Ritchie Kotzen – Koncertbeszámoló

2009. február 18. @ Budapest, A38 Hajó

A LiveSound szervezésében:

Az amerikai zenekarok közül csak a progresszív rockot játszókat és az elhíresült gitárvirtuózokat szeretem, így a naponta megújuló és új formát öltő kreatív megfázásom közepette Richie Kotzenre biztos nem mentem volna el, ha tavaly (nincs egy éve) nem ad felejthetetlenül remek koncertet az A38 hajón. Kotzen skizofrén, mert egyik személyiségével a Mr. Big remek gitárosa, a másikkal pedig a Poisonban “nyáladzott” bohócnak öltözve, de a dobos (volt) nőjének elcsábítása miatt szerencsére onnan hamar távozott. Tavaly munkásságának egyik legzseniálisabb állomásának utódját, Mr. Big-et láttuk, és reméltem ez az idén sem lesz másképp.

Akkor kezdett gyanússá válni a dolog, amikor kiderült hogy az előzenekar Roy és Ádám lesz. Nem tudom egy rockos portálon mit lehet írni erről, idegesítő magyaros pop-funk zenét kaptunk unalmas, a hosszúmagánhangzókat a végtelenségig nyújtó ismétlődő ötlettelen refrénekkel. A trióban mindenki jó zenész, nem is velük van a baj, hanem a műfajjal. Talán csajozni jó ezzel a zenével de hallgatni borzalmas. Néha Hooligans párhuzamot hallottam de talán ez nem volt akkora büntetés mintha maga a Hooligans nyomta volna a Királylányt az arcunkba. Ezzel vigasztaltam magam az első 3/4-ed órában.

Ki tudja miért, de a rendkívül rövid átszerelést után hosszú eseménytelen várakozás követte. Kotzen mester elfelejtette hogyan koncertezett itt tavaly? Lehet nekem is el kellett volna. Nem követtem hogyan alakulnak Kotzen zenésztársai az év során, de kifejezetten vártam remek volt basszerét, a hülyepofavágó-világverseny győztesét, Johnny Griparic-et. Sajnos nem ő volt a kísérője ezen a turnén, vagy ha mégis, átesett egy súlyos plasztikai műtéten, aminek következményeként lebénult az arca, és punkos tetkóit is leoperáltatta magáról mert az már nem trendi, mivel a kislányok megijednek tőle. Két felejtős, jellegtelen arc kísérte Kotzent, nem fogott meg sem a dob, sem a basszusgitár játéka, sem az előadása. Kotzen már tavaly sem volt egy showman, de a két vadállat zenésztársa mellett igen jó hatással volt rám szolíd, de ízesen virtuóz old-school gitárjátéka. Az idén nem éreztem ezt a “teljességet” mert Kotzen szolídságát nem pótolta semmi. Játéka továbbra is vintage stílusú inkább tisztába hajló rockgitározás volt, de a dalait most a Poison-os személyisége hozta. Rengeteg lírai vagy líraiba hajló dal, csajozós feeling, sárga rózsa a kézben… Pedig Kotzen új megjelenése (szakáll, fejkendő) nem feltétlenül a nyál-glam irányvonalát juttatta eszembe.

Kotzenn elvileg azért jött egy éven belül ismét, mert tavaly nagyon megszerette a magyar közönséget, ami nem csoda, tavaly remek műsort adott, mi is megszerettük őt. Lemaradt pár dal a tavalyi koncertből, azt akarta most bepótolni. A maga műfajában, a glam-ba hajló vintage blues alapú lírai hard-rock műfajban egy egész jó koncertet láttunk, és ha nem tudom milyen dögösen tud szólni a trió még lehet most is tetszett volna. Ebbe a műsorba most kevés volt az RnR pedig Kotzen egyedi stílusában szívesen hallgattam volna dögösebb dalokat. Ilyen lírába hajló laza kis koncertet egy névtelen sörözőben is hallhat ez ember ha éppen szerencséje van és jó helyen jár. Kívánom neki is és magamnak is hogy Kotzen ismét találja meg rockgitáros személyiségét, és igen változatos múltjának legnagyszerűbb dalaiból építsen fel új repertoárt, és engedje hogy mi is elfelejtsük Poisonos múltját.

Szólj hozzá!