2025. február 23. @ Budapest, Dürer Kert
Február 23-án már a ki tudja hányadik nagy idei nemzetközi koncertnek örülhettünk székesfővárosunkban, már ha a nagyot nem a hely befogadóképességére, hanem az elhangzott dalok zenetörténeti jelentőségére értjük. A Queensrÿche csillaga még akkor ragyogott legfényesebben, amikor én még bőven az óvoda-általános iskola kombót toltam, de az 1991-es Népstadionos koncertjüket leszámítva a nálam idősebbeknek sem volt más lehetőségük hazánkban elcsípni őket. Ilyen szempontból tehát igazán hiánypótló volt nálunk is az Origins turné, amit a zenekar első lemezének 40. évfordulójának apropóján indítottak a tengerentúlon, és idén végre Európába is elért. Múltidézés a köbön, két eredeti taggal, mégis varázslatosra sikerült. Ha nem is arénákban, stadionokban játszanak már, azért egy Dürer nagytermet rendesen megtelítettek nosztalgiázó metalosokkal. De előbb volt még egy igazi energiabomba, a szintén amerikai Night Demon.
Nagyon örültem, hogy a Night Demont is láthatom ezen az estén, a srácok szépen lassan a NWOBHM nosztalgiavonat egyik éllovasává váltak, egyre előkelőbb időpontokban játszanak az underground fesztiválokon is, és hazánkban sem először járnak. Nagyon bejön nekem ez a klasszikus ízű heavy metal, még ha az ember nagy megfejtésekre már nem is számít 40-50 évvel az inspiráló zenekarok megjelenése után, de hogy egy Queensrÿche-os képzavarral éljek, örülök, hogy tovább viszik a lángot. A műsorukat leginkább a legutóbbi, Outsider című lemezükre alapozták, de mindegyik korongról felcsendült legalább két dal, szóval szerintem senkinek se lehetett kifogása, aki a zenei élményért jött, de az attitűd szerintem még fontosabb volt, hiszen mindenféle különösebb cicoma nélkül tolták az arcunkba a pörgős dalaikat.
A két frontember tulajdonképpen a gitáros Armand John Anthony és az énekes-basszer Jarvis Leatherby volt, akik megállás nélkül túrták fel a színpadot, ha éppen nem énekeltek vagy vokáloztak, és ez láthatóan a közönségnek is nagyon bejött, lendültek a kezek és a fejek rendesen az amcsik műsorára. Igazából a záró Night demon előtt nem is nagyon szóltak hozzánk, csak sorjáztak sorban a veretes klasszik heavy metal dalok, amik még 1981-ben is megállták volna a helyüket a másodvonalban, de akkor nagyon megköszönték a támogatást és hogy ennyien eljöttünk meghallgatni őket.
Ahogy a képeken is látható a The Chalice alatt megjelent az ő kistérségi Eddie-jük is, hogy a kupát körbekínálva mérgezze meg a népeket, de most sem járt sikerrel. A zenekar viszont szemmel láthatóan igen, hiszen sok új rajongót gyűjtöttek, még a Queensrÿche koncert vége után is sorok kígyóztak, hogy fotózkodhassanak a tagokkal a merchpultnál. A záró Night Demont már sokan együtt énekelték a bandával, egy igazán kiváló kis metal buli volt ez, ami nem akart több lenni annál, ami. Remélem a következő években is találkozhatunk velük a hazai színpadokon!
SETLIST:
Outsider
Screams in the Night
Escape From Beyond
Dawn Rider
The Howling Man
Beyond the Grave
The Wrath
Welcome to the Night
The Chalice
Night Demon
A Night Demon utáni átszerelés gyorsan eltelt és kezdetét vehette a progmetal időutazás a 80-as évekbe. Persze lehet elmélkedni azon, hogy három őstag nélkül mennyi értelme van a zenekar felállásának, de a koncertet látva, rengeteg, hiszen méltó módon prezentálták nekünk a klasszikus dalokat, nem volt hakniszaga a dolognak, mint a Pantera esetében, ez egy láthatóan jól működő zenekar, ahol a tagok nem gyűlölik egymást. Persze örültem, hogy láttam Geoff Tate-t a nyáron az Avantasiával, de ide most nem hiányzott ő, Todd LaTorre kiválóan helyettesítette, lemezminőségben énekelte végig a koncertet. A koncert után sem találkoztam fanyalgó hangokkal, mindenki nagyon lelkes volt az egész este miatt, pedig nem egy emberrel átbeszéltem a történteket.
Az 1982-es Queen of the Reich Ep és az 1984-es első nagylemez (The Warning) dalai képezték a koncert ráadás előtti blokkját, egymás után jöttek szépen sorban, mintha az ember a bakeliteket vagy újabban a Spotifyt hallgatná, ahogy arra Todd figyelmeztetett is minket, ne várjunk eltérést, ahogy lemezre került, úgy halljuk majd mi is. Egy újszülöttnek minden vicc új, és hiába láttam az évek során többször is a Queensrÿche-ot és Geoff Tatet is, esélyem sem volt, ahogy másnak sem, hogy ezeket a dalokat élőben halljam, hiszen mindössze egy maroknyit játszottak közülük, azokat is meglehetősen ritkán, így nem voltam koromnál fogva hátrányban az egybegyűltekhez képest. Ez egyben szomorú, hogy a lassacskán 40 éves fejemmel az egyik legfiatalabb tagja lehettem az amúgy szép számú közönségnek. Meddig lesznek még hasonló koncertek? Messzire vezet a téma…
A zenészek is láthatóan élvezték a közönség reakcióját, mosolyogva vagy éppen nagyon keményen, mint Mike Stone gitáros, játszották a klasszikus tételeket. A Grammy díjas Scott Rockenfeld helyét a Kamelotból ismert Casey Grillo vette át, Mike Stone is sok-sok évet lehúzott már korábban a zenekarral, mellettük a már említett, lemezminőségben éneklő, nagyon barátságos frontember Todd LaTorre egészítette ki az eredeti felállás basszerét, a csendesen, visszahúzódóan pengető és vokálozó Eddie Jackson basszert és Michael Wilton gitárost. Utóbbinak a budapesti állomás napján volt a születésnapja, a ráadás előtt a Night Demon és a többi tag meg is lepte őt egy tortával. Nagyon kis introvertált az Ostor „Whip” névre is hallgató gitáros, csak mosolygott egy kicsit a bajusza alatt, nem is szólt semmit, de játékával ezeket a dolgokat feledtette, és hát végeredményben ezért váltottunk jegyet.
A dalokról elmondható, hogy kiállták az idő próbáját, nem tűnt avíttasnak a koncert, de még csak az a nosztalgiafaktor sem volt benne, mint a Night Demon zenéjében. A zenében a progresszivitás sem ment a befogadhatóság rovására, nem érezte azt az ember, hogy ez már nem koncertre, hanem elmélyülős otthoni hallgatásra való. A ráadásban elhangzott Walk in the Shadows, Jet City Woman (a nyomtatott setlisten még az Empire volt, haha), Eyes Of The Stranger trió pedig feltette a koronát erre a királyi estre, a végén már a legvisszafogottabb nagypapakorú metalos is bőszen villázott és énekelte az örökbecsű sorokat, de azt hiszem ezzel az is így lett volna, aki először hallja az amerikai veteránokat. Operation Mindcrime koncert nem lehet az ő előadásukban, de ha ezzel a kanyarral még egyszer jönnének a környékre, arra is beneveznék. Elejétől a végéig egy végtelenül profi produkció volt, kiváló zenészek tolmácsolásában, időtlen dalokkal, soha rosszabb vasárnap estét!
SETLIST:
Queen of the Reich
Nightrider
Blinded
The Lady Wore Black
Warning
En Force
Deliverance
No Sanctuary
NM 156
Take Hold of the Flame
Before the Storm
Child of Fire
Roads to Madness
Walk in the Shadows
Jet City Woman
Eyes of a Stranger
