Koncertbeszámolók

Samael, Melechesh, Keep of Kalessin, Darkend, Minkus – Koncertbeszámoló

2011. szeptember 08. @ Budapest, Club 202

Régóta vártam már az alkalmat, hogy eljuthassak egy Samael-koncertre, egész pontosan a Reign of Light megjelenése óta, ami ugyan egy sokak által vitatott lemez, számomra azonban az jelentette a zenekar legkarakteresebb megnyilvánulását. Az előzenekarok sem az utolsó pillanatban összekapkodott fajtából érkeztek, a Melechesh és a Keep of Kalessin egyaránt lelkes és szép számú saját rajongótáborral rendelkezik. A Samael számomra fontos lemezének megjelenése óta már három korongot is kiadott, melyek a Reign of Lighttól mind nagy ugrást jelentettek vissza a gyökerek irányába, különösen a 2009-es Above. Az idei, Lux Mundi névre hallgató lemez valahol az Above és a Solar Soul között van félúton, és ugyan izmosnak izmos, kicsit talán sok töltelékdal hallható rajta. Ennek tudatában hát egy hagyományos, annyira-talán-nem-is-extrém estének néztünk elébe. Ami aztán egészen máshogy sikerült.

A koncert napja előtti hetekben az előzenekarok kiléte körülbelül naponta kétszer változott meg. Mikor az esemény előtti nap utánanéztem, a felállás a következő volt: Minkus, Darkend, Keep of Kalessin, Melechesh és Samael, így mikor a kiírt hétórai kezdés után félórával a terembe léptem és az olasz Darkendet láttam a színpadon készülődni, a szokásos késést beleszámolva csupán azt gondoltam, hogy az első két csapat helyet cserélt. Mikor azonban a Dani Filth bőrszoknyája alól kibújt gótikus-blackes vámpírbrigád levonult a deszkákról és a vetítőkön megjelent a Reptilian borítójáról ismerős sárkányfej, már kezdtek kétségeim támadni. Megkérdeztem hát a pultoslányt, hogy most az első vagy a második banda ment-e le, mire kedvesen közölte, hogy a harmadik. Azt, hogy az első zenekar vajon ki lehetett, azóta sem sikerült kiderítenem, a cseh Minkusról pedig szintén lemaradtam.

Ha a fent említett brit zsebvérszívó bandája kicsit jobban ragaszkodott volna a black metalhoz, akkor olyan lenne, mint a Darkend. Borzasztóan teátrális volt az egész előadás, helyenként monologizáló énektémákkal és epikus szintidallamokkal, mikrofonállványra akasztott véres ronggyal, koponyás-gyertyás-füstölős minioltárral. A dalokban helyenként tradicionálisabb, heavy metal-szerű szólókat is hallunk, amik meglepő módon kifejezetten jók. Az előadásmód kicsit azért erőltetettnek hat, az énekes pedig, aki a feketemisét celebrálja, sajnos kifejezetten híján van a karizmának (és a hangmérnöknek szánt, mikrofonba bemondott üzenetek alapján az angoltudásnak is.) Minden látszat ellenére van tehetség a bandában, akiket még nem kapott el a metalcore-őrület, és szeretik a hagyományosabb extrém metalt, odafigyelhetnek.

A Keep of Kalessin már elég hosszú ideje tevékenykedik ahhoz, hogy az átlag zenehallgató is ismerje a nevüket, a 2010-es Eurovíziós Dalfesztiválon elért meglepő harmadik helyezésük pedig csak nyilván növelte rajongótáborukat. Élőben ugyan már találkoztam velük egyszer, ám arról nem sok emlékem volt, lemezen azonban már többször bizonyították, hogy epikus black metaljuk egyedi a színtéren, mégha ez nem is jelenti azt, hogy annak csúcsán foglalnak helyet.

Az este végkimenetelét előrevetítette a norvégok koncertje, a hangzás ugyanis pocsék volt, az énekből szinte semmit nem lehetett hallani, a dob pedig jelentősen háttérbe szorította a gitárokat. Azért a többnyire komplex témák így is érvényesültek, különösen a profi színpadi előadásnak köszönhetően, a banda tisztességes tapsot és ovációt kapott, sokan még a szövegeket is énekelték.

Az izraeli Melechesh szintén szép számú rajongótábort toborzott magának 1993-as megalakulása óta. A szülőföldjükről politikai és vallási okokból Hollandiába költözött zenekar black és death elemekből ötvözött extrém metalt játszik, melyet a Nilehoz hasonlóan át- meg átszőnek a közel-keleti népzenei motívumok és hangszerek. Ez a keverék lemezen kifejezetten rabul ejtő és élvezhető, élőben kicsit kevésbé volt lebilincselő, de azért szó nem érheti a ház elejét, különösen a többi banda produkciójához mérten. Lelkesen, energikusan játszották dalaikat a külsőségekre annyira nem koncentráló, de azért a farmer-póló kombinációnál kicsit kimunkáltabb öltözéket viselő tagok, a gitáros például teljes arcát takaró fejkendővel állt ki, amit körülbelül a harmadik dalnál leizzadt magáról. A közönség a csapatot a Keep of Kalessinnél is nagyobb örömmel hallgatta, volt ott headbangelés, pogó és minden mi jó.

Utolsóként végül színpadra lépett az est – számomra – fénypontja, a Samael. A sátáni black metalból kiinduló csapat szép nagy kört írt le karrierje során, míg eredetétől legtávolabbi pontként megírta a Reign of Light című indusztriál-metal művet, majd az elmúlt években megint közelebb került gyökereihez. Az igen furcsa – és változékony – művésznevekkel rendelkező svájci brigád dobos nélkül áll színpadra, csupán az elektronikáért felelős arcnál van egy-két kézi dob egy állványon.

Nehezemre esik pontosan elmondani, hogy milyen is volt az élmény, de mikor a húrok közé csaptak, nem igazán hittem a fülemnek. Aminek elsöprő erővel kellett volna megdörrennie és mindenkit egy elektronikus töltésű fémpengeként lesodornia a lábáról, az papírzizegésként sistergett a színpadról. Értetlenül álltam a jelenség előtt, hiszen ennél bármelyik kis eldugott pinceklubban tartott moldavországi post-noise-punk-black-thrash-metal koncert jobban szól, és azt gondoltam, csupán a hangmérnök nyomott félre valamit a pultjánál. Sajnos azonban egészen a koncert legvégéig megmaradt a papírvékony hangzás, amit szinte a telefonom csöngése el tudott volna nyomni.

Ehhez ráadásul társult a színpadi előadás furcsa őszintétlen hatása, igazából az egész koncert azt a hatást keltette, mintha a zene felvételről szólt volna egy hifiből a színpad alatt, a tagok pedig úgy csinálnának, mintha ők játszanák. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, és sosem hittem volna, hogy ekkorát fogok csalódni a Samaelben, mégha a zene elektronikus természete miatt sejtettem is, hogy nem egy hagyományos metalkoncertben lesz részem. Azért a Reign of Light címadó dala, a Slavocracy és egy-két másik dal még így is megmozgatta a közönséget és együtténeklésre késztette azokat, akik kevésbé foglalkoztak a hangminőséggel.

Számomra az egész estére rányomta bélyegét a Samael átlagon aluli koncertje, különösen, hogy milyen sokat vártam tőlük. Jól példázza elkeseredettségemet, hogy a svájciak utolsó előtti száma közepette elhagytam a klubot, és borúsan ballagtam hazáig.

Kapcsolódó cikkek

Keep Of Kalessin – norvég extrém metal a Dürer Kertben júniusban!

KMZ

Immolation, Melechesh, Azarath, Sincarnate – Koncertbeszámoló

Georgius

Melechesh – „Lost Tribes” feat Max Cavalera dalszövegvideó

KMZ

Melechesh a „Multiple Truths” hátteréről mesél

KMZ

Melechesh – Új dal és dalszövegvideó megnézhető

KMZ

Melechesh frontembere és vendégei az „Enki” munkálatairól beszélnek

KMZ

Melechesh – „Enki” borító, megjelenés halasztva

KMZ

Melechesh – „Enki” megjelenés 2015. februárban

KMZ

A Metal Mind kiadó újra kiadja a Samael, Voivod, Sinister albumait

KMZ

Melechesh – Új albumfelvétel, stúdiós bejelentkezés, képek

KMZ

Hot News: Melechesh – announces new drummer, clarifies guitarist situation!

KMZ

Keep Of Kalessin Interjú

Jillian

Soilwork, Keep Of Kalessin – Koncertbeszámoló

Jillian

Hot News: Melechesh – Ashmedi featured on Canadian TV!

KMZ

Hot News: Melechesh – drum auditions for new album!

KMZ

Hot News: Melechesh – Update, Line-Up Change!

KMZ

Hot News: Melechesh – To Tour Europe with Vader!

KMZ

Hot News: Samael – Post New Lyric Video „In Gold We Trust”!

KMZ

Hot News: Melechesh – Debut Album Available Again Through iTunes!

KMZ

DARK END – Grand Guignol Book I

SteveShield

2 hozzászólás

Gwanath
Gwanath 2011. október 05. 12:28 at 12:28

Szervusz,

Sajnos a hangosítás tényleg nagyon szar volt (konkrétan a színpad előtt nem lehetett hallani rendesen semmit, koncert alatt simán tudtunk volna beszélgetni), de ettől függetlenül szerintem jó koncertet adott a Samael. Vorph-ék hozzáállása nekem abszolút szimpatikus volt, mindenféle sztár-allűröktől mentes csapat. A Samael és a Keep of Kalessin is ütős kis koncertet adott, csakhát a hang ugyebár ott is kritikán aluli szint….

Csak azt akartam kihozni az egészből, hogy én nem távoztam rossz szájízzel a buliról. A barátságos árú belépőt nézve pedig főleg nem. Azzal viszont egyetértek sokakkal, hogy indokolatlan számú eseményt szerveznek a Club 202-be, pedig egyrészt kint van a halálban, másrészt a hangosítás az esetek 60 százalékában pocsék.
A Diesel ezerszer jobb…A FOTN meg a Heidenfest is a Club 202-ben lesz, remélem addigra összekapják magukat.

Válasz
Morhguel
Morhguel 2011. október 07. 1:05 at 01:05

Bár a koncerten nem voltam, azért utólag sajnálom picit, rossz hangzás ide vagy oda.

Diesel klub már nincsen egy ideje, amióta Morrisons liget lett belőle, az oda szervezett koncerteket pedig ide tették át. De egyetértek azzal, hogy kellene még helyszín Budapestre.

Válasz

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek