Rockmaraton Fesztivál 2008 – Koncertbeszámoló

No hát idén is eljött a rökkölés ideje. Mindenkinek van egy helye és egy társasága, ahol, és akikkel le tudja vezetni az egész évben felgyülemlett feszültséget, kiszakadhat a szürke hétköznapokból és egy hétre elveszhet az időben. Nekem és a cimboráimnak a festői szépségű malomvölgyi arborétum jelenti a kikapcsolódásnak megfelelő helyet. Más kérdés, hogy minden évben akkor látogatunk el ide egy hétre, amikor a Rockmaraton-fesztivál színpadait felépítik a völgyben…:) Lássuk csak az infrastruktúrális változásokat tavalyhoz képest.
Hogy jussunk el az arborétumba?
Én a szokásos módját választottam az utazásnak. Vonat, aztán a vasútról átbattyogtam a buszpályaudvarra, ahonnan az óránként induló kökényi buszokkal frankón ki is tudtam jutni. Idén már rendes, kényelmes, sokférőhelyes távolsági buszokat indítottak vasárnap Pécsről. Aki nem sajnálta a 300 forintot (asszem ennyi volt), az a különjárattal is utazhatott, bár én egy rokkmaratonos buszt nem láttam egész héten.:)

A bejutással sem volt semmi gond, tavaly adódott egy kis probléma a sajtójegyemmel, idén erre már odafigyeltek, minden gördülékenyen ment. A fesztivál területén történtek némi változások. Idén csak a völgy egy kis részén lehetett sátrazni, a HammerWorld színpad is kisebbnek tűnt és nem is volt fedett, ami nem volt túl jó ötlet a szervezőktől, mert több koncert is kárát látta a hirtelen nyakunkba szakadó esőnek. Persze részegen dagonyázni is jó, de azért lehet, hogy többen látogattak volna ki a zuhéban, ha lett volna idén is valami ponyva a nagyszínpad előtt. A porfelhőket sikerült megszűntetni, az árak sem voltak magasak, a zuhanyzókban idén már melegvíz is volt, úgyhogy látszott, hogy azért kitettek magukért a szervezők. Ja és a sátrak idén végre el lettek kerítve így csak az mehetett be egy sátorba, akinek volt rá jegye! Ez egy régen megoldásra váró probléma volt. Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy első nekifutásra úgy tűnik a Rockmaratonnak sikerült felzárkóznia a nagy fesztiválokhoz, anélkül, hogy családias feelingjét elvesztette volna.

0. nap:

Délután sátorverés, amennyire még képesek voltunk rá. Tűzött a nap, fűtött az alkohol. Késő délutáni iszogatás a Casanova kocsmában, ami bár a fesztivál területén kívül esik, szerves része a Rockmaratonnak. Régi ismerősök tankolják a fröccsöt, nagy ölelkezések, elvégre egy éve nem találkoztunk senkivel… Közös tavalyi sztorik, 20-30 fős társaságok, mindenki érzi, hogy ez a hét is felejthetetlen lesz. 9-kor feltöltődtem és megtaláltam az első tér-idő-kaput. 3-kor ébredtem, lemásztam a Toxic-sátorba és 5-ig rokkoltam Söme cimborámmal, aztán 8-9-ig ment az ivászat. Némi szünet.

1. Nap:

Iszogatás délelőtt a parkolóban. Délután a fásban (Casanova). Az első koncert amit kinéztem a Watch My Dying bulija volt. Előtte belekóstoltam a Konflikt pank muzsikájába. Nagyon energikusan játszottak, bár sose hallgattam itthon őket, a punk zenét sem szeretem, de azért topogtak rájuk a tarajosok.

Aztán amennyire vártam, annyira borzalmasan rossz volt a Watch My Dying. Annyira alulmúlták magukat, hogy jobb lett volna, ha inkább nem is játszanak. Úgy gondolom, hogy a Watch My Dying név eddig az egyedi komplex muzsikán kívül a 150%-os élő színpadi teljesítményt hivatott szimbolizálni. Gábor mondta, hogy fáradtak, Satandor nem is játszott a koncerten, így négyen álltak a színpadra. Érzésem szerint, javítsatok ki ha tévedek, egy mankógitárt próbáltak bejátszani playback szinten, vagy csak samplerek mentek playbackről nem tudom, de azt, hogy a srácoknak nem sikerült pontosan rájátszani, azt levágtam egyből. A hangzás kaka volt, de sokszor nem is lehetett kivenni semmit mert csúszott minden, kása volt az egész, Gábor nem is énekelt rendesen, nem artikulált, csak motyogott. Ki is jöttem a sátorból és kintről figyeltem az eseményeket. Utolsó számnak nyomtak egy Húsmágnest ha jól emlékszem, azt már csak négyen és csoda történt, azzal a fél számmal azért megmutatták, hogy jelen vannak félig-meddig… De ez kevés volt nekem. Remélem megpróbálják elfeledtetni velünk ezt a koncertet.

Átmentem a Road-on, nem voltak rosszak, most már 15 perc alatt kicsit jobban meggyőztek, de még fényéveknek kell eltelnie, mire megszeretem őket.:) De tökösen nyomták azt le kell szögezni na. Azért mentem át rajtuk, mert a HotDog.hu sátorba tartottam, ahol 9-kor kezdett a Malediction. Az a komolyság, amit ez a zenekar a színpadon sugároz, hatalmas szigort parancsol a közönség soraiba is. Mindenki feszes nyakkal pörgette a haját, én meg csak figyeltem az old-school death metal témákra, tele beteges dolgokkal. A beteges szó náluk nem az agyongyúrt-szanaszétszabdalt technikás riffekben rejlik, bár kétségtelen, hogy elengedhetetlen itt-ott a zenében, és ők is megcsinálják, de a Malediction nem a témahalmozásról, hanem a kerek, atmoszférikus dalokról szól. A lényeg annyi, hogy nem hiába tapossák már olyan régen ezt az ösvényt. Kevés olyan death metal banda van, akik a profizmus mellett valódi hangulatot képesek teremteni. Sajnos a koncertnek rossz vége lett, mert egyszercsak Andro valahogy eltünt a színpadról (talán lepottyant), így a többiek is komoly, kimért arccal elhagyták a deszkákat.

A sátorban maradtam, egy cimborám javasolta, hogy lessem meg az Amadea előadását. Jól tettem, hogy maradtam. Egy nagyon izmos zenekart láthattam a színpadon. A klasszikus dallamos death-black felállást egy gyönyörű hangú énekesnő és egy brutális hörgőgép erősítette. Rengeteg középtempós elszállós téma, kerek dalok, földbe döngölés, elszállás és óriási erő, amit az Amadea csak úgy ontott magából. Sokszor beugrottak a Graveworm temetőhangulatú riffjei. Iszonyatosan jól éreztem magam a bulin.

Az estét a Tesstimony zárta. Dróti (Drótos Gábor) egy nagyon jó választás volt a csapatnak. Az egyetlen hátránya, hogy az egész bandát elviszi a hátán. Ahogy elnéztem a bulit a dob-szólógitár-ének felállás is bőven elég lenne. Ezzel egyáltalán nem oltani akarom őket. A koncerten mindenki végig csak Drótit, vagy Endrét bámulta, néha Balázsra is jutott egy-két szem. Valahogy a basszus és a ritmusgitár nagyon háttérbe szorult a sok szépen kibontott riff és blastbeat mögött. Úgyérzem, kicsit ki kéne egyensúlyozni a zenekart, mindettől függetlenül a buli frankó volt, bár kicsit több embert vártam. Toxic-sátor. Off. Alvás.

2. Nap:

Délelőtt józanodás unicum-mal a parkólóban. Délután kökényi kocsma, Ivánka koncert…:) (Aki nem tudja miről van szó kérdezősködjön!) Este Subscribe-bal indítottam. Szétrepedt a nacim a rugdalózásban, úgyhogy megint elmondhatom magamról, hogy egy baromijó Subscribe koncerten voltam túl. Együtt ringtam a fákkal, volt cimborázás, szóval baromijó számokat válogattak össze mindkét albumról. Mindenki mosolyogva távozott a Hammer színpad elől. Ja és a hangzás is megütötte a színtet!:)

A Depresszió nem érdekelt annyira, inkább sörözgettem, aztán átbattyogtam lassan a Pécsi-est színpadhoz, ahol a Cadaveres vette birtokba a deszkákat. Némi malőr után (A személyzetnek sehogy sem sikerült a háttérlogót fellógatni a színpad mögé…) kezdetét vette a buli. A megszokott színvonalon nyomták a dalokat Körmiék, a jókedv és a színpadi mozgás megint fullon volt. Én annyira nem buliztam, valahogy úgy érzem, nekem kicsit elfáradtak az első lemez dalai. De már készül a következő, ízelítőt is hallhattunk belőle. Ádám sajnos itt-ott kicsit hamiskás volt, de szerintem ennyi még bőven belefér.

