Sear Bliss, Age Of Agony – Koncertbeszámoló

2018. október 27. @ Budapest, Dürer Kert

“Letters From The Edge” lemezbemutató és 25 éves jubileumi koncert

Nagyon vártam ezt a napot. Sötétség, borús idő és még sok minden adott egy egyfajta alapot, hogy az este igazán hangulatos legyen. Ahogy beléptem a lassan legendásnak minősíthető Dürer kapuján, rögtön az izgalom lett úrrá rajtam. Gyilkolt a kíváncsiság, hogy mit fog nyújtani a két zenekar, akikről elmondható, hogy az évek sosem fognak ütni pajzsaikon. Végigmentem a folyosón, ahhoz a teremhez tartottam, aminek bejáratát már őrizte a biztonsági szolgálat. Ugyan a megszokott karszalagot megkaptam, de a terembe még nem engedtek be senkit. Így vártam, hátha legalább néhány ismerős arccal összefutok, de lassan szállingóztak. De aztán az eleinte kevés létszámú hallgatóság között összetalálkoztam Necóval, aki ugye mint tudjuk, hosszú ideig játszott a Sear Bliss-ben gitárosként. Meg is kérdeztem, bár hülye ötlet volt, hogy játszik-e aznap este ő is a zenekarral? Persze a válasz “nem”, volt és barátságosan mondta, hogy az est folyamán a “The Haunting” lesz kiemelve, mivel az anyag idén 20 éves lett. Mondjuk mentségemre legyen mondva, hogy abból indultam ki, amit a 20. jubileumon is láttam. Végül nem kellett tovább várni, beengedtek mindenkit a terembe. Rögtön a bejárattól balra láthattam a két legendás zenekar felsorakoztatott merch választékát. A másik oldalon pedig ott volt a bárpult, ahol megint csak többen összegyűltek. Aztán egyre többen jelentek meg és el is indult a jókedvű élet.

Mindenki beszélt mindenkivel, ami csak hozzáadott a hangulathoz. Közben néztem, hogy a színpadot hogyan készítik elő a hazai Death Metal front egyik vezérzenekarának, az Age Of Agony számára. Természetesen a banda zászlaja felkerült a dobok mögé/fölé, aztán nem is váratták sokáig a közönséget, akik már lángoló tekintettel várták a megsemmisítő csapást, köztük jómagam is. Ehhez hozzátenném, hogy az idén másodszor láttam az Age Of Agony pusztítását, mert a YUK-ban is felléptek a Gutted és Gravecrusher társaságában. Eszméletlen jó buli volt az is. A zenekar ezúttal sem hazudtolta meg önmagát… A dobok szinte géppisztolyként üzemeltek és mellette az agresszív gitártémák is nagyon hatásosak voltak, a basszusgitár is kiemelt dicséretet érdemel, mert a mennydörgés itt is a helyén volt, ráadásul mindezt megkoronázta a frontember már-már ördögi, mélyről jövő hörgése. Na most mindezt összerakva, ők igazi háborús hangulatot tudtak/tudnak megidézni. Egyszerűen fantasztikus tényleg. Őszintén szólva kevés Death Metal zenekart kedvelek, de az Age Of Agony nem ok nélkül van a kevés kedvenc között. Ráadásul a füst a színpadon a különleges fénytechnikával tökéletesen ráerősített a háborús hangulatra. Komolyan minden elismerésem és a Sear Bliss tökéletesen választott vendég zenekart a személyükben az estre. Bízom benne, hogy Budapesten legalább még egyszer fellépnek, megnézném ismét, ha lenne rá lehetőség. Még ami kiemelendő, hogy az Age Of Agony még tiszteletből eljátszotta a Sear Bliss egyik számát is, mégpedig a “1100 Years Ago” című tételt. Tökéletes volt minden, amit csak lehetett mindent megtettek, hogy meglegyen a tombolás a közönségben, hogy utána újult erővel adhassa át magát mindenki a szombathelyi legenda, a Sear Bliss előadásának.

Némi hosszabb szünet után, visszatértem a terembe és egyszerűen megmagyarázhatatlan érzés keletkezett bennem, ahogy láttam a kivetített Sear Bliss lemezborítókat a háttérben és, hogy időrendben visszafelé haladva kapott mindegyik néhány másodpercet. Ezt az élményt pedig csak fokozta a képekhez társított szép zenei aláfestés, ami rám úgy hatott mint egy himnusz. Igen, ha már itt tartunk a Sear Bliss meg is érdemel egy ilyen fokú momentumot, még egy külön himnuszt is. Ahogy eljutottunk az időutazás végpontjára, megjelentek a zenészek a színpadon. Attila és Vígh Zoltán gitárjai rögtön betöltötték az étert és ehhez társult Pál Zoli harsonája is, Csejtei Gyula kiváló dobjátéka és természetesen a zenekar frontembere, Nagy András is remekül kezelte a króm színű, Warwick basszusgitárját és emellett hangját is adta az idén megjelent “Letters From The Edge” dalaihoz, amelyekkel megindították az utazást. Mindig is szerettem a Sear Bliss-t, mert mindig előállnak egy-egy olyan dologgal ami nem csak hatásos, zeneileg tökéletes, de mindemellett még kreatív is. A kreativitás náluk többféle módon is meg szokott nyilvánulni. Még ha nem is volt lehetőségem a 15. jubileumon ott lenni, de beszéltem olyan személyekkel, akiknek kijutott abból az élményből és akkor is csak azt tudtam gondolni, hogy még ennyire zseniális zenekar nem létezik. Nos ezen éjjelen a kreativitás úgy nyilvánult meg, hogy a háttérben különböző dolgok voltak kivetítve (pl. vízesés, erdő vagy épp egyik lemezborítójuk), de a másik, hogy visszafelé haladtak és úgy kerültek elő dalok először az “Eternal Recurrence”-ről, utána az “Arcane Odyssey”-ről és így tovább. Aztán eljutottunk az est fénypontjához….a “The Haunting” dalai következtek. A jelenlegi felállás távozott a színpadról, majd helyüket átvették az említett lemez felállása. Schönberger Zoltán a dobok mögött foglalt helyet (az Age Of Agony-ban is ő dobol jelenleg!), Szűcs Gergely trombitájával tettre készen állt. A gitáros pozíciókat pedig Barbarics János és Scheer ‘Max’ Viktor képviselték. Természetesen a basszusgitáros frontember Nagy András maradt a helyén. Pozitív értelemben szólva, bizarr volt az egész. Tényleg úgy éreztem magam, mintha egy 90′-es évekbeli klubban látnám a Sear Bliss-t játszani.

Tökéletesen megidézték azt a hangulatot most is, amiért tulajdonképpen megszerettem őket. Miután eljátszották a “The Haunting” néhány dalát és az akkori felállás tagjai lementek, visszatért az aktuális felállás és utána játszottak megint néhány dalt, köztük a “Phantoms” lemezről is, de ami igazán fantasztikusra sikeredett, a “The Pagan Winter” szám. Ahogy Pál Zoli egyesítette harsonájának hangját Szűcs Gergely trombitájáéval….szavakat nem találtam komolyan. Aztán bebizonyosodott, hogy már a jó ideje adják a koncertet és kezdenek fáradni, de igazából ez csak abból volt kivehető, hogy András többszörösen, hálásan megköszönte a részvételt mindenkinek aki eljött, de aztán bekonferálta, hogy “Mindjárt jön még egy dal. A címét nem mondom, mert már úgyis tudjátok. Mivel mindig azzal fejezzük be a koncertjeinket.”, persze mosolyogva. Szóval tudtuk, hogy el fogja kiáltani, hogy “Oh My Lord!” és ezzel itt a finálé is. Én észre sem vettem, hogy ennyi ideje tart a buli, de hát ha valami jól sikerül, többnyire hátulütő, hogy hamar véget is ér. Miután véget ért az utolsó szám is, kezdett oszlani a tömeg is a színpad előtt. Ezen a koncerten is hatalmas élménnyel gazdagodtam, akárcsak a 20. jubileumon. Hozzá kell tennem, hogy a “The Haunting” nekem személy szerint a kedvenc albumom, de ezzel együtt is, amikor a “Letters From The Edge” számait játszották, bizony a könnyeket is sikerült kicsalniuk belőlem, pedig direkt nem hallgattam még meg a lemezt, mert élőben akartam először hallani. Természetesen azóta meghallgattam és csak ajánlani tudom mindenkinek! Valahol volt bennem egy tompa remény, hogy esetleg Winter is fellép a 25. Születésnap apropóján és a “Left In The Dark” régi/másik verzióját is vártam valahol, de ezzel együtt sincs bennem elégedetlenség.

Eszméletlen jó buli volt és a hangulat is feltámadt bennem, amire viszont csak a Sear Bliss volt képes, hogy előhozza belőlem. Egy szó mint száz, jó volt ismét egy kicsit gyereknek éreznem magam. Az is biztos, hogy a 30. jubileumon is ott leszek. Nagyon köszönöm a Sear Bliss zenekar ÖSSZES felállásának, hogy 1993 óta adnak olyan műveket a hallgatóságnak, amelyekhez ma sem találok foghatót! Magam részéről, ahogy csak tudom támogatni fogom továbbra is a zenekart és remélem újabb 25 év múlva is hasonló kaliberű élményben lesz részem! A “Letters From The Edge” lemezt pedig tényleg hallgassa meg mindenki ahogy csak tudja, mert tényleg remek anyag lett, gyakorlatilag a Sear Bliss komplett eddigi 25 évét fel lehet fedezni benne. Ja és üzenném Ivanhoe barátomnak, hogy a Sear Bliss setlist-ért még számolunk, te mázlista!

Kapcsolódó cikkek

Nagy András Interjú

Cryonus

Sear Bliss – Shroud (Official Lyric Video)

NorthWar

Black metal fesztivál a Barba Negrában – Septicflesh, Inquisition, Sear Bliss, Christian Epidemic és Odius

NorthWar

A Sear Bliss lesz az Amon Amarth vendége a Barba Negra Track-ben!

NorthWar

Under The Ashes #2 – Sear Bliss, Ygfan, Gylliath, Necroratory

NorthWar

Koncertajánló – Walpurgis Night 2016.: Marduk / Sear Bliss / Bio Cancer / Svoid / Saratan

NorthWar

Death Metal Artillery címmel megjelent az Age of Agony régóta vár negyedik nagylemeze!

NorthWar

Sear Bliss – Koncertbeszámoló

Darkjedi

Sear Bliss – Húszéves jubileumi koncert a Club 202-ben

NorthWar

Age of Agony, Muerte Cara – Koncertbeszámoló

Dr. Feelgood

Denial of God, Casketgarden, Age of Agony, Lepra, Svoid, Limb for a Limb – Koncertbeszámoló

Jillian

SEAR BLISS – Eternal Recurrence

Black_wizard

Hot News – Sear Bliss: Recording New Albums

NorthWar

Black Metal Fesztivál – Koncertbeszámoló

Morhguel

Sear Bliss, Dalriada, Age Of Agony, Teurgia – Koncertbeszámoló

Menegroth

Sear Bliss Interjú

Menegroth

SEAR BLISS – The Arcane Odyssey

Menegroth

Black-Death Fesztivál – Koncertbeszámoló

Menegroth

AGE OF AGONY – War, Hate, Blasphemy

thevoyager

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár