2014. október 18. @ Debrecen, Dharma Klub
A fejemben számos gondolat kavarog az estével kapcsolatban. Mióta tudtam, hogy lesz ez a koncert, azóta vártam az időpontot, hogy elérkezzen, és végre kiereszthessem a hónapok alatt felgyülemlett fáradt gőzt magamból. A zenekarok több mint bíztatóak voltak, az este pedig elérkezett. Pár órával a kezdés előtt be lett jelentve a szigorú nyolcórai pontos kezdés, mivel a bulit igencsak korán, tizenegy órakor be kellett fejezni.
Jó sajtóshoz híven eleget tettem a kiírásnak és igyekeztem betartani a kezdést. Amilyen kapkodva elindultam, hogy időben megérkezzek, azzal a lendülettel jól pofára is estem. Ugyanis emberek sehol, csupán a crew és egy-két zenekar lézengett a helyen, ahová még csak be sem engedtek nyolc óra előtt. Ha most tényleg pontos kezdés lett volna, szerintem az első zenekar nem nézte volna meg 10-15 főtől több. Pedig hát…
… a kilenc óra után pár perccel kezdődő, (ne, ne kérdezzétek, hogy mit csináltam egy óra hosszán keresztül) a budapesti RIVERS RUN DRY kijelenthetem, az este egyik legjobb zenekara volt. A pesti banda d-beat, crust hazai vonalát képviselik. Korábban egyáltalán nem hallottam a srácokról, pedig viszonylag nem egy új zenekarról van szó. A kései kezdésre való öröm az ürömben, hogy az emberek szép lassan csordogáltak. A hangosítás rendben volt, bár néha a dob nekem sok volt. A zene már az elején behúzott a maga mocskos világába, tetszett az, amit hallottam és ezzel szerintem nem voltam egyedül.
A közönség sorai közül többen is, tágra nyílt szemekkel és különböző elismerő szavakkal illették a RRD zenéjét. A műsoridővel sem volt probléma, szépen ki tudott bontakozni a zenekar annak ellenére, hogy eleve csúszás lett az egész este.
Nem úgy, mint a NEW DEAD PROJECT esetében. A debreceni közönségnek nem kell őket bemutatnom, hiszen év elején már tiszteletét tették a városban. Be kell vallanom az a buli sokkal jobban tetszett, mint a mostani. Az NDP zenéje még mindig rendben van, bár egyre inkább nehéz elvonatkoztatni, hogy a zenekar kezd számomra egy pót The (old)Idoru lenni Bödecs Andrással. Annyira jellegzetes a hangja, és annyira a korábbi zenekarához tudom hasonlítani, hogy másképp már nem is nagyon tudok nézni a srácokra. A Darkest of Times EP pedig csak megerősíteni tud ebben. Hiába az erős vokál, az ordibálás nekem az NDP az Oldoru pótlék, ha ezrek köveznek meg, akkor is. A New Dead Project legnagyobb hátránya egyben az előnye is.
A másfél perces dalokat egyszerűen nem lehet kiélvezni a koncerten. Én legalábbis nem tudom. Otthon legalább újra és újra meg tudom hallgatni az összes kedvenc dalomat, de a koncerten ledarálják gyorsan, az ember azt sem tudja, hogy mi van és még mielőtt elkapja a hév, már vége is. Az előny persze, hogy szinte az összes kedvenc dalt hallhatja a közönség. Hiszen abba a fél órába bele lehet sűríteni 8-10 dalt is. Persze záródalokként még mindig a két nagy kedvencem a Suicide Pills és a And Then Something Went Terribly Wrong voltak. Továbbra is hiányolom a Két nap az élet c. dalt!
Minden (This is Bihar bulira) beszámolóra jut egy számomra kakukktojás zenekar. Ez esetben az egri TANGO UNDERGROUND zenéjéről van szó, amivel nem tudtam mit kezdeni. Alapjában véve teljesen korrekt fellépést láthattunk, a zenével sem volt baj, csupán nem jön be a hardcore-nak ez az irányvonala. A keménymag viszont képviseltette magát erőteljesen, néhány megmozdulásban közreszóltak a biztonsági túlkapások is, amit nem tudtam mire vélni.
Az este kulcs zenekara a CVLT OF GRACE volt. Fontos megjegyezni, hogy a zenekar egyik kezdeményezője a Screaming for Change közösségnek. A közösség célja a társadalmi problémákra való rávilágítás a zenén keresztül. A ma este is ennek jegyében került megrendezésre. Év elején szintén láthattuk már a máriagyűdi CVLTFGRC-t, több szót nem is szeretnék pazarolni a bemutatásukra. A kezdés nem sikerült olyan erősre, mint legutóbb, viszont azt kijelenthetem, hogy az este leghangulatosabb koncertjét adták rövidsége ellenére is. A hangulatom most sokkal jobban passzolt a zenéhez és azt éreztem, hogy felzaklat a zene. Persze pozitív értelemben. A legkaotikusabb és a fellépés csúcspontja talán a The Anarchist dalnál volt, ami igencsak nagy kedvenccé nőtte ki magát számomra. Ami még pozitív volt, hogy végre tényleg egy fellépést láttam, elhittem, hogy belülről jön a mondanivaló.
A HANOI hozta a kötelezőt. Debrecenben már közönség kedvenc bandának mondhatják magukat, bár a katarzis ezúttal elmaradt. Persze volt bodysurf az énekes részéről, volt közönségénekeltetés, ennek ellenére mégis kapkodósnak éreztem a fellépést. Nem volt meg az a családias hangulata, mint ahogy az a korábbi koncerteken lenni szokott. Bár panasz most sem volt, halhattunk két dalt is a hamarosan megjelenő új lemezről, amit természetesen mindenki nagyon vár, és hallhattuk a klasszikus dalokat is, mint például az Ennyi maradt, Túl kevés vagy zárszóként a Kutya.
Összességében picit csalódás volt az este, de ennek ellenére jól éreztem magam és jó volt látni az „ismerős” arcokat.
Köszönöm a lehetőséget! Várom a következő bulit!