Aztán átmásztam Soilwork-re. Ugyebár eléggé vártam ezt a bulit.:) Meg is érkeztek, bele is csaptak a húrokba. A gitár néha kicsit kevésnek tűnt, de azért szépen szóltak. Hozták az észak-európai szintet. A műsort nagyrészt a 2007-es album dalaira alapozták. A címadó dallal kezdtek azt hiszem, de volt még Exile és több erős dal is. Egyedül a magyar közönséggel volt a baj. Három dolog ugrott be: Vagy borzalmasan rossz a magyar rockerek közt az angolul beszélő egyedek aránya (még azt sem tudják kiabálni, hogy Yes or No), vagy mindenki nagyon be volt rugva és elfáradt már kedd este, vagy fogalmuk sincs arról, hogy mi az a circle pit és hogy azt egy nagyobb tömegben hogy is kéne. Pedig nem valami bonyolult dolog. De ami ott este történt, azt maga Bjorn Strid sem hitte el, pedig a saját szemeivel látta. Az elején elindult a sima verekedés össze-vissza. Aztán valami irányt kezdett felvenni a tömeg. Akadt még egy két tökös kopasz, akik az árral szembe kiálltak és szemből b@szkodtak mindenkit. De a végére komótos menetelésbe fulladt a körbemosh. Kb 60-70 ember járkált körbe-körbe, de mint a katonák úgy masíroztak. Soilwork-ék sem hagyhatták mosoly nélkül a dolgot. Én is csak kínosan mosolyogtam, mert nem kicsit járattuk le magunkat. Bjorn-ék az Unicum után (ami nagyon nem ízlett nekik), valószínűleg erről a buliról jegyzik meg majd kis hazánkat.

Az estét a Guilty Parties zárta, amire nagyon-nagyon jót buliztam. -náu ju dú vat déj thod ja- Az összes klasszikus RATM dal elhangzott, családias nagyon közvetlen hangulatban. -náu ju dú vat déj thod ja- Bálint még a közönség soraiba is lejött megmozdítani a bepunnyadt arcokat. -náu ju dú vat déj thod ja- Kedvesek voltak, jó volt másodszorra is viszontlátni a Subscribe tagjait kicsit másképp. Hát ennyit a keddről. Alvás.

3. Nap:

A kritikus nap… Most indult be a fesztivál igazán. egyre több ember érkezett. A Local Heroes tehetségkutató színpadja jó kis reggeli ébresztőt nyújtott a későn kelőknek, akikhez kivételesen
én is csatlakoztam. Egyébként 8-kor már mindíg a kocsmában gyülekezett mindenki…:D Kimásztam én is és a szokásos program következett.

6-kor kezdett a Zamek. Tavaly már találkoztam az abonyi srácokkal, nagyon tetszett amit a színpadon műveltek, különösen a dobos srác teljesítménye volt az, amitől igazán padlót fogtam. Fiatal kora ellenére kőkeményen őrli a dobverőket. A tavalyi felállás némileg átalakult, az egykori All Play Dead-ből Roland és Tomi vállalták át az ének és a gitár posztot. Jó cimboráim és nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy beszálltak a bandába, mert tavaly a Zamek még csak ismerkedett a southern ízekkel, de idén már nagyon ott volt a muzsikában a szőr meg a férfiasság.

Aztán rátöltöttem még egy kicsit, ami sajnos annyira jól sikerült, hogy a Sear Bliss koncertet hanyattfekve, eufórikus állapotban éltem meg… A The Haunting album nyitó tételénél /Tunnels of vision/ minden összeomlott bennem, és magamon kívül próbáltam végigtombolni a koncertet. A cérna elszakadt és elértem a második teleportkaput. A zenekar által keltett magasztos, pusztító hangulatot viszont még az alkohol sem tudta velem elfelejtetni. Sajna így a Fleshcrawl-ról lemaradtam, pedig nagyon meg akartam nézni őket. Kérdezősködtem, bővebben senki sem tudott nyilatkozni, csak annyit, hogy nagyon keményen leszedték az emberek fejék a német srácok.

4. Nap:

Hajnalban tértem magamhoz egy padon. 6-7 óra körül lehetett, úgyhogy csatlakoztam is a cimboráimhoz, akiknek még nem ért véget a tegnap, így egy kis kávé meg pár korsó rendbe is tett. Délelőtt felkerekedtem és a héten először bementem Pécsre, némi kenyérért, meg ebédeltem is egyet. Hazafelé megismerkedtem pár arccal a megállóban, elsörözgettünk, amíg megérkezett a busz. Rájöttünk, hogy milyen kicsi a világ, hogy mindenki ismer mindenkit, meghát a szokásos fesztiválsztorik. De ezek bármilyen közönyösen hangzanak is, kellenek. Igaz, minden fesztiválon közvetlenek egymással az emberek, de a Rockmaratonon mégis valahogy belsőségesebb beszélgetések tudnak kialakulni, még a vadidegen emberekkel is, és ezek olyan kapcsolatokká érnek, hogy ha a “jövőre ugyanitt” szókapcsolat valakinek elhagyja a száját, az valóban az elsők közt lesz azok közül, akik már messziről integetnek a bejáratnál.

Na miután kellőképpen kicsorgattam a nyálamat mesélek az estéről is egy kicsit. Már amennyit tudok…:P 8-kor kezdett az egri Shapat Terror, sajna a Moby Dick-kel egyidőben. Ez sajnos a közönségen is meglátszott, jópáran inkább a Moby Dick-et nézték meg, ami abszolút érthető is, de azért az SHPT-t ez nem zavarta, letolták a bulit a tőlük megszokott tökös stílusban. Sajnos a csapattal eddig csak néhányszor találkoztam és hanganyagom sincs tőlük, de eddig sosem csalódtam még egy koncerten sem. Igazi tökös férfizene ez, még a sörpocakot is képes kinyomni az emberből.:) A buli után egy barátosnémmel gyrosozgattunk és hallgattuk a Dalriada-t. Nem szeretem őket, de azért érdeklődve figyeltem a produkciót. Egyáltalán nem kísértem figyelemmel munkásságukat és igencsak meglepett, hogy milyen sokan kíváncsiak rájuk és mennyire színvonalas koncertet adtak. A hallottak alapján úgy gondolom, hogy az Amorphis-nak nem is lehetett volna jobb magyar előzenekart találni. Itt megjegyezném, hogy a Hammer színpadon a külföldi zenekarok elé nem mindíg sikerült megfelelő előzenekart találni, ami nem csak engem zavart, mert többektől hallottam vissza pl. a Mobilmánia-Finntroll párosítás hátrányait. De erről majd később.

Szóval eljött az Amorphis ideje. Nagyon jót tett a csapatnak a frontember-csere, ez a produkción is igencsak meglátszott. Számomra minden tökéletes volt, nehéz szavakba önteni a látottakat és hallottakat. Az új lemezes dalok közül elhangzott például a House of Sleep slágere. De persze a régebbi albumok olyan slágerei is helyet kaptak, mint a Summers’ End. Számomra varázsa volt az egész bandának, mind együtt, mind külön-külön, személyekre bontva. Mindenki a maga módján egy kis burokban élvezte a koncertet, de ezt a burkot az éjszaka csendjével együtt felhasította a Black Winter Day, de akkora erővel, ahogy még soha nem hallottam ezt a számot. Itt volt az a pont, amikor egyeseknek a könny csordult ki a szeméből, mások csak szimplán kiléptek a testükből egy pillanatra, megint mások pedig életre-szóló sebeket téptek fel, de lehet, hogy valaki pont akkor szerzett egyet. Azóta ha azt hallom, hogy milyen volt az Amorphis, mindíg kacér mosoly kerekedik az arcomra…:)

5. Nap:

Még több alvás, bográcsozás, azért már éreztem, hogy közeledik az a pont, amikor a partizás és az ivászat kezd fárasztóvá válni. De egy jó kis paprikás krumpli helyre tette a gyomromat, így pár liter fröccsöt még magamba tudtam tölteni. Finntroll-ra értünk vissza az arborétumi piknik után. Sajnos ez a koncert a közelébe sem ért a 2006-osnak… Rövid volt, lapos volt, a hangzás katasztrofális volt. A tagok pedig látszólag jól érezték magukat. Főleg új lemezes nótákat hallhattunk, egy-két nótát sikerült elcsípnem a Jaktens Tid-ről, de azoknak is csak a felénél jöttem rá, hogy miről van szó, annyira pocsék volt a hangzás. Nem értem mi történhetett. Kb. 35 perc játék után lezúztak a színpadról, vissza sem jöttek. Állítólag reggelig ittak a Toxic-sátorban, lehet, hogy nekik jobban ízlett az Unicum, mint Soilwork-éknek. Sőt, lehet, hogy csak inni jöttek le, aztán gondolták hadd halljon már ez a pár ember egy kis muzsikát is, nyomjuk el nekik valahogy aztán had menjen.

A Tankcsapda sem szólt jobban, legalább a hangulat megvolt. Kivetítők, meg a szokásos feeling, de itt is el kellett gondolkozni az első 10 másodpercben, hogy mi az a maszlag amit hallok, mert alig tudtam kivenni a témákat. Csalódottságomat a Nevergreen-nel tereltem mélabús mosolyba. Jó kis fájdalmas lassú muzsika, de akkor jó volt. Rendszereztem a gondolataim, figyeltem a színpadot. Bob Macura sírdöngető hangja kísért az hálózsákba, ahol rápihentem a következő napra.

6. Nap:

Nagyon ment a bográcsozás, úgyhogy egy pörköltet sikerült összehozni az arborétumban. Megérkeztek Molesék is (Teurgia) és csatlakoztak a haburckodáshoz. Jót kajáltunk, iszogattunk egy kicsit, de már nagyon éreztem a hetet. Az este csak a Teurgiát és a Locos-t sikerült elcsípnem. A Teurgia hatalmas lépéseket tett azért, hogy felzárkózzon a hazai black metal élvonalába és nagyon úgy tűnik, hogy sikerült is nekik. Rengetegen ismerik már őket az országban és az új albumuk is nagyon erősre sikeredett. Hatalmasat fejlődtek zeneileg és amióta Csabi elhagyta a bandát (ami nem mostanában volt), úgy tudom még összetartóbb lett a zenekar. Látszik is rajtuk. Beleadnak mindent, a koncerten is 100%-os teljesítményt nyújtottak.

A Rockmaraton záróakkordjait pedig a Ska-P utódzenekara a spanyol The Locos pendítette meg. Nem kicsi show-t toltak a fiúk az arcunkba. Jelmezek, vidámság, ünneplés volt ez mindenkinek. Sosem szerettem túlságosan a ska-t, de iszonyatosan jófejek voltak a tagok és nagyon meggyőző volt amit muzsikáltak, így maradék erőmet összeszedve táncikáltam egy kicsit én is. Néha megálltam pár percre, mert megakadt a szemem a dobos, vagy a basszer srácon. Jó volt nézni ahogy zenélnek, mert nagyon magas szinten művelték. Sok magyar ska bandát láttam, igaz amatőr körökből, de azt gondolná az ember, hogy a ska, a reggae és a többiek, mind-mind egy-két alapra épülnek, nem nehéz játszani. De nem mindegy hogy játssza az ember, és persze a megjelenés, az egész buli vitte a pálmát.

7. Nap:

Kesze-kusza emlékek, mentem is volna, meg maradtam is volna. Nehéz volt hazajutni, mind lelkileg, mind fizikailag, mert azért a szervezőség arra gondolhatott volna, hogy ha hétközben nem is olyan gyakran járnak a buszok, legalább vasárnap, amikor mindenki egyszerre akar hazamenni 8-10 óra között, akkor ne 7-kor meg 8:30-kor legyen busz, vagy ha akkor van legalább kettő legyen és ne ilyen rozzant sz@r-ok. Kemény atrocitásoktól kímélhetné meg magát a pécsi volán, ha a fáradt, tisztaságra és puha ágyra váró fesztiválozókat egyszerre 4-5 busszal befuvaroztatná pécsre.

Ezt a kellemetlenséget – ami vasárnap engem is nagyon felhúzott, mert az orrom előtt csukta be az ajtót a heringkonzervre hasonlító busz sofőrje – leszámítva nagyon jól éreztem magam a fesztiválon, a programok is jók voltak, de a nagyon beharangozott infrastruktúrális fejlesztésekből én csak a meleg vizet és a zárt kempinget tudnám kiemelni, ja és a normális karszalagot. 2007-ben nagyobbnak tűnt, idén mintha kicsit spórolós lett volna. De ha a hangulatot, a rengeteg élményt veszem figyelembe és nem a kényelmet, akkor azt kell mondjam, megint lesz miről beszélni, ameddig el nem jön 2009 nyara.

WEB: http://www.rockmaratonfesztival.hu/

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár