2013. március 2. @ Lengyelország, Varsó – Kolo Hall
Mivel úgy alakult, hogy rövid varsói tartózkodásom és a Sabaton Swedish Empire turnéjának aktuális állomása pont fedte egymást időben, így ki nem hagytam volna a koncertet. A Sabatont már láttam sokszor, sokfelé, de a lengyeleknek a 40:1 megjelenése óta valami elképesztő népszerűségnek örvendenek, amit szerettem volna személyesen is látni a koncerten. Az Eluveitiét rég láttam önálló produkcióval, de leginkább arra voltam kíváncsi, hogy a turné nyitóbandája, a magyar Wisdom hogyan vizsgázik majd a külföldiekből álló közönség előtt és az hogyan fogadja őket.
A koncertet a nagy érdeklődésre való tekintettel áthelyezték egy kisebb sportcsarnokba, ami nagyjából a budapesti Jégcsarnok méreteivel egyezik meg. Már a kapunyitás után nem sokkal is brutálisan hosszú sor kígyózott a kapuknál, több háztömbnyire elnyúlva. Pedig akkor már benn is egy lazább félház volt a küzdőtéren és megteltek a lelátók!
Szerencsére hamar bejutottam és előre is tudtam menni, így viszonylag közelről figyelhettem hazánk fiainak produkcióját. A műsor alapja természetesen a már NG-vel készült nagylemez, a Judas volt, de előkerült a zenekar nevét viselő tétel a Words Of Wisdomról, egy új dal a készülő nagylemezről és a Wasted Years az Iron Maidentől. A varsói közönség már a Wasted Years előtt is nagyon lelkesen fogadta a Wisdomot, még circle pit is kialakult, de a kezek is a magasban voltak ha tapsolni vagy éppen „öklöt lóbálni” kellett. A Wasted Years alatt és után azonban ha lehet még nagyobb intenzitásba kapcsolt a zenekar és a közönség is, ezért nem tartottam jó ötletnek, hogy a Judas-t játszották utolsóként a fiúk, mert szerintem kicsit leültette a hangulatot, valamelyik speed bombájuk jobban feküdt volna ide.
A Wisdomot először láttam ebben az új felállásban, direkt Bodor Máté oldalára álltam, hogy jobban figyelhessem a játékát, rendkívül ügyesen és magabiztosan játszott, erőssége lesz a zenekarnak az elkövetkezendő években. Ahogy Nagy Gábor már évek óta az, jól irányította a közönséget, jól kommunikált velük (bár ezen még lehetne talán javítani) és ami a legfontosabb, nagyszerűen énekelt ezen az estén. Biztos vagyok benne, hogy a Wisdom sok új rajongót szerzett magának ezen az estén, hiszen nagyon jól fogadták ezt a fajta klasszikus power metalt az egybegyűltek, de számomra még megdöbbentőbb volt, hogy eleve mennyien ismerték már a dalokat, adott esetben énekelték is azokat! A 40 perces műsoridejüket maradéktalanul kihasználták, igencsak odatették magukat, ráadásul az előzenekarokra általában jellemző gyenge hangzás sem hátráltatta őket. Ha a többi koncertjük is ilyen jól sikerült, illetve sikerül ezen a turnén, akkor nemsokára önálló turnékkal is járhatják majd Európát!
Wisdom setlist:
Fallin’ Away From Grace
Somewhere Alone
War Of Angels
Live Forevermore
Wasted Years
Wisdom
Judas
Az Eluveitie idejére kicsit hátrébb vonultam az egyre terebélyesedő közönségben, mert meg akartam őrizni az energiám a Sabatonra. Ez végül is nem jött rosszul, mert már a Wisdom alatt is elég nagy hőség volt elől a tömegben.
A svájci folk-metal bridád végül egy elég rövid átszerelés után az új lemez bevezetőjéül is szolgáló Prologue taktusaira vonult fel a színpadra, hogy egy nagyjából háromnegyed órás utazásra vigyenek minket a gallok és a kelták ősi földjére. Az útra nem jött el velünk Anna Murphy, a zenekar tekerőlantosa, aki még a dél-amerikai turné előtt áll rosszul és még mindig egy több hónapos kezelés alatt áll.
A koncert gerince, sőt szinte az egésze a tavalyi Helvetios album dalaiból került ki, a régebbi lemezekről mindössze az abszolút közönségkedvenc Inis Mona és a Thousandfold kapott helyet a műsorban. Így az új lemez több mint felét hallhattuk élőben, és az olyan dalok mint az Uprising, a Helvetios vagy a Havoc itt is nagyot ütöttek. Ahogy láttam a közönség soraiban is, hiszen elég nagy circle és mosh pitek is kialakultak a göteborgi death metal hatású zenére. A zenekar is ennek megfelelően eléggé bemozdult, de mivel most láttam őket hatodszor tudtam, hogy tudnak ők ennél nagyobb hőfokon is pörögni. Lehet, hogy az élő tekerőlant hiánya (samplerről szólt) tette vagy csak a rövidebb játékidő, hiszen lássuk be ők már inkább főbandaként szoktak turnézni, de mindenesetre egy-két fokkal nagyobb lelkesedés elfért volna. Hívjuk ezt még turné eleji formának! 🙂
A közönség amúgy jól fogadta az újabb dalokat, végig ment a pogó, a circle pit, ugrándoztak is rengetegen és crowdsurfing is volt végig a koncerten. Arányaiban én viszont talán egy kicsit több Eluveitie pólós emberre számítottam (és double headliner bulira), de a saját kinti baráti körömből is többen azért nem jöttek el, mert féltek, hogy az Eluveitie csak epizódszerepet kap ezen az estén. Ez végül is így lett, de látva a közönség reakcióját a Sabatonra, azt kell mondjam, hogy ez így is van rendjén, a svédek jócskán megelőzték népszerűségben az amúgy igen erősen kezdő és azóta is folyamatosan felfelé törő svájciakat.
Még egyszer mondom a koncert maga nem volt rossz, de láttam én már tőlük sokkal jobbat is (igaz rosszabbat is, de ott inkább technikai malőrök voltak, gondoljunk csak a 2010-es Metalfestre Budapesten), az átlagos előzenekari produkciónál viszont sokkal jobbak voltak, ahogy a Wisdom is.
Eluveitie setlist:
Prologue (intro)
Helvetios
Luxtos
Thousandfold
Neverland
Home
Inis Mona
The Uprising
Havoc
Uxellodunon
Epilogue (outro)
Igencsak hosszú átszerelés után és még hosszabb időhúzás után, amikor már szinte kórusban üvöltött a közönség, hogy „kurwa mać” (laza fordításban kb „mi a fasz van”) végre megszólalt a Final Countdown, és le is nyomták végig, aztán még egy intro és végre színpadra léptek a derék svéd legények a 2008 óta állandó kezdődallal, a Ghost Divisionnel.
A közönség azonnal vette a lapot, nagyon beindultak és nem is álltak le a koncert végéig. Nagyon egymásra talált a nézősereg és a banda, folyamatosan áramlott az energia a színpad és a nézőtér között, ahogy írtam szinte egy szusszanásnyi megállás sem volt a dalok alatt. Mivel azonban Joakim Brodén énekes igencsak szeret sztorizgatni a számok között, ezért mindenki fújhatott egy kicsit, látszólag ez a színpadon tartózkodó zenészeknek is jól jött, hiszen ők is folyamatosan mozogtak , a dobok mögött Robben Bäck is. Rendesen bejárták a Sabaton klasszikus színpadképére hajazó emelvényt, amivel emeletessé vált a színpad. Nyilván már a dobcucc középre kerül, hiszen jelenleg nincsen billentyűse a csapatnak, Daniel Myhr témáit samplerekről játsszák be. Azonban legalább az első pár számot egymás után nyomták, megállás nélkül, így az új lemezről gyorsan megkaptunk három fantasztikus dalt, a Gott Mit Uns-t, a címadót és a Poltavát. A Gott Mit Uns-ban ráadásul Joakim adott egy kis lehetőséget a két új gitárosnak, Chris Rörlandnak és Thobbe Englundnak, hogy megmutassák az énektudásukat! Engem eléggé meglepett ez a húzás, hiába a tizennegyedik Sabaton koncertem volt a varsói buli, ilyet még én sem láttam tőlük, ráadásul a két gitáros énektudása sem volt rossz.
A Cliffs Of Gallipoli is a hatalmas áttörést hozó The Art Of War lemezről érkezett, csakúgy mint a kezdőnóta, hiába jött ki azóta 2 lemeze is a csapatnak, a harmadik lemezükön található daloknak bérelt helye van a műsorban. Nekem egyébként A Price Of A Mile kicsit hiányzott is, de így is 4 dal kapott helyett erről a lemezről, míg az első két albumról összesen 3. A Gallipoli-ban pedig Joakim jellegzetes akcentusa is megvillan, amit mára nagyrészt levetkőzött, szerintem már csak a „There’s No Enemy, There is No Victory” rész miatt tartják benn a koncertprogramban. 🙂
A Cliffs Of Gallipoli után egy újabb meglepetéssel szolgáltak nekünk Sabatonék, Joakim bejelentette, hogy választhatunk az Into The Fire és az Attero Dominatus között, azt játsszák el, amelyik nagyobb üvöltést kap. Végül az Into The Fire nyert, de még egy ilyen akciójuk volt, akkor az A Lifetime At War és a The Karoleans’ Prayer közül utóbbi svéd verziója nyert.
Még nagyobb meglepetés volt azonban, amikor egy szintetizátort hoztak a roadok a színpadra és Joakim elmondta, hogy rengetegen kérnek tőlük Metalizeres dalokat, szóval most a The Hammer Has Fallent fogják eljátszani nekünk róla. Le a kalappal!
A következő dal előtt ismét hosszabban beszélt Joakim, elmondta, hogy van egy csata a második világháború történetében, ami méltatlanul keveset van említve, de ők azért írtak róla egy dalt és mindig öröm olyan helyeken játszani a dalokat, ahol a dal alapjául szolgáló cselekmények történtek, következett tehát az Uprising, hatalmas üdvrivalgás közepette, de legnagyobb csodálatomra abszolút nem volt rá nagyobb beindulás, mint a többi dalra. Persze ezt már nem is nagyon lehetett volna hova fokozni, legalább száz ember részvételével pörgő circle pitek, háromoldalú wall of death-ek és folyamatos mozgás jellemezte az egész közönséget, szinte extázisban tombolták végig a bulit, Joakimnak többször le is kellett állítani őket a számok közben, mert még akkor is kurjongattak, énekeltek vagy éppen svédül, angolul vagy lengyelül üzentek neki valamit.
Az egyik ilyen állandóan dúdolt dal a Swedish Pagans volt, ami nekem annyira nem jön be, eléggé elüt a banda többi dalától, de mások egyszerűen odavannak érte. Be is indultak rá rendesen, ahogy szinte mindegyik dalra, de itt még kis párok is kialakultak a pogó közepén táncolni vagy együtt ugrálni.
A műsort a Karolinens Bön (tehát egy svéd nyelvű dal) zárta, vagy legalábbis úgy tűnt, mert a Sabaton levonult és a The Lion From The North bevezetője kis késéssel szólalt meg. Aztán a harmadik lemez címadója és az abszolút csúcspont 40:1 következett. Itt aztán abszolút elszabadult az örület, látszólag mindenki erre a dalra várt. Egyébként Lengyelországban ez egy hihetetlen nagy népszerűségnek örvendő dal, rádiókban is rendszeresen játsszák! A nóta eljátszása előtt még a Wiżna alapítvány nevében egy emlékplakettet és egy szobrot is átadtak a zenekar tagjainak!
Végül csak a standard zárószám, a normandiai partraszállásról szóló Primo Victoria és a lengyel rajongói klubnak ajánlott Metal Crüe volt hátra az estéből.
Így visszatekintve már egyértelműen pozitív emlék számomra a koncert, de közvetlenül utána elég nagy hiányérzetem volt. Nagyjából 100 percet töltöttek a deszkákon a fiúk és amikor játszottak szokásukhoz híven tényleg mindent beleadtak, de számomra túl sok volt a mindenféle bejátszás és az üresjárat. Simán játszhattak volna még 1-2 számot, ha Joakimnak nincsen éppen közléskényszere, vagy nem fojtják belé a szót a lengyel rajongók sokadjára is!:) Az egyébként elképesztő, hogy egymás után 4 teltházas sportcsarnokos koncertet adott Lengyelországban a Sabaton és gondolom ott is ugyanúgy megőrültek a koncerten, mint a varsóin.
Sabaton setlist:
The Final Countdown + The March to War (intro)
Ghost Division
Gott Mit Uns
Carolus Rex
Poltava
Cliffs Of Gallipoli
Into The Fire
The Hammer Has Fallen
Uprising
Swedish Pagans
Karolinens Bön
—
The Lion From The North
The Art Of War
40:1
—
Primo Victoria
Metal Crüe
Masters Of The World (outro)
Összességében tehát egy igencsak kiváló estének lehettem részese, nagyszerű volt a Wisdom és a Sabaton is, de az Eluveitie is nagyon jó volt. Abban esetleg lehet reménykedni, hogy Budapesten helyet cserél sorrendben a két előbanda, de az biztos, hogy ez a csomag nagyon erős és a jó szórakozás garantált lesz ott is!
A turné Március 22-én ér Budapestre!