpadot. Így még búcsúzóul megkaptuk a Walesi-bárdok második részét és a kihagyhatatlan „Téli Ének”-et. Ha a Dalriada így folytatja, lassan önálló bulit is szervezhetnek ide. Mellékesen megjegyezve, teljesen megérdemelten.
Az est ezen tájékán még nem volt annyi csúszás, de aztán szépen lassan ez is bekövetkezett. A szünetben közölték velünk, hogy az Ensiferum úgy kb. fél kilenckor kerül színpadra. Így már előre lehetett tudni, hogy meg lesz kutyulva a fellépők sorrendje.

Mire észbe kaptam, a Feröer-szigeteki Tyr egy viszonylag hosszú intró után már fent is volt a színpadon. Megmondom őszintén, nem tartozik a kedvenc zenekarim közé, de azért kíváncsian vártam, így élőbe mennyire fog ütni a produkció. Szerény véleményem azonban az, hogy egyáltalán nem. Valahogy nem való koncertre ez a fajta zene. Néha a nóták sem azok az egyszerű felépítésűek. Persze sokan voltak, akik élvezték az előadást, és hát „Heri Joensen” énekes/gitáros előtt le a kalappal. Néha kimondottan emlékezetes és magasztos hangon énekelt, ami nem kis fegyvertény. Ami mindenképp pozitívum, hogy végig élvezhető volt a játékuk és azért van még tartalék a csapatban. Az új lemeznek persze majd adok egy esélyt, de így egy korrekt előadáson kívül sok minden nem maradt meg bennem.

 Ami viszont ezután következett, az volt az igazi folk metal legnagyobb szépségeinek egybesűrítése bő egy órába. A háttérből lekerült (az amúgy nagyon tetszetős) hatalmas Paganfest kiírás a logóval, és helyét az Ensiferum vette át. Az intro után bele is csaptak a húrokba, és a közönség abban a pillanatban megőrült. Nem akarok nagy szavakat használni, de hatalmas őrjöngés és közös éneklés vette kezdetét. Minden lemezminőségben szólalt meg, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Az olyan nótákra mint a „Token of Time” a „LAI LAI HEI” vagy az új lemezes „Ahti”, nem lehetett nem beindulni és önfeledten a sört a magasba emelni. Petri ‘Pete’ Lindroos már tökéletesen beépült a bandába és jól is tartja a közönséggel a kontaktot. A többiekkel sem volt gond, hihetetlen profizmussal tálalták a folk himnuszokat. A látvány is magáért beszélt, hisz’ mindegyik tagon igazi ősi szerelés volt. Szoknya, plusz arcfestés, igazi viking harcos módra. Persze a nagyérdemű nagyon nehezen engedte el a bandát, de a vissza taps után még kaptunk „Blood Is the Price of Glory”, „Battle Song”-ot, mindent ami kell. Amúgy a koncert csúcspontja a „Victory Song” bő 10 perces előadása volt. Hamar elrepült ez a több, mint egy óra, de az őszintét megmondva jobb teljesítményt nyújtottak, mint az ezelőtti önálló koncertjükön. Minden más hasonszőrű bandának nagyon magasra van téve a léc, mert az Ensiferum egy tökéletes koncertbanda és három kiváló lemezzel a hátuk mögött megingathatatlannak látszanak.

Nem sok idő telt el és a svájci Eluveitie már bele is kezdett a bő fél órás koncertjébe. Igazából a zenekarra szerintem tökéletesen ráillik a „nagyobb a füstje, mint a lángja” címke. Sajna a Nuclear Blast túlságosan nagy felhajtást csinált körülöttük, és a „Slania” lemez annyira nem jött be, mint azt előre elképzeltem volna. No de sebaj, ha már egyszer benyomták őket erre a körútra, lássuk mire képesek. A színpadot mondjuk tökéletesen benépesítették, és nem kis meglepetésemre minden hangszert tökéletesen lehetett hallani. Sajnos már az elején lelőtték a poént, mert elsőként hangzott az „Inis Mona”, ami az egyik legjobb az új korongon. Viszont így élőben jobban bejött a muzsika, valahogy élvezhetőbb volt, bár sok minden szólt egyszerre, annyira nem zavart. A tagok is nagy buliba csaptak, főleg a basszusgitáros és a skótdudás jeleskedett eme tevékenységben. Chrigel Glanzmann-nek viszont karakteres hangja van és néha a furulyát sem félt használni. Még kiemelném a „Primordial Breath” nótát, ami szintén nagyot ütött. Jó volt, szép volt, de ha nem léptek volna fel, sem lett volna hiányérzetem.

Számomra a második legjobban várt zenekar a finn Moonsorrow volt. Még annak idején a Gothica feszten láttam őket, és egy maradandó élménnyel gazdagodtam, így már a koncert kezdetét is alig bírtam kivárni. Kíváncsi voltam, hogy ennyi idő után mennyit fejlődtek. A zenéjük már az első hanggal levett a lábamról. Rajongásom pedig azóta még nagyobb a zenekar iránt. Elérkezett hát a nagy pillanat és belekezdtek műsorukba. Hatalmas elemi erővel szólalt meg a cucc, és hihetetlen energiát szabadítottak fel. Én is féktelen tombolásba kezdtem, és rajtam kívül még rengeteg viking harcos keze lendült a magasba. A két gitáros Janne Perttilä és Mitja Harvilahti is hihetetlen beleéléssel játszottak. Előbbi a tiszta vokalizálásból is kivette a részét, nem kis libabőr effektet okozva ezzel. Ville Sorvali énekes is szimpatikus volt, még néhány magyar szót is eleresztett. Sőt még valami „jäger, vodka” keveréket is iszogattak. Az első lemez épp úgy megidézésre került, mint a „Kivenkantaja”, de a legnagyobb kedvencemet is eljátszották; a „Sankarihauta”-t. Igazi pagan koncert volt. Ez a hangzás is a zenekar mellé állt és a gyönyörű háttérvászonról sem lehet elfeledkezni. Amit viszont bánok a koncertben, az az alig negyven perces játékidő, ami vélhetően a csúszások miatt következett be. Még hallgattam volna őket, és jöhetnének akár mindennap is. Kiváló koncert volt ez, és az Ensiferum mellett az est abszolút csúcspontjai.

Korpiklaani-ért soha sem voltam oda. Igaz, egy-két nótájuk tényleg jó, és bulin hengerelni szoktak. Viszont annyira elfáradtam és az idő is elszállt, hogy már csak pár nótát csíptem el belőlük. Amíg jelen voltam, nagy beindulás nem volt rájuk, amin meglepődtem. Szerintem már egy kicsit ellaposodott a hangulat, pedig szinte csak slágerdalokkal kezdtek pl.: „Wooden Pints”. Lehet, hogy jó buli kerekedett ki a dologból…remélem legközelebb végig tudom nézni őket.

Egy ilyen felejthetetlen este után nem nagyon jut szóhoz az ember. Köszönet a szervezőknek a lehetőségért, és hogy elhozták ide ezt a kitűnő fesztivált. Az a tudat viszont megerősödött bennem, hogy a Moonsorrow és az Ensiferum jelenleg kiemelkedik a mezőnyből. Remélem jövőre ugyanitt ugyanekkor is lesz egy hasonló fesztivál. Victory Vikings!!!!

Kapcsolódó cikkek

Kaltenbach Open Air 2023 – Koncertbeszámoló

bönin

Szamuráj metal vendégekkel érkezik a Pain és az Ensiferum Budapestre

KMZ

Amorphis, Eluveitie, Dark Tranquillity, Nailed to Obscurity – Koncertbeszámoló

bönin

Dark Tranquillity, Ensiferum, Deserted Fear, Vinegar Hill – Koncertbeszámoló

bönin

Ütős vendégzenekarokkal érkezik vasárnap az Ensiferum és a Dark Tranquillity

KMZ

Co-Headline turnéra indul az Amorphis és az Eluveitie az év végén Budapesti állomás is lesz: december 12-én a Barba Negrában

KMZ

Április 9-én Moby Dick, Dalriada és Remorse a Barba Negrában

KMZ

Korpiklaani / Dalriada / From The Sky – hatalmas folk metál este volt

KMZ

Dalriada – Bécsben játszik az Einherjer zenekarral a Heathen Gathering Vol. III-on

KMZ

Bornholm interjú

KMZ

Közös turnén érkezik a Dark Tranquillity és az Ensiferum

KMZ

Dalriada 15, Nevergreen 25 – közös születésnap ünnepléssel zárja az évet októberben a folk, illetve a doom/gothic metal hazai meghatározó zenekara

KMZ

Eluveitie – tripla lemezbemutató koncert a Lacuna Coil és az Infected Rain társaságában Budapesten

KMZ

Dalriada – júniusban a Powerwolf előtt a Barba Negra Track-ben!

KMZ

Tyr – 5 zenekaros folk metal party vasárnap a Barba Negrában

KMZ

TYR – európai turné és budapesti buli áprilisban a HEIDEVOLK és a DALRIADA társaságában

KMZ

Ensiferum Acoustic – Koncertbeszámoló

Mountain

Ensiferum – Akusztikus mulatsággal tér vissza a finn zenekar

KMZ

Tavaszi folk metal ünnep – A Korpiklaani – Turisas – Trollfest hármas érkezik márciusban Budapestre!

KMZ

Dalriada – Fellépnek a Wacken Open Air fesztiválon!

KMZ

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek