Pop Goes Metal Vol. 2. – Koncertbeszámoló

2010. március 20. @ Budapest, Dürer Kert

Március 20-án sokunk örömére elérkezett a pop metal éjszakája, ami a Dürer kert kistermében volt megrendezve. Nagyszerű napnak ígérkezett a szombat, mivel egy meglehetősen színvonalas estének nézhettünk elébe és még a tavasz is megérkezett kishazánkba, ezáltal kellőképpen meg volt a jó hangulat.

Nagyjából kilenc óra tájékán kezdődött az első koncert, méghozzá a debreceni Hope The Last előadásában. Jó kis bemelegítő volt a srácok valamivel több, mint fél órás bemutatója. Րszintén szólva nem igazán vagyok otthon ebben a stílusban, ennek ellenére szívesen meghallgatom az ilyen és ehhez hasonló éneklős metal zenéket. Eddig még csak myspacen ismerkedtem velük, s ennek hatására kíváncsi is voltam mit tudnak nyújtani élőben. Szerencsére nem csalódtam, ugyanis, az énekes végig szépen hozta a pop-os kiénekléseket, amiket a pörgősebb gitártémák hoztak egyensúlyba. Természetesen nem maradtak el a merész üvöltések/hörgések sem. A zene összessége és a színpadi kivitel meglehetősen jó volt.

Külön dicséret a dobos hölgyeménynek, ugyanis én személy szerint még nem láttam hazai metal bandában jól szereplő lány dobost. A hangzás még nem volt tökéletes a fellépésük alatt, de abszolút élvezhető volt. Nagyjából félig volt a kisterem megtelítve és néhány embert az első sorokból sikerült is megmozgatniuk. A koncertet kiválóra értékelném és szerintem ők is erős képviselői lesznek ennek a stílusnak az országban.

Az utánuk következő szintén debreceni Aetrigan már valamivel keményebb stílusban adta elő ezt az éneklős metal megmozdulást. Ebben a bandában is a Hope The Last énekese adja a hangját a muzsikához, de ahogy észrevettem itt a hörgések száma jóval több volt. Րk is kiválóan szerepeltek és külön tetszettek a durva breakdownok, dallamos, de mégis kemény gitártémák, s a váltakozó énektípusok. Minden elismerésem a gitárosnak, akinek először a vastag “E” , majd alatta levő “A” húrja szakadt el, de ennek ellenére kétségbeesés nélkül szinte ugyanolyan hatásosan játszotta a számokat a maradék húrokon.

A hangzás még mindig nem volt tökéletes, de már jobbnak tűnt, mint az előző zenekarnál. A színpadi előadásuk nekik is teljesen rendben volt és náluk is mozgásba lendült néhány lelkes rajongó. Róluk is az a véleményem, hogy sikerült egy kiváló és erőteljes koncertet adniuk, valamint ez a zenekar is jó példája a fejlődő hazai metal szcénának.

A harmadik és a részemről legjobban érdekelt banda a Till We Drop volt, akiknek a debütáló koncertjét láthattuk. Megemlíteném, hogy a csapat összetétele az ex-Ghost Of Shelter és Fuwdo tagjaiból áll össze. Ezáltal már lehetett reménykedni az erőteljes debütálásban. S a remények be is igazolódtak, mivel egy rendkívül igényes, világviszonylatból nézve színvonalas koncertet adtak. A zenéjük teljesen komplex és iszonyat energikus. Az amerikai vidám, de mégis “odazúzós” metal hangulatot juttatta eszembe a koncert. Ekkor már bő háromnegyedéig volt a terem és egyből kisebb moshpit alakult ki az első sorban,(aminek természetesen aktív részese voltam). De akik nem a durvább őrületet választották, azok is végig tombolták az egész előadást. Minden tag dícséretre méltó teljesítményt nyújtott, s főként az énekes rátermettségét emelném ki, ugyanis nagyon profin töltötte be a front ember szerepét. Igazából az egész show nagyon professzionális volt. A kemény breakdownok, kiállások és masszív gitártémák is erősítették ezt az energikus zenét. Ekkor már a hangzást is tökéletesnek éreztem és külön extraként szolgált a laptopról hozzárakott effektek, valamint introk.

A közönség örömét növelte még egy A Day To Remember feldolgozás, méghozzá a You should have killed me when you had the chance című szám. A végén pedig még egyszer meghallgathattuk a Twenty Two című számukat, amit már meg is találhatunk a myspace oldalukon. Ez a bemutatkozó koncert, úgy érzem zseniálisra sikeredett, méghozzá olyan mértékben, hogy egy híres külföldi energia ital márkától el is nyerték a támogatottságot. Szerintem nem is kell többet mondanom csak annyit, hogy a banda jövője innentől kiváló kezekben van, s ezt a kiváló zenei teljesítményükkel támasztják alá.

A következő banda a Reflected volt, akik sajnos elég messze állnak az én zenei világomtól és talán egy kicsit ki is lógtak a sorból, de ettől függetlenül belenéztem az előadásukba. Րk is elég erőteljesen adták elő punk-pop-rock zenéjüket és szintén az Amerika hangulat jutott eszembe, azonban az a californiai féle. Stílusában teljesen jó zenekarnak tartom őket, de sajnos most sem sikerült megszeretnem ezt a fajta zenét. Mindenesetre érezni lehetett a zene összetettségét és kiforrottságát.

Az utolsó zenekar a Fuwdo volt, akik valamennyire hasonló zenét játszottak, mint a Till We Drop, de azért mégis különbözött a két banda. A zenészek itt is kiválóan alakítottak, s megint csak az énekes hangulat fokozása volt nagyszerű. Szintén nagyon vidám és bulizós zenét hallhattunk kemény témákkal karöltve, valamint némi üvöltéssel, csordázással megfűszerezve. A színvonal őket is jellemezte, s a pörgős, de mégis érzelmes dallamok sem maradtak ki zenéjükből. Tombolt a közönség a tagokkal együtt, néha még a színpadra is felkerült a tömeg nagy része és onnan szálingóztak a tánctérre. Mindenkin látszott, hogy élvezi a bulit, mivel tényleg kifogástalan volt az előadásuk.
Remélem sok ilyen éjszakában lesz még részünk, mivel nagyon jó koncerteket láthattunk, olyan magyar bandáktól, akik előtt remélhetőleg sikeres jövő áll. Színvonalas este volt, színvonalas zenekarokkal és remek hangulattal.

Képek: Damian_party

Szólj hozzá!