Pokolgép nagykoncert – Koncertbeszámoló

2015. április 18. @ Győr, ETO Park

A Pokolgép zenekar igazi nagyszabású koncerttel ünnepelte meg a harmincadik születésnapját a Petőfi csarnok szabadtéri színpadán, sokezer rajongó előtt. Ott volt majdnem mindenki, aki valaha számított a bandában, talán csak a most már Hellandes Nagy Dávid és Czébely Csaba hiányzott. Ezt követte többek számára bicskanyitogató módon (mivel eredetileg csak egy koncertről volt szó) egy Agárdi Popstrandos fellépés. Aztán néma csend, de a háttérben már egy komolyabb turnéról lehetett hallani. Már ami az első lemezes felállást illeti, hiszen a Pokolgép mai felállása az új dobos Kleineisel Márkkal továbbra is aktívan járta az országot, és koncertezett.

Aztán csak jött az újabb koncertekről hír, hogy még ha nem is egy egész turné lesz, de két vidéki nagyvárosba is eljut a tavasszal a zenekar, ahol az első lemezes felállás is színpadra lép. Fontos kihangsúlyozni, hogy nem az eredeti felállás, ugyanis a budapesti koncerttel ellentétben ezeken a bulikon nem lépett színpadra Paksi Endre, és hiányzott Jung Norbert, Szilágyi Ede, Rudán Joe is.

A fent nevezett emberek hiánya azért nem okozott túl nagy törést senkinek, amikor leszálltam a vonatról Győrben, már egyből láttam jópár embert, akiről ránézésre látszott, hogy a Pokolgép exkluzív bulijára érkezett. Ez a látvány nem változott a városban sem nagyon, a szikrázó napsütésben kedélyesen beszélgettek a csoportokba verődött fekete ruhás alakok. Az ETO Park parkolójában pedig már kisebb fieszta zajlott néhány autónál, folyt a sör-bor-pálinka és üvöltött a kocsikból a jó zene.

A koncert helyszínéül szolgáló, az utóbbi hetek-hónapok híradásaiban rendszeresen említett ETO Park szerintem még sosem látott ennyi embert egyszerre a falain belül, én legalábbis néhány lézengőn kívül nem láttam itt soha nagyobb tömeget, amikor még a városban tanultam. A mostani áradatra nem is voltak felkészülve. Két túlhajszolt hölgy a ruhatárban, két biztonsági ember végezte a beléptetést a mozgólépcső előtt, rendesen felduzzasztva így a beengedésre várók hadát, a pláza feléig húzódott a sor. Nem igazán gondolták át, hogy mennyi embert kell majd a koncert kezdete előtt közvetlenül beengedni, hiszen előzenekar nem volt, a Pokolgépre pedig mindenki kíváncsi volt. Akkor is, ha az nem a mindenki által nagyon várt első lemezes felállás, úgymond csak a jelenlegi. Hasonlóan átgondolatlan volt a két miniatűr italpult felszereltsége és kapacitása is. A koncert előtt már mindenki átlagosan 3 adagnyit vitt, hogy majd a szünetben feltankol megint, mert már a koncert előtt erősen megcsappant az italállomány. Arról nem is beszélve, hogy szünet sem volt és a koncert felénél már tényleg minden elfogyott nagyjából, társaságunkból többen hiába vártak arra, hogy esetleg hoznak még valamit, vagy egyáltalán valaki megmondja, hogy a másik pultnál mi van még, de nem lettek sokkal okosabbak.

Most már térjünk rá a cikk lényegi részére, azaz a Pokolgép fellépésének a taglalásába. Alig egy órás csúszással (szerencsére megvártak mindenkit, nem lett belőle botrány, hogy vagy a nézők közül taposnak agyon valakit, vagy a biztonságiak járnak pórul) fel is csendült Carl Off O Fortunája, majd színpadra robbant a Pokolgép! Méghozzá a saját nevüket viselő nótával, amin azért meglepődtem, de nem ez volt az egyetlen régi felállásos dal, amit játszottak, hanem felcsendült Tóth Attiláék előadásában a Lázadó is. A Tóth-Kukovecz-Z. Kiss-Pintér-Kleineisel felállású gép hatalmas energiával túrt a koncert elején, a gyorsabb dalok mint például az Adj új erőt vagy a Harang értem szól nagyon jól szóltak az ő előadásukban, de sajnos a műsor nagyobb része inkább a középtempós vagy lassabb számokból állt. Túl sok meglepetés szám nem volt, minden albumukat megidézték, ami 1990 után jelent meg Pokolgép név alatt. Az azért meglepett, amikor Kukovecz Gábor azt mondta, hogy a kedvenc nótája jön, amit a régi harcostárs, a mellette leghosszabb ideig kitartó Pinyő írt, a Dolgozik a vér. Maradjon köztünk, de szerintem nem ez a Pokolgép most már harminc évnél hosszabb történetének legkiugróbb darabja, de koncerteken tény és való hogy jól el lehet rá lenni. A színpadon a legtöbb szem Kukovecz Gáborra és a hatalmas izomzattal rendelkező Tóth Attilára irányult, utóbbi bemozogta az egész színpadot, ami a hangszeres kollégáiról nem mondható el. A hely adottságai miatt csak egy nem túl nagy színpad járt a bandának, sem alapterületben, sem magasságban nem volt ideális szerintem egy ilyen nagyszabásúnak beharangozott bulihoz. Ennek megfelelően szinte semmi színpadkép, díszlet nem volt, maximum az erősítőket nézhettük és a zenészeket, akik közül főleg Z. Kiss Zalán pengetett nagyon visszafogottan. A dobok mögött az új fiú, Márk viszont nagyon elemében volt, szinte folyamatosan headbangelt játék közben.

Azonban a rajongókat sokkal jobban foglalkoztató kérdésről is esett szó az első blokkban, Kuko hosszasan beszélt arról, hogy megegyeztek egy német kiadóval, és náluk fog megjelenni 2015 őszén az új Pokolgép nagylemez! A felemásra sikerült Metál-bomba (döbbenetesen rossz a refrénje, nekem ciki, ahogy játsszák) mellett meg is hallgathattuk róla a Ringben című szerzeményt. Ez alapján még korai az ítélkezés, de szerintem nem fogunk csalódni az új ’Gép lemezben! 🙂 Csak könyörgöm, a Metal-bomba refrénjét írják át, mert amúgy egy ütős dal, de a szövege…

Tóth Attila nagyon jól hozta mindkét neves elődje, Kalapács József és Rudán Joe témáit is, ahogy jártamban keltemben figyeltem a beszélgetéseket a koncert után, mindenki csak pozitívan nyilatkozott róla, és ha kellett még a közönségnek is teret engedett, például az első blokkot záró Hol van a szóban, ami egyébként több másik dallal együtt igazi összeölelkezős népünnepély volt.

Aztán szünet helyett mindenki meglepetésére csak levonult a jelenlegi Pokolgép 4/5-e, és sorban színpadra jött a klasszikus Kalapács-Kukovecz-Nagyfi-Pazdera-Tarca felállás majd bele is kezdtek egy minimális hangolás után a Pokoli Színjátékba, a pokol pedig el is szabadult, sokan újult erőre kaptak a régi motorosok látványától, és a klasszikus daloktól. Ha megnézitek az általam összeírt setlistet, akkor látható, hogy gyakorlatilag 1-2 nóta kivételével az összes eljátszott szám olyan, ami a leggyakrabban kértek között van az összes magyar rockkocsma zenegépében vagy a különböző rockdiszkókban, koncertek utáni mulatozásokon, de a metalos házibulik kötelező kellékei is egyben. Így kivétel nélkül szinte az egész programot elejétől a végéig egy emberként énekelte Kalapács Józsival a közönség. Nem is az ő megjelenése volt a nagy kuriózum, hisz őt időről-időre lehetett látni különböző fesztiválokon, ahogy felmegy néhány dal erejéig a színpadra a Pokolgép koncertje alatt, hanem a zenéléstől már visszavonult Pazdera György és Tarca László ritmusszekció látványa volt itt az igazi nagy szám, hiszen nagyon jól formába lendültek erre a néhány koncertre.

A legjobban mégis Nagyfi Lászlón látszott, hogy élvezi a bulit, többször pózolt a gitárjával, színészkedett a népnek. Az Omennel mostanság nem lépnek fel ennyi ember előtt ők sem. Kukovecz Gábor viszont láthatóan kevésbé élvezte a bulit, mint az első felvonásban, de ez lehet a benne munkálkodó sör miatt volt, a ráadás alatt el is tűnt, mondta, hogy végre könnyített magán. 🙂 Tényleg nem semmi teljesítmény volt részéről a majdnem három órás program végiggitározása. Kalapács Józsi pedig hozta a szokásos formáját, mozgását, önmagát adta most is a színpadon. Énekteljesítményére lehetett némi panasz, de azért 50 felett egy énekesnél ez már majdhogynem törvényszerű, persze még bőven az élvezhetőségi határon belül énekelt, miközben remekült bánt a közönséggel, teret engedve Kukovecz Gábornak is, akiről többször kihangsúlyozta, hogy a legfontosabb tag és nélküle most semmi nem lett volna Győrben.

A ráadás előtt még, ahol az elmaradhatatlan Jelet és a Mindhalálig Rock And Rollt játszották, elmondta a zenekar főnöke, hogy nem gondolta volna, hogy még lesz ilyen közös koncert de így alakult. Több ilyen nem lesz, ezt is elmondta, majd gyorsan helyesbített, hogy azért nagyon jó lenne a 35. születésnapra összetrombitálni az egész bandát, de már a Budapest Sportarénába. Reméljük összejön! Nagyon jó volt együtt látni a régi tagokat, ahogy az új felállású Pokolgéppel zúzzák a régi nótákat, Józsi és Ati pedig felváltva énekelték a sorokat, igazi örömzenének tűnt, még akkor is, hogyha tudjuk, hogy a háttérben azért van némi ellentét még mindig.

A koncert után még jó sokáig lehetett fotózkodni, beszélgetni a zenészekkel, már aki bírta az újabb sorban állást, de a sok ismerős is végre találkozhatott, ha már kicsit lazult a tömeg, és a hajnali vonatokig még akár életre szóló barátságok is szövődhettek.

Műsor:

Pokolgép
Győzd le a Gonoszt
Így szép az élet
Aki másképp él
Az a szép
Metalbomba
Adj új erőt
Dolgozik a vér
Minden nap
Ne köss belém
Feltámadt éj
A harang értem szól
Ringben
A lázadó
Hol van a szó

Pokoli Színjáték
A maszk
Átkozott nemzedék
…Tovább
Kár minden szó
Tökfej
Ítélet helyett
Metal az ész
Vallomás
Tépett madár
Gép-induló
Itt és most
Újra születnék
Háború gyermeke
Bon Scott emlékére
Mennyit érsz
Éjféli harang

A jel
Mindhalálig Rock and Roll

Kapcsolódó cikkek

Pokolgép Interjú

Dehumanizer

Pokolgép, Irigy Hónaljmirigy, Crossholder, Alcohol – MetalWar Tour – előzenekar kerestetik!

NorthWar

Pokolgép – 30. Születésnapi Koncert – Koncertbeszámoló

Darkjedi

Visszatérő Anna és 30 éves Pokolgép a Barba Negrában

NorthWar

Pokolgép Interjú

NorthWar

POKOLGÉP – Pokoli Mesék

NorthWar

POKOLGÉP – Oblatio

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár