Koncertbeszámolók

Scorpions, Omega, André Matos Band – Koncertbeszámoló

12009. április 21. @ Budapest, SYMA Sport- és Rendezvényközpont

Ha „Öreg rockerek”-et szeretne látni az ember, manapság nem panaszkodhat. Itt járt nemrég a Status Quo, a Queensryche, az AC/DC, és most a Scorpions. Le se írom hogy tagjaik között van aki már 65 éves, és a zenekar pályája 40 éves múltra tekint vissza. Nem is szemezgetnék ebből a 40 évből, mert attól kezdve hogy Klaus Meine állítólag több mint 100 zenekarban próbálkozott előtte sikertelenül, a testvérgitárosok történetén át az új basszusgitáros történetéig ez igen hosszú lenne. Ennyi idő alatt talpon maradni már önmagában legenda. Nyilván tele van jobb-rosszabb időszakokkal, jópofa, igaz és félig igaz történetekkel. Az egyik ilyen a sok közül, hogy valaha a Scorpions volt az Omega előzenekara, de azóta nagyot fordult a világ kettőjük történetében, és ennek a fordulatnak ma megérthettük az okait.

A koncertet a szörnyű lassú és kínos beengedés után az André Matos Band nyitotta. A külföldi koncerteket a Scorpionstól nem túl messze álló MSG nyitja, de ki tudja miért, ide nem őket hívták. André Matos és zenekara igen jól odatette magát, remek énekhang, remek kemény döngölős gitárok, 100%-ban lelkes zenészek, pózolás, gitárszólók, állat dobos. Kár hogy ennek élvezetéhez már erős fantázia kellett, mert az iszonyat rossz hangosítás miatt gyakorlatilag nem lehetett tudni most mi is a helyzet. Ettől függetlenül valamennyire élvezhető volt a produkció, ha a fantáziám nem csal akkor jó hangosítással egy remek german-speedmetalba hajló showt hallhattunk volna a brazil énekestől. Így csak láthattuk. Egyetlen érdekesség, hogy ez a zene nem illett a Scorpions elé, de amekkora káosz van ma rockműfaj ügyben, egy kis toleranciával elfértek. Nekem tetszett.

Az átszerelés után a Scorpions az előzenekaréhoz hasonló szörnyű hangzással nyitott, de hamar javítottak a helyzeten. Hátul álló ismerőseim szerint viszont végig szörnyű volt a hangzás, gondolom a Syma raktár akusztikája miatt, ami alkalmatlansága miatt már szinte legendás.
A zenekar az első perctől nagyon odatette magát. Igazi 80-as évekbeli metál dalokkal nyitottak, kivéve az elsőt ami legújabb lemezükről ismert. A dalok között nem volt üresjárat, beszéd, a koncert maga volt a kommunikáció a közönséggel. A zenekar 15 éve járt Magyarországon, akkor még meg tudtak tölteni ennél nagyobb helyeket is. Manapság a rockzene rajongói vagy már unják a banánt, vagy nincs pénzük, vagy a rengeteg rockból eredő alműfaj megosztja őket is. Arra gondolni sem merek, hogy kereskedelmi rádiók és zenei TV-k slágerlistái befolyásolják az ízlésüket :).

Az igazi old-school metál dalok után egy kicsit lazítottak, emészthetőbb, slágeresebb blokk következett, lírai dalokkal együtt, amit Flying V és Explorer forma akusztikus gitárokon adtak elő kevesebb rohangálással és pózolással. A zenekar mögötti színpadméretű kivetítőn dalok címeit, funkció nélküli grafikákat és animációkat, és egy elő kamera képét láthattuk. Ez utóbbi a távol állóknak jó szolgálatot tett.
Az akusztikus és slágeresebb (pop-rock-ba hajló) dalok blokkja után, ismét metáldalokat hallhattunk. Számomra a csúcspont a Black Out és a Dynamite volt, de tulajdonképp az egész koncert tetszett, hozzátéve hogy aki itt nem talált kedvenc blokkot magának, az nem tudta hová jön.

A végén – a jegyre nyomtatott kis emblémából már sejteni lehetett – az Omega zenekar valamiféle közös produkcióra készült a koncerten. A Gyöngyhajú lány közös eléneklése adta magát, de így hallhattuk a Wind of Change-t, és a Big City Nights c. dalokat is. Erről a blokkról szinte mindenkinek az a véleménye, hogy finoman szólva nem jött össze. Itt lehet megérteni, miért fordult a kocka a Scorpions és az Omega között az eltelt 30 évben. Az Omega tagjai sem előadni, sem zenélni nem tudnak a Scorpions tagjaihoz képest, a dalírásról jobb ha nem beszélünk. Molnár György gitáros ruházatáról és megjelenéséről nem is írok inkább semmit. Mindenestre kár hogy senki sem szólt neki emiatt előtte, utólag meg már mindegy. Azt hogy a Wind os Change-t így szúrták el, azt nem bánom, mert a zenekar pályafutásából én ezt a dalt utálom a legjobban, elsősorban a politikai mondanivaló nyálas zenébe csomagolása miatt. A Gyöngyhajú lány átiratát egy Omaga dal ihlette, miért ne lehetne ebből közös dalt faragni. De a Big City Nights-et nem kellett volna elcseszni egy nevetséges énekhanggal mert az Meine előadásában jó csak. Azon hogy ezt a Rock you like a Hurrican kompenzálta-e végül, még gondolkodnom kell, mindenesetre jelentősen javult a helyet a vendégművészek nélkül mind hangzásban mint látványban.

A koncert összességében hosszú volt és jó, hiányérzet nélkül távozhatott mindenki aki egy kicsit is ismerte a zenekar előéletét. A Scorpions ma is olyan és úgy játszik mint 25 éve. Így meglepni valószínűleg senkit sem tudtak, kivéve azokat akik csak a slágereiket ismerték. Igazi retro-metal hangulatot teremtettek, a műfaj minden kellékével, dobszólóval, gitárszólóval, színpadi mozgással, énekeltetéssel, ahogy azt kell. Hogy mitől nem öregszenek, azt nem tudom. Megjelenésük és hangzásuk jobb mint sok fiatal zenekarnak, nem beszélve a hasonló korú hazai zenészekről. Egyedüli kritika az Omegás vendégszereplőket érheti, de ezt meg fel lehet úgy fogni, hogy nekünk akartak ezzel kedveskedni mert kívülről azt hihették, mi ezt szeretjük.

André Matos Band: http://www.myspace.com/andrematossolo

Hour I
Coming Home
Loving You Sunday Morning
Make It Real
Is There Anybody There?
Lovedrive
The Zoo
Coast To Coast
Send Me An Angel
Holiday
You And I
321
Rhythm Of Love
Bad Boys Running Wild
Hit Between The Eyes
Tease Me Please Me
Alien Nation
Blackout
Dynamite
Still Loving You
Wind Of Change
White Dove
Big City Nights
Rock You Like A Hurricane
When The Smoke Is Going Down

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek