2010. május 08. @ Budapest, Rocktogon
Survivor Of The Fittest Tour
Idén már nem először tapasztalom, hogy döbbenten, tágra nyílt szemekkel lesem a flyereket. Egyfelől mert szinte soha nem látott minőségi, különleges, már-már egzotikumnak számító bandák egész hada menetel felénk útjuk során, másrészről pedig a helyszíneket elnézve mindig felmerül bennem a kérdés: tényleg csak ennyien kíváncsiak rájuk? Dettó ugyanez a helyzet állt fenn a Quo Vadis esetében is, akik európai miniturnéjuk során tévedtek Budapestre. A klubhoz érkezvén már tényleg magam sem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek, ám mint utóbb kiderült, előbbire nem sok okom lett volna, hiszen az elkeserítően kevés érdeklődő dacára egy félelmetesen profi műsorral kedveskedett magyar közönségének a kanadai ötösfogat.
Egyébként ha csak a saját önös érdekeimet veszem figyelembe, ennél jobban nem is alakulhattak volna a dolgok, mivel amellett, hogy nem kellett GPS használatához folyamodnom a Rocktogon lokalizálásához, a magam részéről sokkal jobban kedvelem az efféle minimál létszámú, családias hangulatú koncerteket, mint a nagy tömeges survivor harcot.
Időközben – a garantált kényelem biztos tudatában – próbáltam összekaparászni mindazon kevéske ismeretemet, amit az eseményt megelőző napokban a K3 zenekarról szereztem. A rövid memóriagyakorlatot követően máris hangszert ragadt a Kállai János vezette hazai trió, akikben már az első perctől fogva egy felettébb szimpatikus társaságot ismerhetett meg a közönség. Zenéjükről tudni kell, hogy tisztán instrumentális cuccot tolnak, ami miatt eleinte kicsit idegenkedtem is a csapattól, de a színpadon nyújtott teljesítményük láttán gyorsan sikerült felülemelkednem a kezdeti kétségeken. A szolid, bólogatós riffek mellett voltak itt ügyesen kimunkált, igényes szólók, lazulós pengetések, de kimondottan súlyos, zúzós megmozdulások is, egyszóval egy igazán érdekes, változatos produkciónak lehettünk szem- és fültanúi. Ahogy láttam, a srácok a hazai és határon túli szaksajtóban is kimondottan jó kritikákat kapnak, és valóban, semmi arcoskodás, csak szimplán zene, semmi más.
A bő félórás átmozgató edzés után minden szempár a háttérben kifeszített Defiant Imagination borítóját ábrázoló zászlóra szegeződött, miközben Quo Vadis-ék szép lassan elkezdtek felszállingózni az emelvényre. Néhány perc elteltével már Bart Frydrychowicz üvöltötte képünkbe a „Come on, Budapest!” vezényszavakat, mellyel több, mint egy órás fékezhetetlen technikás őrület vette kezdetét. A deszkákon kialakult tumultus bár sok teret nem hagyott a zenekarnak, így is minden tag rendkívüli intenzitással csapott a húrok közé és a zsebkendőnyi terület ellenére egészségesen ment a hajlóba is. Matthew Sweeney továbbá kiváló frontembernek bizonyult, igazán közvetlen módon viselkedett, nem egyszer a közönség soraiban zúzott a fanokkal, emellett a dalokat is nagy lelkesedéssel konferálta fel. A setlistet illetően, elsősorban természetesen a Defiant albumot erőltették, de megtornáztattak néhány régebbi tételt az ezredfordulós Day Into Night és a ’96-os Forever… c. lemezekről is.
A legnagyobbat persze a legutóbbi anyag dalai szóltak, egyebek mellett erről hallhattuk a kegyetlen ütős Silence Calls The Storm-ot, az In Contempt-et, a Break The Cycle-t, a Fate’s Descent-et és természetesen a Dead Man’s Diary sem maradhatott ki a sorból. A jobbnál jobb nóták közepette fel sem tűnt, hogy a játékidő lassan egy óra fölé rúg, ám az idő sajnos hamar elrepült, és noha a show végére a publikum már a lelkét is kilehelte az izzadságtól tökig vizes ruhájában, kizárt dolog volt, hogy szó nélkül hagyjuk távozni a srácokat és Roxanne kisasszonyt. Mindnyájunk nagy örömére sikerrel járt a visszataps, az újabb levonulással azonban még mindig nem csillapodtak a kedélyek, a szüntelen noszogatás hatására Bart-ék még egy opuszt bevállaltak a kedvünkért. Eszméletlenül jó hangulatú koncert volt, minden elismerésem a csapaté, amiért az egész szettet úgy tolták el, mintha a Wacken nagyszínpadának többszázezres nézőserege előtt játszanának főműsoridőben.
Új nagylemezt idén év végére ígér a gárda, bár mint említették, a kiadási procedúra miatt az európai megjelenés könnyen átcsúszhat 2011 elejére. Én mindenesetre tűkön ülve várom az új cuccot, akárcsak következő magyarországi látogatásukat. Gyanítom, az sem lesz egy hétköznapi élmény.